Zadobarje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zadobarje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeKárolyváros
KözségKárolyváros
Jogállásfalu
PolgármesterDamir Jelić
Irányítószám47000
Körzethívószám(+385) 047
Népesség
Teljes népesség315 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság125 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 31′ 50″, k. h. 15° 29′ 05″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 50″, k. h. 15° 29′ 05″
A Wikimédia Commons tartalmaz Zadobarje témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Zadobarje falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Károlyvároshoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Károlyvárostól 7 km-re északnyugatra, a Dobra jobb partján fekszik. A falu több kis településből áll. A központi település neve Klistra, a többi településrész Fanjki, Jakšetići, Kružići, Metulji, Pavlići, Prališće, Suci, Šišnovići, Vojaki és Vuljanići, míg tágabb területéhez tartozik a ma már közigazgatásilag Károlyváros városához tartozó Velika Jelsa, valamit néhány kisebb telep.

Története[szerkesztés]

Zadobarje első írásos említése több környező településsel együtt 1441-ben történt, azonban a završjei Szent Kereszt plébániát, melyhez a falu is tartozik már 1334-ben említi Ivan goricai főesperes. A zágrábi káptalan 1441-es oklevele két helyi nemest is megemlít, közülük Juraj Miklićet a község akkori bíróját is. A középkorban Zadobarje is a Dobra vidékének szabad községei közé tartozott, de szabadságjogait a 16. századra elveszítette. Ekkor már a Frangepánok és a Zrínyiek voltak az urai és az ozalyi váruradalomhoz tartozott. A település élén a bíró állt, akit itt régiesen zsupánnak neveztek. A szabad nemesi községekhez hasonlóan önálló szokásjoggal rendelkezett, elöljárója helyi rendeletekkel igazgatta a települést. A 16. században szabadságjogaikat elveszítve lakói többségben jobbágyokká lettek. 1566-ban kelt oklevelében Frangepán István felosztja Ivan Mogorić likai nemes régi birtokait köztük a novogradi gazdasághoz tartozó zadobarjei birtokát. A hagyomány úgy tartja, hogy innen származott Klissza várának hős védője Petar Kružić is és ezért nevezik a falu központi részét az ő emlékére Klistrának. A Szent Kereszt plébánia, melyhez a falu is tartozott egyike volt a legtovább szláv nyelven miséző plébániáknak. Az 1686-os egyházlátogatás is megemlíti, hogy a plébánia területén még mindig szlávul és nem az előírt latin nyelven miséznek. Erről tanúskodnak a középkori eredetű Szent Antal templomban nemrég felfedezett gazdag freskók horvát nyelvű feliratai is. A településnek 1857-ben 458, 1910-ben 370 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. Alapiskolája 1933-ban nyitotta meg kapuit. A II. világháború után új korszerű iskolaépületet emeltek. Kulturális és művészeti egyesületét (KUD Zadobarje) 1995-ben alapították. A települést 2011-ben 368-an lakták.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
458 307 375 298 357 370 312 385 474 468 485 479 423 468 412 368

Nevezetességei[szerkesztés]

Remete Szent Antal tiszteletére szentelt temploma[4] középkori eredetű. A 17. században említik, hogy boltozott apszisa van. Előterét később építették a hajóhoz és a mai sekrestyét is 1757-ben említik először. 1771-ben fából épített részeit kőlapokkal és tégla falazattal cserélték fel. A 19. században többszörös átépítésen esett át. 1871-ben a tetőzetet cserélték, egyidejűleg a régi festett famennyezetet dongaboltozat váltotta fel. Felépítették a harangtornyot, ezzel együtt elkészült a rizalittal tagolt homlokzat és a kórus. A főoltár Remete Szent Antal, a mellék oltárok Szent Anna és a Boldogságos Szűzanya tiszteletére vannak szentelve. A főoltár szobra mellett Páduai Szent Antal és Szent Mária Magdolna szobrai állnak. Néhány évvel ezelőtt a templom legrégebben épített részén eddig ismeretlen freskókat fedeztek fel, amelyeket a szakemberek a 15. század végére kelteztek. A freskók készítői valószínűleg kapcsolatban álltak a közeli Svetice pálos templomának és kolostorának mestereivel, akik több Zrínyi és Frangepán birtokon is alkottak. A faliképek különböző bibliai motívumokat és az apostolokat ábrázolják, akik egy-egy a vértanúságukra jellemző tárgyat tartanak a kezükben. Felettük Jézus Krisztus és a templom védőszentje Szent Antal látható. A templom mögött a temető található.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]