Duga Resa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Duga Resa
Duga Resa-2008-05-11.jpg
Duga Resa látképe a Mrežnicával.
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Károlyváros
Község Duga Resa
Jogállás város
Polgármester Ivan Baršić
Irányítószám 47250
Körzethívószám (+385) 047
Népesség
Teljes népesség 5989 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 130 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Duga Resa (Horvátország)
Duga Resa
Duga Resa
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 27′ 00″, k. h. 15° 29′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 27′ 00″, k. h. 15° 29′ 45″
Duga Resa weboldala

Duga Resa város és község Horvátországban, a Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Belajska Vinica, Belavići, Bošt, Cerovački Galovići, Donje Mrzlo Polje Mrežničko, Donji Zvečaj, Duga Resa, Dvorjanci, Galović Selo, Gorica, Gornje Mrzlo Polje Mrežničko, Grganjica, Gršćaki, Kozalj Vrh, Lišnica, Mihalić Selo, Mrežničke Poljice, Mrežnički Brig, Mrežnički Novaki, Mrežnički Varoš, Mrežničko Dvorište, Novo Brdo Mrežničko, Pećurkovo Brdo, Petrakovo Brdo, Sveti Petar Mrežnički, Šeketino Brdo, Venac Mrežnički és Zvečaj tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károlyvárostól 6 km-re délkeletre, a Mrežnica partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Duga Resa területén már az ókorban éltek emberek. Ezt bizonyítják a plébániatemplom mellett előkerült római kori leletek. A településnek és Szent Péternek szentelt plébániatemplomának első írásos említése 1380-ban történt. A templom mai formájában 1711-ben épült fel. Duga Resa a török időktől a katonai határőrvidék része volt. 1871-ben megszűnt a katonai közigazgatás, mely kedvező feltételeket nyújtott a polgári fejlődésnek. A település első iskolája 1875-ben nyílt meg. 1883-ban még mindössze 13 ház állt itt. Duga Resa fejlődésére óriási hatással volt a textilgyár megépítése, mely 1884-ben kezdte meg termelését. Ezt követően indult meg a környező falvak lakosságának beköltözése. A lakosság száma 1890-re több mint kétszeresére, 1910-re már csaknem ötszörösére nőtt. A gyár vonzáskörzete mintegy ötven kilométerre tágult, a háború előtti munkáslétszám már elérte a négy és fél ezret. 1905-ben új négy tantermes iskolát építettek és hozzá négy pedagógus lakást építettek. Az építést a gyár tulajdonosa jelentős anyagiakkal támogatta. 1925-ben megnyílt a település első közkönyvtára, melyben 1952-ben olvasókör alakult. A településnek 1857-ben 256, 1910-ben 1417 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 2011-ben a városnak 5989, a községnek összesen 11164 lakosa volt.


Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
256 273 298 635 1028 1417 1242 1992 3337 3773 4209 4666 6747 7513 6601 5989

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent Péter tiszteletére szentelt plébániatemploma középkori eredetű, mai formájában 1711-ben épült barokk stílusban.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]