Valkószentmária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Valkószentmária (Marinci)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségBerzétemonostor
Jogállás falu
Irányítószám 32221
Körzethívószám +385 032
Népesség
Teljes népesség670 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság88 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Valkószentmária (Horvátország)
Valkószentmária
Valkószentmária
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 20′ 20″, k. h. 18° 54′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 20′ 20″, k. h. 18° 54′ 00″

Valkószentmária (horvátul: Marinci) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Berzétemonostorhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 8, közúton 10 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re keletre, a Nyugat-Szerémségben, a Szlavóniai-síkság keleti részén, a Valkó (Vuka) jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a középkorban is létezett. 1427-ben „Maria”, 1439-ben „Marya” néven említik. 1481-ben és 1491-ben „Morynch” néven a mikolai kastélyhoz tartozott. Később a borói kastély tartozéka volt.[2] 1526-ban Valkóvár eleste után került török kézre és csak 1687-ben szabadult fel a török uralom alól.

A török kiűzése után előbb kamarai birtok, majd a nustari uradalom része lett. Birtokosai Miksa Eugen de Gossau gróf (1741-ig), Trenk Ferenc báró és 1751-től szlavinczai Sándor Mihály báró voltak. A 19. század elején az uradalmat Khuen Antal gróf örökölte és az ő leszármazottai birtokolták egészen a második világháborúig. Az első katonai felmérés térképén „Marincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Marincze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Marincze” néven 122 házzal, 332 katolikus és 358 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

1857-ben 607, 1910-ben 853 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 47%-a magyar, 39%-a szerb, 10%-a horvát, 3%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 34%-a szerb, 28%-a horvát, 25%-a magyar, 10%-a albán nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. A horvátországi háború során elfoglalták a szerb csapatok. Katolikus templomát és a házainak nagy részét lerombolták, 28 helyi polgárt meggyilkoltak. A településnek 2011-ben 670 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
607 719 705 729 746 853 848 838 882 896 938 909 904 969 796 670

Gazdaság[szerkesztés]

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1855-ben épült. Építtetője a falu kegyura Khuen Antal gróf volt. 1992-ben a falut elfoglaló szerbek lerombolták. Az újjáépítés 2003-ban kezdődött és 2005-ben fejeződött be. 2005. szeptember 5-én szentelte fel Marin Srakić diakovár-eszéki érsek. A berzétemonostori Szentlélek plébánia filiája.

Oktatás[szerkesztés]

Az itteni tanulók 1875-ig Berzétemonostorra jártak iskolába, az iskola új épületét 1903. január 13-án nyitották meg. Ma a faluban a berzétemonotori Zrinskih általános iskola területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK Marinci labdarúgóklubot 1928-ban alapították. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)