Bosnyaci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bosnyaci (Bošnjaci)
Bosnyaci látképe
Bosnyaci látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
KözségBosnyaci
Jogállásközség
PolgármesterAndrija Juzbašić (HSS)
Irányítószám32275
Körzethívószám+385 032
Népesség
Teljes népesség2868 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság82 m
Terület94,96 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 03′ 00″, k. h. 18° 45′ 36″Koordináták: é. sz. 45° 03′ 00″, k. h. 18° 45′ 36″
Bosnyaci weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bosnyaci témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bosnyaci (horvátul: Bošnjaci) falu és község Horvátországban Vukovár-Szerém megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Vukovártól légvonalban 38, közúton 53 km-re délnyugatra, Zsupanyától 5 km-re délkeletre, a Nyugat-Szerémségben, a Zsupanyai Szávamentén, a Száva bal partján, a folyó és a Zágráb-Lipovac autópálya között, a Szpacsva-medencében fekszik.

Történet[szerkesztés]

A Bosnyaci és Atak között fekvő „Popernjak” régészeti lelőhely leletei alapján itt már az őskorban éltek emberek. Az egykori enyhe kiemelkedésen a zsupanyai városi múzeum munkatársai Stjepan Gruber vezetésével folytattak feltárásokat. A nagyszámú lelet az időszámítás kezdete előtt ezer évvel virágzott késő bronzkori urnamezős kultúra Barice – Gređani csoportjához tartozó település és hamvasztásos temetőjének maradványaira utal. A hely tudományos jelentőséggel bír, mivel a régészeti leletek ígéretesek egy jövőbeli tervszerű kutatás szempontjából.

Bosnyaci és Atak között a Virovi nevű félszigeten állt a középkorban Vérvár vára. Az egykori erődítményből ma is látszik a kettős sánccal övezett kerek kiemelkedés, melynek harmadik sáncát az útépítés során megsemmisítették. A várat 1437-ben „Castrum seu castellum Weruar” alakban említi Zsigmond király oklevele, mint a magbanszakadt Alsáni János birtokát, melyet a Tallóciaknak adományozott. 1446-ban Berzsenyi Kelemen kezére került és ekkor felsorolják tartozékait is. A várat ekkor „Castellum Werwar” néven említik, később viszont már nem szerepel írott forrásban. 1476-ban már Atak volt az uradalom központja. Ugyanebben az évben tűnik fel a középkori Bosnyaci, melyet „Bosnpaczy”, „Boznyaczy” alakban említenek.[2]

A török 1536-ban ellenállás nélkül szállta meg ezt a területet és a Szerémi szandzsákhoz csatolta. Az 1570-es török defterben a falu Bosnak néven 11 háztartással és 2200 akcse adóval szerepel. A török uralom 1691-ig tartott. Az új határ a Száva folyó lett, így Bosnyaci határfaluvá vált. 1745-től megkezdődött a katonai határőrvidék szervezése és 1747-ben megalakították a határőrezredeket és a település a Bródi határőrezred 11. századának igazgatása alá került. A századparancsnokság a szomszédos Zsupanyán volt. 1845. szeptember 16-án itt bocsátották vízre az első szávai gőzhajót a Slogát. 1873-ban megszüntették a katonai igazgatást és 1881-ben Bosnyacit is a polgári Horvátországához csatolták. Fontos dátum a község életében 1897. május 22, amikor tiltakozás zajlott a horvát parlament képviselőjelöltje ellen, akit a bosnyaci polgárokkal erőszakkal akartak megválasztatni. Az összecsapásban nyolc helybeli halt meg és mintegy száz sebesült volt. Ma erre emlékezve május 22-én ünneplik a község napját és a tragikus eseményt „Véres bosnyaci választásoknak” nevezik.

A templom és az Erdészeti Múzeum

A településnek 1857-ben 3100, 1910-ben 4783 lakosa volt. Szerém vármegye Zsupanyai járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 90%-a horvát, 2%-a szerb, 1%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1945 és 1963 között Szűz Mária és néhány szent jelenései történtek a faluban. Ezek az események nagy visszhangot váltottak ki a horvát katolikus hívők között, de hivatalosan ezeket a jelenéseket eddig nem vizsgálták. Vinko Juzbašić és a szerémi egyházmegye papja, Petar Šokčević erről az eseményről írnak „Ukazanja u Bošnjacima 1945.-1963.” (Jelenések Bosnyaciban 1945-1963-ban) című könyvükben. Šokčević tanúként írja le az eseményeket, és a könyvben bemutatja ezen események légkörét, a látnokokról pedig portrét készít. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. A Horvátországi háborúban 360 bosnyaci önkéntes vett részt, akik közül heten elestek és sokan súlyosan megsebesültek. 1993-ig a település Zsupanya községhez tartozott, azóta önálló község. A településnek 2011-ben 3901 lakosa volt.

Népessége[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
3.100 3.955 4.475 4.350 4.622 4.783 4.386 4.473 4.329 4.529 4.769 4.741 4.531 4.426 4.653 3.901

Gazdaság[szerkesztés]

A mezőgazdaság és az erdészet mellett a múltban sok bosnyaci család számára jelentett kiegészítő jövedelemforrást a kézimunkák és női kézműves termékek, különösen a csipkék előállítása. Ma a vállalkozói övezet jelenti a fejlődés ígéretes útját. A községben több termelőüzem, mezőgazdasági családi gazdaság, állattenyésztő és mezőgazdasági szövetkezet működik. A turizmus fejlesztése érdekében a Spacsva-medencében több piknikterületet és sétányt alakítottak ki, valamint bővítették a vendéglátás lehetőségeit. 2007-ben megnyílt az Erdészeti Múzeum.

A Szent Márton templom

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus templomát[5] 1792-ben építették barokk stílusban a falu központjában. Egyhajós épület sokszögű szentéllyel, a homlokzat felett emelkedő kétemeletes harangtoronnyal. A főhomlokzatot enyhén kiemelkedő rizalitok osztják három részre. Középső részén található az architrávval lezárt főbejárat. A bejárattól balra és jobbra falfülkékben apostolok szobrai vannak elhelyezve. A harangtornyot hullámos vonalú attika keretezi. A hajót baldahinos, a szentélyt félkupolás boltozattal fedték.
  • Az erdészeti múzeumot egy 1869-ben épült épületben alapították. Létrehozására az 1960-as és 1970-es években indult kezdeményezés. A múzeum 2004-től 500 négyzetméteres területen alakították ki a régi iskolaépületben. A múzeumot végül 2007-ben nyitották meg. Bemutatja a környék erdőgazdálkodásának történetét, különös tekintettel a Spacsva-medencére, amely szlavóniai tölgyerdeiről ismert. A tárgyak egy részét a helyiek adományozták a múzeumnak. Ezek általában faszerszámok készítéséhez használt eszközök és az erdőben való munkavégzéshez, valamint az erdőből való fa szállításához használt eszközök. A legtöbb tárgy az UŠP Vinkovci erdőgazdaságból származik.
  • Bosnyaci és Atak között a „Virgrad” lelőhelyen[6] találhatók Vérvár középkori várának maradványai. A maradványok egy félszigeten helyezkednek el. A központi, 4 méteres kiemelkedés átmérője 20 méter, melyet mély, kettős árok övez. A harmadik, külső árok egy út építésével elpusztult. A történeti forrásokban a várat 1428 és 1476 között említik. A Vinkovci Városi Múzeum 1970-ben itt végzett régészeti kutatásokat. Ennek során fából épített paliszádokat, durva és finomabb megmunkálású középkori kerámiákat, tűzhely maradványait és fémtárgyakat találtak. A hely tudományos jelentőséggel bír, mivel az eddigi eredmények alapján a jövőbeni kutatás jelentős régészeti eredményeket hozhat.
A Virovi látképe
  • A Virovi, vagy Vjerovi egy 18380 méter hosszú, átlagosan körülbelül 60 méter széles és 2–7 méter mély vízfolyás, amelynek medrét a Száva folyó túlfolyása képezte, mivel a magas vízszintek idején mellékága volt. Manapság, amikor a töltés kiépítése miatt nincs közvetlen kapcsolat a Száva-folyóval, a Virovi a Bosnyaci és Atak térségében található erdőkből gyűjt vizet és az év nagy részében a mocsárként, illetve áramló vizű tóként látható. Környéke ideális feltételeket biztosít a pihenéshez, horgászathoz, vadászathoz, sétához és gombaszedéshez. A tavaszi és őszi heves esőzések során a vízszint jelentősen megemelkedik. Ekkor a Virovi természetes kapcsolatot létesít a Szpacsva folyóval, majd rajta keresztül Bosut és Száva folyóval. Vízszintjében jelentős szerepet játszik a talajvíz is, így soha nem szárad ki. A vízutánpótlás a természetes jelenségéből származik a Virovi név (vir = forrás), amelyet néhányan Bosnyaciban Vjerovinak is neveznek. Gazdag élőhelye különböző növény- és állatfajok számára nyújt menedéket. A buja növényzetnek köszönhetően vizében különféle rovarok is találhatók, amelyek sok hal és más állat számára jelentenek táplálékot. A vízben számos halfaj is él, többek között ponty, csuka, harcsa, kárász, sügér, keszeg stb. A madarak közül kiemelkedik a fehér gólya, a fekete gólya, a fehér gém, a szárcsa, a szürke gém, a vadkacsa, a halászsas, a vadgalamb és a rétisas. A vidra emlősök közül vidra él a vízben, a környék erdeiből pedig róka, vaddisznó, őz és szarvas jön inni. Általánosságban elmondhatjuk, hogy Vjerovi állat- és növényvilága hasonló a Kopácsi-rét állat- és növényvilágához.
A jelenések helye ma
  • A Bosnyaci Boldogasszony szentélye, az 1945 és 1963 közötti jelenések helyén épült.
  • A topolai Szent Antal templom 1998-ban épült.
  • Bošnjaci és Otok települések között található az őskori „Popernjak” régészeti lelőhely. A lelőhely egy egykori kiemelkedés maradványain, teljesen sík terepen helyezkedik el. A régészeti kutatásokat a Stjepan Gruber helytörténeti múzeum végezte, melyek során nagy mennyiségű régészeti leletet találtak. A leletek megerősítik az urnamezős kultúra Barice - Gređani kulturális csoportjához tartozó településének és nekropoliszának ittlétét.[7]

Kultúra[szerkesztés]

  • A KUD Branimir kulturális és művészeti egyesületet 1914-ben „Hrvatsko katoličko prosvjetno omladinsko društvo Branimir“ néven alapították az akkori plébános kezdeményezésére az első világháború kitörése előtt két hónappal.
  • ŽVA Nene női énekkar
  • ŽPS Snaše női énekkar
  • MPS Baće férfi énekkar

Oktatás[szerkesztés]

„fra Bernardin Toma Leaković” általános iskola

Sport[szerkesztés]

  • NK Zrinski Bošnjaci labdarúgóklub. 1932-ben alapították, a csapat a megyei 1. ligában szerepel.
  • RK Zrinski Bošnjaci kézilabdaklub
  • ŠK Bošnjaci sakk-klub. A klub 1996 óta Open Bošnjaci néven sakktornát szervez.
  • ŠRU „Virovi” Bošnjaci sporthorgászklub
  • Zrinski Bošnjaci taekwondoklub
  • A településen 1996 óta rendezik meg a „Bošnjaci” kispályás labdarúgótornát.

Egyesületek[szerkesztés]

A DVD Bošnjaci önkéntes tűzoltó egyesületet 1905-ben alapították. 2016-ban 48 tagja volt, közülük 6 fiatal. Az egyesület „Bosnyaci tűzoltásának évszázada (1905-2005)” címmel 2007-ben monográfiát adott ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]