Tomtelke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tomtelke (Tompojevci)
A település bejárata
A település bejárata
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségTomtelke
Jogállás község
Polgármester Tomislav Panenić (MOST)
Irányítószám 32238
Körzethívószám +385 032
Népesség
Teljes népesség308 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tomtelke (Horvátország)
Tomtelke
Tomtelke
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 14′ 00″, k. h. 19° 05′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 14′ 00″, k. h. 19° 05′ 30″
Tomtelke weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tomtelke témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tomtelke (horvátul: Tompojevci) falu és község Horvátországban Vukovár-Szerém megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 15, közúton 18 km-re délkeletre, a Nyugat-Szerémségben fekszik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Tompojevce, Miklósevce (Mikluševci), Csák (Čakovci), Grabovo, Berak és Bokšić települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

Az itt talált régészeti leletek azt bizonyítják, hogy ez a terület már az ókorban is lakott volt. A „Malat” régészeti lelőhely a településtől északnyugatra, a Dražinovac-mocsár fölötti három szelíd dombsoron található. Itt jellegzetes római téglákat és csempéket, valamint tipikus római durva cserepeket találtak, amelyek megerősítik a római épületek létét. Feltételezzük, hogy itt egy kisebb római település volt, amelynek méretét és jellegét a jövőbeni kutatás tisztázhatja.[2] A „Pivnice” régészeti lelőhely a településtől délkeletre, egy vízzel borított szurdok feletti magas teraszon található. A talajművelés során itt is római téglákból és cserepekből származó leleteket, köveket és finomabb és durvább római kerámiák töredékeit, valamint Agrippina 1. századi pénzérméit találták. Ezenkívül 1957-ben nagy mennyiségben a 15. - 16. század magyar uralkodók pénzei is előkerültek.[3]

A települést 1398-ban „Tomtheleke” néven említik abban az oklevélben, melyben Zsigmond király mint a hűtlen atyai Szár Jánostól elkobzott és Kükei Somrákosnak adományozott birtokot az utóbbinak magvaszakadtával Maróti Jánosnak adja.[4] 1481-ben „Tomteleke” néven abban az oklevélben találjuk, melyben Mátyás király a magvaszakadt Maróti Máté egyes valkómegyei birtokait vingárti Geréb Péternek és Mátyásnak adományozza.[5] Mindvégig az atyai vár uradalmához tartozott. A 14. században az Ajnard nemzetségből származott családok (Szár, Atyai, Kükei, Vér) birtoka volt. Később a Marótiké és a Gerébeké volt.[6] A mai Tomtelke keleti részén feküdt a középkorban Balázsfalva, melynek Szent Balázs templomát és plébániáját 1332 és 1335 között öt alkalommal említi a pápai tizedjegyzék. A török 1526-ban szállta meg ezt a területet. A török uralom idején lakosságcsere történt, így 1581-ben már mai Tompojevci nevén találjuk a falut. A török korszakig ez a terület sűrűn lakott volt, de a török uralom alatt a több falu, így Balázsfalva megszűnt. Egyes dokumentumok szerint a plébánia azonban továbbra is létezett. 1581-ben szolgálatát a ferencesek látták el, 1623-ban pedig egy "jó világi pap" vezette. Masarrechi pápai legátus 1623-ban történt egyházlátogatása során azt írja, hogy a plébániához tartozó nyolc faluban több mint 1000 katolikus hívő és 8 ortodox ház van.

A török kiűzése után Tompojevcinek megmaradt a horvát lakossága, akik a szatai plébánia irányítása alá kerültek. A faluban akkoriban 29 ház állt, 160 római katolikus lakossal. A 18. század elején a Tompojevci a vukovári uradalom része lett. A ferencesek ekkor építették Szent Balázs püspök és mártír tiszteletére szentelt templomát.

Tompojevci 1781-ig a pécsi egyházmegyéhez tartozott, amikor a Diakovár székhelyű bosznia-szerémségi püspökséghez csatolták. A vukovári uradalom 1736-os Eltz család általi megvételekor 38 házat rögzítettek Tompojevciben. Megemlítették, hogy van egy vesszőből font, sárral tapasztott Szent Balázs temploma. 1856-ban egy új téglatemplom épült Szent Balázs tiszteletére. 1906-ban független káplánt kapott a település, 1912-ben pedig önálló plébániává vált. 1847-ben a falu már 501 lakosú, ebből 492 katolikus és 9 ortodox volt. A 19. század közepén sok német és néhány magyar család vándorolt be a faluba ezáltal növelve a lakosság számát. 1896-ban új iskolát építettek itt, 1913-ban pedig a tanítói lakás épült.

Az első katonai felmérés térképén „Tompojevcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tompojevcze” néven szerepel.[7] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tompojevcze” néven 83 házzal, 496 katolikus és 17 ortodox vallású lakossal találjuk.[8]

A településnek 1857-ben 500, 1910-ben 701 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 52%-a német, 39%-a horvát, 8%-a magyar, 1%-a szerb anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 79%-a horvát, 6%-a jugoszláv, 5-5%-a szerb és magyar nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 308 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[9][10]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
500 671 685 688 664 701 781 813 767 782 768 662 537 510 409 308

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdasági élet elsődlegesen a mezőgazdasági termelésen alapul. A mezőgazdaságot családi gazdaságokon keresztül kívánják fejleszteni, de ez jelentős pénzügyi forrásokat igényel, mivel a háború alatt sok gazdasági épület megsérült és a gépek többsége megsemmisült.

A Szent Mária Magdolna templom

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1856-ban épült a 18. századi templom helyett. Eredetileg Szent Balázsnak volt szentelve. A honvédő háború alatt a templomot és a plébániaházat is tankok pusztították el. A harangtornyot részben ledöntötték, a bejárati ajtótól jobbra egy tankkal nyílást vágtak és a tető is megsérült. A templombelsőben a kőoltár súlyosan megsérült, dekoratív oszlopai, aranyozott domborművei és a szentek szobrai ledőltek. A templomhajóban, a kórusban és a sekrestyében az összes templomi bútor megsemmisült. A plébániaházat, amely nem messze áll a templomtól teljesen kifosztották és elpusztították. Ajtók, ablakok és berendezés nélkül maradt. A háború után a jubileumi 2000. évben megkezdődött az újjáépítés, amely 2006-ig tartott. A plébániaházat 2000 nyarán teljesen felújították.[11]

A Jelaš-erdőben található az Eltz család 1901-ben épített vadászkastélya,[12] mely a főépületből, a kocsis lakásából, a grófnő pavilonjából, az istállóból, a magtárból, a vadőr házából és a lovász házából áll. A főépület egy historikus stílusú földszintes ház, kiugró bejárati résszel. Az udvar felé nyúló épületszárny árkádokkal és verandával rendelkezik. A belső tér minden szobája síkmennyezetű volt. A vadászkastély a 19. és 20. század fordulójának nemesi életmódjáról tanúskodik.

Kultúra[szerkesztés]

A KUD "Mladost" kulturális és művészeti egyesületet 1985-ben alapították. Az 1991-ben kezdődő száműzetésben is aktív volt. Hazatérés után megújították személyi állományt és népviseletüket is. Megújult a munka, két vagy három folklórcsoport és a tamburazenekar is újra működik. Megpróbálják megóvni a régi szokásokat a feledéstől, előadásaikban eredeti népi táncokat táncolnak és eredeti horvát népdalokat énekelnek. Számos rendezvényen vettek már részt, így például: a "Vinkovačke jeseni" és a "Đakovački vezovi" fesztiválokon.[13]

Oktatás[szerkesztés]

A településen a csáki általános iskola négyosztályos területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

NK Tompojevci labdarúgóklub. 1991-ig Omladinac volt a neve, 1997-ben a háború vége után vette fel a mai nevét. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.

Egyesületek[szerkesztés]

A település önkéntes tűzoltó egyesületét 1929-ben alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)