G–4 Super Galeb
| G–4 Super Galeb | |
| Boszniai G-4 Super Galeb | |
| Funkció | gyakorló repülőgép |
| Gyártó | Soko |
| Gyártási darabszám | 90 |
| Rendszeresítők | jugoszláv, később szerb légierő és Mianmar |
| Személyzet | 2 fő |
| Szolgálatba állítás | 1982 |
| Méretek | |
| Hossz | 11,86 m |
| Fesztáv | 11,86 m |
| Magasság | 4,28m m |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | Rolls-Royce Viper mk 632 |
| Tolóerő | 1814 kp |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 909 km/h |
| Hatósugár | 1495 km |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 2 x 23 mm-es gépágyú |
| Fegyverfelfüggesztő pontok | 4 |
A Wikimédia Commons tartalmaz G–4 Super Galeb témájú médiaállományokat. | |
A G–4 Super Galeb jugoszláviai kiképző repülőgép. A kezdők és a haladók kiképzésére szolgáló G–2 Galeb és Lockheed T–33 felváltására szánt G–4 jelentősen különbözik névrokonaitól, csak a megbízható, de gazdaságtalan gázturbinás sugárhajtóművet tartották meg. Megjelenésében inkább a brit BAE Hawkra hasonlít. 1978-ban szállt fel először a Super Galeb. 1982-ben állították szolgálatba, először a mostari kiképző iskolában, majd 1985-től a pulai fegyveres egységnél. Az UTVA 75-ön történő alapkiképzés után a magasabbszintű oktatásban használják. A G–4-et támadó szerepkörben is lehet alkalmazni. A típus egyetlen külföldi vásárlója Mianmar.
Super Galebek ma
[szerkesztés]Mianmar légierejében 7 Super Galeb van aktív szolgálatban. A szerb légierőben a NATO csapás során sok gép megsemmisült, 2018 áprilisában pedig kiképzőrepülés közben lezuhant egy, megölve az egyik pilótát. Ma a szerb légierőben 23 megmaradt G-4 teljesít szolgálatot, amelyek felosztása a következő:
- 13 db G-4,
- 6 db G-4S,
- 3 db G-4T,
- 1 db G-4M.