Lasinja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lasinja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Károlyváros
Község Lasinja
Jogállás falu
Polgármester Josip Erega
Irányítószám 47206
Körzethívószám (+385) 047
Népesség
Teljes népesség 564 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 140 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lasinja (Horvátország)
Lasinja
Lasinja
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 31′ 45″, k. h. 15° 51′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 45″, k. h. 15° 51′ 30″
Lasinja weboldala

Lasinja falu és község Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Banski Kovačevac, Crna Draga, Desni Štefanki, Desno Sredičko, Novo Selo Lasinjsko, Prkos Lasinjski és Sjeničak Lasinjski települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Károlyvárostól 25 km-re keletre a Kulpa jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A Kulpa folyó partjának ezen a szakaszán ősidők óta élnek emberek. Itt virágzott i. e. 4000 körül a középső rézkor egyik legjelentősebb kultúrájának a település nevét viselő Lasinja kultúrának (melyet a Keszthely környéki lelőhelyek alapján Magyarországon Balaton-Lasinja kultúrának neveznek) egyik legnagyobb települése. Az itteni lelőhelyen talált leleteket először 1954-ben Richard Pittoni határozta meg késő-bádeni kultúraként. A Lasinja-kultúra megnevezést először Stojan Dimitrijević használta a falu melletti Talianovo-dombon az 1961-63 között végzett ásatások nyomán. Az 1970-es évektől Magyarországon, Szlovéniában, Ausztriában és Boszniában a kultúra számos lelőhelyét tárták fel a régészek. Magyarországon legjelentősebb lelőhelyei Keszthely-Fenékpuszta, Letenye, Nagykanizsa és Siklós. A kora és középső rézkor határán keletkezett balkáni eredetű kultúra népessége sűrű településhálózatot hozott létre, vízpartokon álló, zömében kisebb településekkel. Ezeken egyszerre kettő-négy, a földfelszínre épített, nagyméretű ház állt, melyekhez sokszor gazdasági épület is csatlakozott. Különös ismertetőjegyei a sajátos kidolgozású kerámiák is.

A mai falu történetére vonatkozó első feljegyzés a plébánia emlékei között található. Eszerint a falutól távoli erdőben, ahol mára hatalmas bükkfák nőttek, ott volt egykoron Lasinja szíve a Szent Anna templommal és a plébániaházzal és a környező dombokon az egykori horvát közösség módos házaival. Az egykor virágzó falut és templomát a török pusztította el, lakói pedig az ország biztonságosabb vidékeire menekültek. A török veszély elmúltával a falu a mai helyén települt újra. Plébániáját 1789-ben alapították, plébániatemplomként pedig a Szent Erzsébet kápolna szolgált. A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemplomot 1883-ban Antun Homotarić plébános szolgálata idején építették. 1991. október 17-én, miután a lakosság Stjepan Bradic plébánossal együtt tíz nappal korábban elmenekült a szerb csapatok lerombolták. A lasinjai menekülteknek a Kulpa túloldalától északra fekvő Pisarovinán építettek tábort, ahol Szűz Mária a Béke Királynője tiszteletére építettek fából egy kápolnát. Itt 1995. április 8-án maga Franjo Kuharić érsek celebrált számukra istentiszteletet. A hívekkel együtt vándorolt a mintegy 150 éves Szent Antal szobor is, melyet előbb Pisarovina Jamnicára, majd Zágrábba, a karmelitákhoz Brezovicára, végül a kis pisarovinai fakápolnába vittek, amíg haza nem térhetett hazájába Lasinjára. Ezt a szobrot a hívek különösen tisztelik és a szent ünnepén a gyermekek körmenetben viszik. Az új plébániatemplom építése 1997-ben kezdődött és 2000. október 29-én szentelte fel Josip Bozanić zágrábi érsek. A templom mellett épült fel a plébánia és az ifjúsági központ is ahol hétvégenként a plébánia fiataljai tartanak lelki összejöveteleket.

A település iskoláját 1868-ban nyitották meg. A II. világháborúban az iskolaépület megsemmisült. 1955-ben építették fel az új iskolaépületet, amely azonban idővel kicsinek bizonyult. Az új épület 1991-ben készült el 600 diák számára külön szaktantermekkel, teljesen felszerelte, azonban egy órát sem tanítottak benne. 1991. október 6-án a faluval együtt a tűz martaléka lett. A mai iskolát 1997 decemberében adták át. A településnek 1857-ben 594, 1900-ban 732 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Pisarovinai járásához tartozott. 2011-ben a falunak 564, a községnek összesen 1672 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
594 690 852 623 688 732 729 885 599 625 633 624 597 550 579 564

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal és a Boldogságos Szűzanya a Mártírok Királynője tiszteletére szentelt plébániatemploma 1997 és 2000 között épült.
  • A régi plébániatemplom romjai a mártírok emlékművével.
  • A karmelita nővérek kolostora.
  • A Talianovo-domb a lasinja-kultúra lelőhelye.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]