PC–9
PC–9 | |
Az Ausztrál Királyi Légierő Rulettes műrepülő csapatának egyik PC–9A gépe | |
Funkció | könnyű oktató repülőgép |
Gyártó | Pilatus Aircraft |
Gyártási darabszám | kb. 250 db (még gyártás alatt) |
Személyzet | 2 fő |
Első felszállás | 1984. május 7. |
Méretek | |
Hossz | 10,70 m |
Fesztáv | 10,12 m |
Magasság | 3,26 m |
Szárnyfelület | 16,3 m² |
Tömegadatok | |
Szerkezeti tömeg | 1685 kg, 1725 (PC–9M) kg |
Max. felszállótömeg | szolgálati: 3200 kg, műrepülésre: 2350 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 1 db Pratt & Whitney Canada PT6A–62 légcsavaros gázturbinás sugárhajtómű |
Teljesítmény | 950 LE (708 kW), 1150 LE (857 kW) PC–9M kW |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 576 km/h, 667 km/h (PC–9M) |
Átesési sebesség | 141 km/h futóval, 124 km/h futó nélkül |
Hatótávolság | 1642 km, 1593 (PC–9M) km |
Legnagyobb repülési magasság | 11 580 m |
Emelkedőképesség | 19,7 m/s (PC–9M) |
Szárny felületi terhelése | 138 kg/m² |
Maximális túlterhelés | +4,5 g, (+7 g műrepüléskor), -2,25 g (3,5 g műrepüléskor) |
A Wikimédia Commons tartalmaz PC–9 témájú médiaállományokat. |
A Pilatus PC–9 alsószárnyas elrendezésű légcsavaros gázturbinával hajtott kiképző repülőgép, amelyet a svájci Pilatus Aircraft gyár fejlesztett ki, gyártása napjainkban is folyik.
A típus a PC–7 Turbo Trainer jelentős továbbfejlesztése (azzal mindössze 10%-ban azonos), nagyobb és modern műszerezettségű kabint, kabintetőt és módosított szárnyat kapott, illetve Martin-Baker katapultülésekkel szerelték fel. Fejlesztése 1982-ben indult egy PC–7-es folyamatos átépítésével. Az első PC–9 prototípus 1984. május 7-én szállt fel, a második július 20-án. Ez utóbbi már a későbbi sorozatgyártás során alkalmazott avionikai rendszerekkel épült.
A légügyi hatóságok típusengedélyét 1985 szeptemberében kapta meg a típus. A program szerencsétlenségére ekkor vesztett tendert a Brit Királyi Légierőben a Short Tucano-val szemben. Ettől függetlenül a British Aerospace-el együtt kidolgozott marketingnek köszönhetően a Pilatus hamarosan megkötötte első megrendelését Szaúd-Arábiával. Azóta ötféle változatban több mint 265 darabot adtak el belőle katonai és polgári célra egyaránt.
Üzemeltetők
[szerkesztés]Katonai üzemeltetők
[szerkesztés]- Angolai Légierő: 1987-ben 4 db gépet vettek.
- Ausztrál Királyi Légierő
- Bolgár Légierő
- Ciprusi Légierő
- Csádi Légierő
- Horvát Légierő: 22 db-ot rendszeresítettek, a Krila Oluje („Vihar Szele”) műrepülőcsapat is repüli.
- Iraki Légierő
- Ír Légihadtest
- Mexikói Légierő
- Mianmari Légierő
- Ománi Királyi Légierő
- Svájci Légierő
- Szaúdi Királyi Légierő
- Szlovén Légierő
- Thai Királyi Légierő
- Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje
- Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete
- Az Amerikai Egyesült Államok hadereje
Polgári üzemeltetők
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]PC–9M a Pilatus Aircraft oldalán