Ponikve (Ogulin)
| Ponikve | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Károlyváros |
| Község | Ogulin |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Nikola Magdić (HDZ) |
| Irányítószám | 47264 |
| Körzethívószám | (+385) 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 58 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 230 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 23″, k. h. 15° 14′ 13″45.373000°N 15.237000°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 23″, k. h. 15° 14′ 13″45.373000°N 15.237000°E | |
 | |
Ponikve falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Ogulinhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Károlyvárostól 28 km-re délnyugatra, községközpontjától 12 km-re északra fekszik. A község legészakibb faluja. Településrészei Busići, Divići, Donji Lalići, Ivkovići, Jurjevići, Kušići, Lalići, Maljužići, Medari, Pavlovići, Polje, Veljačići és Vidnjevići. Néhány közülük már lakatlan. Ide tartozik még Šimrakovica – Brdarica erdei telep is.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település határait még 1654-ben jelölte ki Frangepán György károlyvárosi parancsnokhelyettes, amikor döntött a jadrčiak és ponikveiek közötti határ, egyúttal a polgári Horvátország és a katonai határőrvidék határának kérdésében. Ez a határ lett később az Ogulini járás, majd Ogulin város közigazgatási határa is. A település első írásos említése 1658-ban történt. Lakói a hódoltsági területekről bevándorolt pravoszláv szerbek voltak, akik 1812-ben felépítették az Úr Színeváltozása tiszteletére szentelt templomukat, mely hamarosan a vidék pravoszláv hitéletének központja lett. Az itteni parókia egészen a második világháborúig zavartalanul működött. A háború alatti üldöztetések, majd az ezt követő kommunista uralom nem tette lehetővé a szabad vallásgyakorlást. A templom állaga egyre inkább romlott. 1992-ben a délszláv háború idején a mindvégig horvát területen maradt faluból a papnak is menekülnie kellett. Végül 1997-ben történhetett meg a torony, a tető, a homlokzat és a belső tér megújítása. A falunak 1857-ben 758, 1910-ben 832 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. 2011-ben a falunak 97 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 758 | 909 | 946 | 911 | 795 | 832 | 760 | 799 | 695 | 648 | 483 | 406 | 292 | 179 | 159 | 97 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Urunk Színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1812-ben épült. 1997-ben megújították.
- A falu legfőbb látnivalója a Kuštrovka-barlang, mely tágas termeiről és nagy cseppköveiről nevezetes.
- A falu végén kis tó található, amely valójában egy mély karsztvíz forrás.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2012. december 27..
