Horvátországi háború

Horvátországi háború
Délszláv háború
A szerbek által megszállt horvátországi területek, ahol létrejött a Szerb Krajinai Köztársaság
Dátum	1991. augusztus 26. – 1995. december 14.
Helyszín	Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia
Eredmény	Horvát győzelem
Casus belli	A jugoszláv tagköztársaságok sorra mondják ki függetlenségüket, melyet Szerbia és Montenegró meg akar akadályozni
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Kis-Jugoszlávia:  Jugoszlávia  Montenegró  Szerb Krajinai Köztársaság  Boszniai Szerb Köztársaság  Csetnikek  Horvátország  Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság  Bosznia-Hercegovina  Osztrák és német neonáci önkéntesek
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Slobodan Milošević szerb elnök  Milan Babić első krajinai elnök  Milan Martić második krajinai elnök  Mile Mrkšić a krajinai szerb erők parancsnoka  Ratko Mladić bosznia szerb erők ezredese  Franjo Tuđman horvát elnök  Antun Tus főparancsnok  Janko Bobetko főparancsnok  Ante Gotovina  Atif Dudaković az 5. boszniai hadtest parancsnoka
A Wikimédia Commons tartalmaz Horvátországi háború témájú médiaállományokat.

A horvátországi háború Horvátország függetlenségéért vívott háborúja Jugoszlávia ellen 1991-95 között.

A háború előzményei

A Balkán nemzetiségi térképe évszázadok óta meglehetősen színes képet mutatott. 1945-ben Josip Broz Tito került Jugoszlávia elnöki székébe. A korábban partizánvezérként és „háborúügyi” miniszterként elhíresült Tito marsall hatalomra kerülésekor hat állam föderációjává kovácsolta össze a balkáni térséget. A Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró társulásából alkotott Jugoszlávia 1980-ig komolyabb probléma nélkül működött. 1980. május 4-én, 35 év elnöklés után, meghalt Josip Broz Tito. Tito halálát követően szinte azonnal repedések mutatkoztak az addig többé-kevésbé egységes délszláv egységen. Az egyre erősödő nacionalizmus az 1990-es években lángolt fel. Ez a folyamat Slobodan Milošević szerb, Franjo Tuđman horvát és Alija Izetbegović bosnyák politikusoknak tulajdonítható. Heves politikai harc kezdődött, melyben Milosevics a szerb befolyást akarta erősíteni Jugoszláviában; Tuđman a horvát tagköztársaságot önállósítani és kiterjeszteni akarta, hogy egy horvát dominációjú országot hozzon létre; Izetbegović célja a független Bosznia-Hercegovina, melyet a muszlimok uralnak. Céljaik elérésében még jobban fellobbantották a nemzetek közötti ellentéteket, hiszen mindegyik a saját népe több száz éves múltjára és régi dicsőségére hivatkozott. A korábbi kommunista és internacionalista ideológiát a durva nacionalizmus és sovinizmus váltotta fel.

A hatalmi harcok győztese a szerb kommunista-nacionalista politikus, Slobodan Milošević lett, ezért Szlovénia és Horvátország (később Bosznia-Hercegovina és Macedónia is) kiváltak Jugoszláviából.

Szlovénia volt a legfejlettebb tagállam és a Jugoszláviában maradás csak gazdaságilag gyengítette volna, ugyanis a közös pénzt leginkább a szegényebb területek (Macedónia és Koszovó) fejlesztésére fordították. 1991-ben háború kezdődött Szlovéniában, amely viszont nem tartott tovább tíz napnál, mivel az országban csekély volt a szerb lakosság, s az ott harcoló jugoszláv csapatokat visszairányították.

Bár Tuđman és Milošević előzőleg megállapodtak Bosznia felosztásáról, Horvátország kiválásával mégis ütköztek érdekeik – jelentős szerb lakosság került a csonka-Jugoszlávián kívülre, ráadásul a horvátországi szerb lakosokat tömegesen elbocsátották munkahelyükről származásuk miatt – így ott is háború kezdődött.

A háború első összecsapása a Vukovárhoz közeli Borovo Naselje-i rajtaütés volt 1991 májusában.

Főbb hadmozdulatok

Szlavónia (Észak-Horvátország)

1991-ben és 1992-ben a szerb katonák, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) asszisztálása mellett megkezdték a Nyugat-Szlavóniai horvát és magyar falvak felégetését.

Vukovár víztornya, amit a szerb katonák lőttek szét 1991-ben

Vukovárt 1991. augusztus 26-án fogták körbe a szerb csapatok, Mladen Bratics és Zsivota Panics szerb háborús bűnösök vezetésével, a horvát védők november 18-ig védték a várost. A harcokban 2000 horvát katona és civil halt meg, 22 000 ember elmenekült és 800 tűnt el, de a horvát hadsereg időt nyert az újjászervezésre. A 45 000 lelkes városban csaknem minden elpusztult. A Duna-parton hatalmas kereszt hirdeti a védők emlékét.

A szerb katonák a vukovári kórházból elhurcoltak 294 embert (főként sebesülteket), lemészárolták őket és tömegsírba temették, melyet 1996-ban tártak fel.

A Szerb Krajina (Közép-Horvátország)

A Szerb Krajina és a szerbek által elfoglalt területek Horvátországban

A horvátországi szerbek nem akartak a Tudjman-vezette Horvátországban élni, ezért a jugoszláv néphadsereg a csetnikekkel együtt elfoglalta az ország nyugati részét, ahol kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot, mint egy külön államot Horvátországon belül – vezetője a szerb háborús bűnös, Milan Babić. A Szerb Krajina lakossága javarészt szerb volt, de jelentős arányban éltek ott horvátok. Azonban a horvátok nem akarták elveszíteni ezt a területet, amelyet a nagyhatalmak nemzetközileg a független Horvátországnak tulajdonítottak.

1995-ben a horvát hadseregnek sikerül visszafoglalnia az ország nyugati felét és rövidesen Boszniában is véget értek a harcok.

AZ 1995-ös horvát hadjárat, az ún. Vihar hadművelet során a horvát nacionalista miniszterelnök Franjo Tudjman és Ante Gotovina tábornok katonái több szerb falut felgyújtottak. (Gotovina ellen később a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűncselekmények megbüntetésére létrejött hágai Nemzetközi Törvényszéken eljárás indult, Tudjman halála megakadályozta bírósági perét.) A hadjárat augusztus 4-7 tartott. Ezalatt a horvát katonák körülbelül 2000 szerb civilt mészároltak le és temettek tömegsírokba, melyek nagy részét csak az utóbbi években tárták fel.

A mészárlás elől menekülő szerb emigránsok száma meghatározatlan. A horvátok szerint 90.000, az ENSZ szerint 150 000, a BBC szerint 200.000, a szerbek szerint pedig 200 000-250 000 szerb civilnek kellett elmenekülnie. Mára hivatalos horvát és szerb források bebizonyították, hogy a horvát katonák több ezer menekülő szerb civilt öltek meg félreeső helyeken, ahonnan kisebb (pár száz fős) csoportok haladtak a szerb határ felé. A bűnösök felkutatása videofelvételek alapján és jelentések segítségével folyamatban van.

Magyarok a horvátországi háborúban

A horvátországi háború a vajdasági és a szlavóniai magyarságot súlyosan érintette. Jelentős részük külföldre, főleg Magyarországra menekült. (Például, Szentlászlóról először a nők és gyerekek, majd a férfiak is Magyarországra menekültek.) Az otthonmaradó fiatal férfiak jelentős részét a horvátok és a szerbek egyaránt erőszakkal sorozták be. Viszont akadtak, akik önkéntesen vállalták a háborút.^[forrás?]

A háború lezárása és következményei

A délszláv háború embertelenségének egyik legszörnyűbb terméke – a tömegsír

A horvátországi háborút a Vihar hadművelet zárta le.

A lenti statisztikai adatokban előfordulhatnak eltérések és ellentmondások a háború alatti és utáni irathamisítások miatt. Továbbá még számos tömegsír maradt feltáratlan.

Demográfiai arányeltolódás

A háború alatt igen nagy demográfiai változásokon ment végig az ország, amit az 1991-es és a 2001-es népszámlálás mutatnak meg.

• 1991-ben Horvátországnak 4 784 265 lakosa volt (horvátok 78,1%, szerbek 12,2%, nem nyilatkozott 6%, muzulmánok 0,9%, szlovének 0,5%, magyarok 0,5%, olaszok 0,4%, csehek 0,3%, albánok 0,3%, montenegróiak 0,2%, romák 0,1%, szlovákok 0,1%, ruszinok 0,1%, zsidók 0,1%, németek 0,1% és egyebek).

• 2001-ben Horvátországnak 4 437 460 lakosa volt (horvátok 89,63%; szerbek 4,54%; egyebek (köztük muszlimok is) 0,49%; szlovének 0,3%; magyarok 0,37%; olaszok 0,44%; csehek 0,24%; albánok 0,34%; montenegróiak 0,11%; romák 0,21%; szlovákok 0,11%; ruszinok 0,05%; zsidók 0,01%; és egyebek).

Emberveszteségek

A vukovári népirtás áldozatainak temetője Európa legnagyobb tömegsírja a II. világháború óta

Horvát veszteségek horvát jegyzékből:

• 10 668 halott
• 37 180 sebesült^[3]
• 2 915 eltűnt^[4][5]

Horvát veszteségek nemzetközi jegyzék alapján:

• 196 000 menekült^[6]

Szerb veszteségek szerb jegyzék alapján:

• körülbelül 5.000 halott
•  ??? sebesült
• 447 316 menekült^[7]

Szerb veszteségek nemzetközi jegyzék alapján:

• 200 000-300 000 menekült ^{Amnesty International – Public Statement}

^[8][9]

Menekültek

"Belső" emigránsok:

• 23 ezer horvát Bosznia-Hercegovinából Horvátországba
• 296 ezer szerb Horvátországból Szerbiába
• 40 ezer bosnyák Horvátországból Bosznia-Hercegovinába

Kapcsolódó szócikkek

• Boszniai háború
• Szlovéniai tíznapos háború
• Vukovár

Források

• Ablak a Világra Atlasz
• Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háború lexikona (Atheneaum Kiadó, 2004)

Külső hivatkozások

• Balkáni háború 1990–1996 (Szlovénia, Horvátország) – Információs portál