Gornje Dubrave
| Gornje Dubrave | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Károlyváros |
| Község | Ogulin |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Nikola Magdić |
| Irányítószám | 47263 |
| Körzethívószám | (+385) 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 63 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 270 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′ 27″, k. h. 15° 18′ 29″45.307500°N 15.308056°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 27″, k. h. 15° 18′ 29″45.307500°N 15.308056°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gornje Dubrave témájú médiaállományokat. | |
Gornje Dubrave falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Ogulinhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Károlyvárostól 28 km-re délnyugatra, községközpontjától 8 km-re északkeletre, az A1-es autópálya közelében fekszik. Településrészei Višnjić Brdo, Perići, Janjani, Mikašinovići, Kaluđerovići, Jusići, Tutorovići, Karapandže, Šepelji, Panjići, Kukići, Vucelići, Škerići, Rebić Glavica, Barići és Mišćevići. Itt vezet át a Zágráb–Fiume-vasútvonal. Vasútállomása is van, bár az három kilométerre a falu központjától délre Višnjic Brdo területén található. Karapandže határában van az A1-es autópálya egyik pihenője. Határa erdős, folyóvizekkel bőségesen öntözött.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A boszniai török hódoltságból menekült szerbek által a 17. és 18. században települt falu. Első csoportjuk 1641-ben érkezett, majd 1658-ban Vuk Mandić az Usora mellékéről újabb telepeseket hozott ide. 1672-ig a Frangepánok jobbágyai voltak, majd Herberstein gróf közbenjárására a korábban már az uszkókoknak is adott szabadságjogokat kaptak, ennek fejében a férfiaknak katonai szolgálatot kellett ellátni. A katonai határőrvidék megszervezéskor Gornje Dubrave a határőrezred 12. dubravei századának parancsnoki székhelye volt. Pravoszláv temploma 1730-ban épült.
A falunak 1857-ben 478, 1910-ben 596 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. A II. világháború idején az usztasák feldúlták, templomát is felgyújtották. Alapiskoláját az 1960-as években zárták be. A délszláv háború idején a szerb lakosság ismét menekülésre kényszerült, a templomot ismét feldúlták, de azóta megújult. 2011-ben a falunak 92 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1766 | 1907 | 1145 | 872 | 851 | 786 | 687 | 816 | 430 | 432 | 349 | 287 | 211 | 147 | 119 | 92 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent Péter apostol tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[4] 1730-ban épült. A legrégibb pravoszláv templom ezen a vidéken. A második világháború idején az épület leégett. 1972-ben építették újjá. 1992-ben a délszláv háború idején súlyos károkat szenvedett. 2010-ben megújították. Gornje és Donje Dubrave, Generalski Stol, Tounj, Gojak, Trošmarija és Popovo Selo pravoszláv hívei tartoznak hozzá.
- Gornje Dubrave területén folyik át a Dobra és jobb oldali mellékfolyói a Bistrica és a Globornica. Itt található a Bistrica-patak forrása, mely itt egy föld alatti üregből tör elő.
- A Bistrica szurdokában található a Zala, vagy Mikašinović-barlang, ahol 1977-ben egy egyedülálló barlangi szivacsfajt, az Eunapius subterraneust fedezték fel. Az utolsó jégkorszak idejéből származó több mint tízezer éves kőkorszaki kőeszközöket is találtak itt, melyek azt bizonyítják, hogy a barlang már ősidők óta lakott volt.
- A vasút közelsége miatt ez a terület fontos kommunikációs központ volt a második világháború idején, ami számos konfliktushoz vezetett. A faji intolerancia törvénye alapján 1941 májusában kezdődtek az első letartóztatások és a szerbek kitelepítése erről a területről, míg 1943-ban a lakosság tömeges deportálását hajtották végre. A faluban, amelyben a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg megölt tagjainak és a civileknek a csontjai vannak eltemetve emlékcsontház található. A betonoszlopok két táblához vezetnek az elesett harcosok nevével. A csontház felett a vasút felrobbantását ábrázoló bronz dombormű található. Az emlékcsontház tervezője Costa Angeli Radovani akadémikus szobrászművész.[5]
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. december 29.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3172.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7283.
