Horvátországi háború
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A horvátországi háború Horvátország függetlenségéért vívott háborúja Jugoszlávia ellen 1991–1995 között.
Tartalomjegyzék
A háború előzményei[szerkesztés]
A Balkán nemzetiségi térképe évszázadok óta meglehetősen színes képet mutatott. 1945-ben Josip Broz Tito került Jugoszlávia elnöki székébe. A korábban partizánvezérként és „háborúügyi” miniszterként elhíresült Tito marsall hatalomra kerülésekor hat állam föderációjává kovácsolta össze a balkáni térséget. A Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró társulásából alkotott Jugoszlávia 1980-ig komolyabb probléma nélkül működött. 1980. május 4-én, 35 év elnöklés után, meghalt Josip Broz Tito. Tito halálát követően szinte azonnal repedések mutatkoztak az addig többé-kevésbé egységes délszláv egységen. Az egyre erősödő nacionalizmus az 1990-es években lángolt fel. Ez a folyamat Slobodan Milošević szerb, Franjo Tuđman horvát és Alija Izetbegović bosnyák politikusoknak tulajdonítható. Heves politikai harc kezdődött, melyben Milosevics a szerb befolyást akarta erősíteni Jugoszláviában; Tuđman a horvát tagköztársaságot önállósítani és kiterjeszteni akarta, hogy egy horvát dominációjú országot hozzon létre; Izetbegović célja a független Bosznia-Hercegovina, melyet a muszlimok uralnak. Céljaik elérésében még jobban fellobbantották a nemzetek közötti ellentéteket, hiszen mindegyik a saját népe több száz éves múltjára és régi dicsőségére hivatkozott. A korábbi kommunista és internacionalista ideológiát a durva nacionalizmus és sovinizmus váltotta fel.[1]
A hatalmi harcok győztese a szerb kommunista-nacionalista politikus, Slobodan Milošević lett, ezért Szlovénia és Horvátország (később Bosznia-Hercegovina és Macedónia is) kiváltak Jugoszláviából.
Szlovénia volt a legfejlettebb tagállam és a Jugoszláviában maradás csak gazdaságilag gyengítette volna, ugyanis a közös pénzt leginkább a szegényebb területek (Macedónia és Koszovó) fejlesztésére fordították. 1991-ben háború kezdődött Szlovéniában, amely viszont nem tartott tovább tíz napnál, mivel az országban csekély volt a szerb lakosság, s az ott harcoló jugoszláv csapatokat visszairányították.
Bár Tuđman és Milošević előzőleg megállapodtak Bosznia felosztásáról,[2] Horvátország kiválásával mégis ütköztek érdekeik – jelentős szerb lakosság került a csonka-Jugoszlávián kívülre, ráadásul a horvátországi szerb lakosokat tömegesen elbocsátották munkahelyükről származásuk miatt – így ott is háború kezdődött.
A háború első összecsapása a Vukovárhoz közeli Borovo Naselje-i rajtaütés volt 1991 májusában.[3]
Főbb hadmozdulatok[szerkesztés]
Szlavónia (Észak-Horvátország)[szerkesztés]
1991-ben és 1992-ben a szerb katonák, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) asszisztálása mellett megkezdték a Nyugat-Szlavóniai horvát és magyar falvak felégetését.
Vukovárt 1991. augusztus 26-án fogták körbe a szerb csapatok, Mladen Bratics és Zsivota Panics szerb háborús bűnösök vezetésével, a horvát védők november 18-ig védték a várost. A harcokban 2000 horvát katona és civil halt meg, 22 000 ember elmenekült és 800 tűnt el, de a horvát hadsereg időt nyert az újjászervezésre. A 45 000 lelkes városban csaknem minden elpusztult. A Duna-parton hatalmas kereszt hirdeti a védők emlékét.
A szerb katonák a vukovári kórházból elhurcoltak 294 embert (főként sebesülteket), lemészárolták őket és tömegsírba temették, melyet 1996-ban tártak fel.
A Szerb Krajina (Közép-Horvátország)[szerkesztés]
A horvátországi szerbek nem akartak a Tudjman vezette Horvátországban élni, ezért a jugoszláv néphadsereg a csetnikekkel együtt elfoglalta az ország nyugati részét, ahol kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot, mint egy külön államot Horvátországon belül – vezetője a szerb háborús bűnös, Milan Babić. A Szerb Krajina lakossága javarészt szerb volt (52%), de jelentős arányban éltek ott horvátok. Azonban a horvátok nem akarták elveszíteni ezt a területet, amelyet a nagyhatalmak nemzetközileg a független Horvátországnak tulajdonítottak.
1995-ben a horvát hadseregnek sikerül visszafoglalnia az ország nyugati felét és rövidesen Boszniában is véget értek a harcok.
AZ 1995-ös horvát hadjárat, az ún. Vihar hadművelet során a horvát nacionalista miniszterelnök Franjo Tudjman és Ante Gotovina tábornok katonái több szerb falut felgyújtottak. (Gotovina ellen később a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények megbüntetésére létrejött hágai Nemzetközi Törvényszéken eljárás indult, Tudjman halála megakadályozta bírósági perét.) A hadjárat augusztus 4. és 7. között tartott.
A szerb menekültek száma meghatározatlan. A horvátok szerint 90.000, az ENSZ szerint 150 000, a BBC szerint 200.000,[4][5] a szerbek szerint pedig 200 000–250 000 szerb civilnek kellett elmenekülnie.
Dalmácia (Dél-Horvátország)[szerkesztés]
Magyarok a horvátországi háborúban[szerkesztés]
A horvátországi háború a vajdasági és a szlavóniai magyarságot súlyosan érintette. Jelentős részük külföldre, főleg Magyarországra menekült. (Például, Szentlászlóról először a nők és gyerekek, majd a férfiak is Magyarországra menekültek.) Az otthonmaradó fiatal férfiak jelentős részét a horvátok és a szerbek egyaránt erőszakkal sorozták be. Viszont akadtak, akik önkéntesen vállalták a háborút.[forrás?]
A háború lezárása és következményei[szerkesztés]
A horvátországi háborút a Vihar hadművelet zárta le.
A lenti statisztikai adatokban előfordulhatnak eltérések és ellentmondások a háború alatti és utáni irathamisítások miatt. Továbbá még számos tömegsír maradt feltáratlan.
Demográfiai arányeltolódás[szerkesztés]
A háború alatt igen nagy demográfiai változásokon ment végig az ország, amit az 1991-es és a 2001-es népszámlálás mutatnak meg.[6]
- 1991-ben Horvátországnak 4 784 265 lakosa volt (horvátok 78,1%, szerbek 12,2%, nem nyilatkozott 6%, muzulmánok 0,9%, szlovének 0,5%, magyarok 0,5%, olaszok 0,4%, csehek 0,3%, albánok 0,3%, montenegróiak 0,2%, romák 0,1%, szlovákok 0,1%, ruszinok 0,1%, zsidók 0,1%, németek 0,1% és egyebek).
- 2001-ben Horvátországnak 4 437 460 lakosa volt (horvátok 89,63%; szerbek 4,54%; egyebek (köztük muszlimok is) 0,49%; szlovének 0,3%; magyarok 0,37%; olaszok 0,44%; csehek 0,24%; albánok 0,34%; montenegróiak 0,11%; romák 0,21%; szlovákok 0,11%; ruszinok 0,05%; zsidók 0,01%; és egyebek).
Emberveszteségek[szerkesztés]
Horvát veszteségek horvát jegyzékből:
Szerb veszteségek szerb jegyzék alapján:
- körülbelül 5.000 halott
- ??? sebesült
- 200 000-300 000 menekült Amnesty International – Public Statement
Menekültek[szerkesztés]
"Belső" emigránsok:[7]
- 23 ezer horvát Bosznia-Hercegovinából Horvátországba
- 296 ezer szerb Horvátországból Szerbiába
- 40 ezer bosnyák Horvátországból Bosznia-Hercegovinába
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ L. R. Johnson (2001). „Forradalom után” 09-10. szám, Kiadó: História. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ TRIBINA BOŠNJAKA PRENESENO SA WWW.HEJ.HR – 2003. október 23.
- ↑ Elfogták a jugoszláviai háborúk első csatájának résztvevőit – Index, 2010. november 12.
- ↑ "Evicted Serbs remember Storm", Matt Prodger, BBC News
- ↑ "Croatia marks Storm anniversary", BBC News, 5 August 2005.
- ↑ Statističke informacije Državnog zavoda za statistiku, 2004.
- ↑ Középiskolai Történelmi Atlasz – Cartographia Budapest 93. oldal
Források[szerkesztés]
- Ablak a Világra Atlasz
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háború lexikona (Atheneaum Kiadó, 2004)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Balkáni háború 1990–1996 (Szlovénia, Horvátország) – Információs portál
- véres húsvét - az első horvát áldozat. mno.hu. Magyar Nemzet. [2018. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
