Ugrás a tartalomhoz

Srednje Prilišće

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Srednje Prilišće
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeKárolyváros
KözségNetretić
Jogállásfalu
PolgármesterIvica Gračan
Irányítószám47271
Körzethívószám(+385) 047
Népesség
Teljes népesség23 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 28′ 08″, k. h. 15° 21′ 36″45.469000°N 15.360000°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 08″, k. h. 15° 21′ 36″45.469000°N 15.360000°E
SablonWikidataSegítség

Srednje Prilišće falu Horvátországban Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Netretićhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Károlyvárostól 15 km-re nyugatra, községközpontjától 6 km-re délnyugatra a Kulpa jobb partján, a szlovén határ mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település vidéke már a középkortól a Zrínyiek és a Frangepánok birtokát képezte. Prilišće első írásos említése Zrínyi Miklósnak és Frangepán Istvánnak egy 1544-ben kelt oklevelében történt. Szent Lénárdnak szentelt templomát 1580-ban említik először, ekkor még a novigradi plébániához tartozott. A plébánia anyakönyvében 1650-től szerepelnek prilišćei lakosok. Nagy változás hozott a település életében 1726-ban a Fiumébe vezető Karolina út építése, amely itt haladt keresztül. 1803-ban elkezdődött a Károlyvárosból Zenggbe vezető Lujziana út építése is. 1809-ben ez a vidék is francia megszállás alá került. Jelentős esemény volt életében az 1848-as jobbágyfelszabadítás. Az első iskola 1860-ban nyitotta meg kapuit Sradnje Prilišće 21. szám alatt. 1866-ban elkezdődött az új plébániatemplom építése. Az 1873-ban megépített Károlyváros-Fiume vasútvonal lényegesen enyhített a Lujziana út forgalmán. 1876-ban a novigradi és a bosiljevói plébániák területéből létrehozták a prilišćei plébániát. Első plébánosa az 1852-óta Novigradban szolgáló Ignjat Neralić lett. 1882-ben felépült az iskola új épülete. 1884-ben kivándorolt az első család Amerikába. 1894-ben nagy tűzvész pusztított a településen, ebben az évben temettek utoljára a Szent Lénárd templom melletti régi temetőbe. A falunak 1857-ben 178, 1910-ben 169 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 1918-ban a spanyolnáthának 20-an estek áldozatul. 1925-ben megalakult a Zora tamburazenekar és művészeti együttes. 1929. május 5-én megalapították az önkéntes tűzoltóegyletet. 1935-ben felépült a tűzoltó szerház. 1944. május 18-án a települést bombatámadás érte, Donje Prilišćén tizenkét ház égett le egy gyújtóbombától. 1948-ban a szovjet kolhozok mintájára itt is megalakult a földműves szövetkezet, mely 1954-ig működött. 1955-ben megépült az első híd a Kulpán. 1967-ben felépült az új tűzoltó szerház. 1971-ben aszfaltborítást kapott a Lujziana út. 1975-ben tíz település összefogásával megépült a vízvezeték hálózat. 1984-ben megépült a közösségi ház, melyben bolt, a posta és a faluház kapott helyet. 1988-ban kiépült a telefonvezeték hálózat is. A településnek 2011-ben 26 lakosa volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt plébániatemploma[2] 1866 és 1868 között épült barokk-klasszicista stílusban. Egyhajós épület négyszögzáródású szentéllyel. A község központjában, a történelmi Lujziana út mentén, a plébáni és iskola épületeit magában foglaló, stilárisan egységes épületegyüttes részeként található. A település kulturális és közigazgatási jelentősége akkor nőtt meg, amikor Lujziana út, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjobb útja és az egyik legforgalmasabb kereskedelmi útvonal elkészült. A kora historikus szakrális épület az építés idejéből gazdag belső berendezést, valamint belső és külső dizájnt őrzött meg. Szobrai a tiroli Konrad Shatz mester munkái.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
178 156 173 173 163 169 152 143 119 115 100 103 88 59 33 26

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]