Gornje Dubrave

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gornje Dubrave
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeKárolyváros
KözségOgulin
Jogállásfalu
PolgármesterNikola Magdić
Irányítószám47263
Körzethívószám(+385) 047
Népesség
Teljes népesség63 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság270 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 18′ 27″, k. h. 15° 18′ 29″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 27″, k. h. 15° 18′ 29″
A Wikimédia Commons tartalmaz Gornje Dubrave témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gornje Dubrave falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Ogulinhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Károlyvárostól 28 km-re délnyugatra, községközpontjától 8 km-re északkeletre, az A1-es autópálya közelében fekszik. Településrészei Višnjić Brdo, Perići, Janjani, Mikašinovići, Kaluđerovići, Jusići, Tutorovići, Karapandže, Šepelji, Panjići, Kukići, Vucelići, Škerići, Rebić Glavica, Barići és Mišćevići. Itt vezet át a Zágráb–Fiume-vasútvonal. Vasútállomása is van, bár az három kilométerre a falu központjától délre Višnjic Brdo területén található. Karapandže határában van az A1-es autópálya egyik pihenője. Határa erdős, folyóvizekkel bőségesen öntözött.

Története[szerkesztés]

A boszniai török hódoltságból menekült szerbek által a 17. és 18. században települt falu. Első csoportjuk 1641-ben érkezett, majd 1658-ban Vuk Mandić az Usora mellékéről újabb telepeseket hozott ide. 1672-ig a Frangepánok jobbágyai voltak, majd Herberstein gróf közbenjárására a korábban már az uszkókoknak is adott szabadságjogokat kaptak, ennek fejében a férfiaknak katonai szolgálatot kellett ellátni. A katonai határőrvidék megszervezéskor Gornje Dubrave a határőrezred 12. dubravei századának parancsnoki székhelye volt. Pravoszláv temploma 1730-ban épült.

A falunak 1857-ben 478, 1910-ben 596 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. A II. világháború idején az usztasák feldúlták, templomát is felgyújtották. Alapiskoláját az 1960-as években zárták be. A délszláv háború idején a szerb lakosság ismét menekülésre kényszerült, a templomot ismét feldúlták, de azóta megújult. 2011-ben a falunak 92 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1766 1907 1145 872 851 786 687 816 430 432 349 287 211 147 119 92

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Péter apostol tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[4] 1730-ban épült. A legrégibb pravoszláv templom ezen a vidéken. A második világháború idején az épület leégett. 1972-ben építették újjá. 1992-ben a délszláv háború idején súlyos károkat szenvedett. 2010-ben megújították. Gornje és Donje Dubrave, Generalski Stol, Tounj, Gojak, Trošmarija és Popovo Selo pravoszláv hívei tartoznak hozzá.
  • Gornje Dubrave területén folyik át a Dobra és jobb oldali mellékfolyói a Bistrica és a Globornica. Itt található a Bistrica-patak forrása, mely itt egy föld alatti üregből tör elő.
  • A Bistrica szurdokában található a Zala, vagy Mikašinović-barlang, ahol 1977-ben egy egyedülálló barlangi szivacsfajt, az Eunapius subterraneust fedezték fel. Az utolsó jégkorszak idejéből származó több mint tízezer éves kőkorszaki kőeszközöket is találtak itt, melyek azt bizonyítják, hogy a barlang már ősidők óta lakott volt.
  • A vasút közelsége miatt ez a terület fontos kommunikációs központ volt a második világháború idején, ami számos konfliktushoz vezetett. A faji intolerancia törvénye alapján 1941 májusában kezdődtek az első letartóztatások és a szerbek kitelepítése erről a területről, míg 1943-ban a lakosság tömeges deportálását hajtották végre. A faluban, amelyben a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg megölt tagjainak és a civileknek a csontjai vannak eltemetve emlékcsontház található. A betonoszlopok két táblához vezetnek az elesett harcosok nevével. A csontház felett a vasút felrobbantását ábrázoló bronz dombormű található. Az emlékcsontház tervezője Costa Angeli Radovani akadémikus szobrászművész.[5]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]