Donje Prilišće
| Donje Prilišće | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Károlyváros |
| Község | Netretić |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Ivica Gračan |
| Irányítószám | 47271 |
| Körzethívószám | (+385) 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 67 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 190 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 34″, k. h. 15° 22′ 23″45.476000°N 15.373000°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 34″, k. h. 15° 22′ 23″45.476000°N 15.373000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Donje Prilišće témájú médiaállományokat. | |
Donje Prilišće falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Netretićhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Károlyvárostól 15 km-re nyugatra, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, a Kulpa jobb partján, a szlovén határ mellett fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Prilišće vidéke már a középkortól a Zrínyiek és a Frangepánok birtokát képezte. Első írásos említése Zrínyi Miklósnak és Frangepán Istvánnak egy 1544-ben kelt oklevelében történt. Szent Lénárdnak szentelt templomát 1580-ban említik először, ekkor még a novigradi plébániához tartozott. A plébánia anyakönyvében 1650-től szerepelnek prilišćei lakosok. Nagy változást hozott a település életében 1726-ban a Fiumébe vezető Karolina út építése, amely itt haladt keresztül. 1803-ban elkezdődött a Károlyvárosból Zenggbe vezető Lujziana út építése is. 1809-ben ez a vidék is francia megszállás alá került. Jelentős esemény volt életében az 1848-as jobbágyfelszabadítás. A Szent Lénárd templom melletti régi temetőbe 1894-ben temettek utoljára. 1857-ben 365, 1910-ben 320 lakosa volt. A település trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 1944. május 18-án a települést bombatámadás érte, Donje Prilišćén tizenkét ház égett le egy gyújtóbombától. 2011-ben 79 lakosa volt.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szent Lénárd tiszteletére szentelt temploma[2] egyhajós épület, háromszög záródású szentéllyel. Harangtornya a homlokzat felett emelkedik, a templomhoz jobb felől kis sekrestye csatlakozik. Első formájában valószínűleg fából épült, de 1688-ban már biztosan falazott volt. A 19. század végére állapota annyira leromlott, hogy jó ideig tető nélkül állt és teljesen meg kellett újítani. Ekkor épült a korábbi előtér helyére a harangtorony a gúla alakú toronysisakkal és a sekrestye. Az átépítéssel elveszítette korábbi külső formáját. Legfőbb ékessége az 1682-ben emelt kora barokk főoltár. Eklektikus mellékoltárai Szent Antal és Szent Miklós tiszteletére vannak szentelve. Franz Schmalz tiroli szobrászművész alkotásai 1911-ből.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 365 | 380 | 365 | 343 | 338 | 320 | 295 | 301 | 278 | 252 | 240 | 203 | 152 | 148 | 97 | 79 |
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Itt született 1858. augusztus 9-én Josip Volović katolikus pap, teológus, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-282.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. szeptember 5.
