Cvitović (Szluin)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cvitović
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Károlyváros
Község Szluin
Jogállás falu
Polgármester Ivan Bogović
Irányítószám 47240
Körzethívószám (+385) 047
Népesség
Teljes népesség 278 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 300 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Cvitović (Horvátország)
Cvitović
Cvitović
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 08′ 15″, k. h. 15° 35′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 08′ 15″, k. h. 15° 35′ 30″

Cvitović falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Szluinhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Károlyvárostól 41 km-re délre, községközpontjától 3 km-re északra, a Kordun területén fekszik.

Története[szerkesztés]

Cvitović (egykor Ladihovići) plébániáját és Szent Miklós templomát már 1334-ben említi Ivan goricai főesperes. Ladihovići egyike volt az ország nemesi közösségeinek. Birtokaik, melyeket a török hódításig megtartottak a Korana két partján Lađevac és Szluin irányában a Glina és a Klokoč forrásvidékére terjedtek ki határosan a klokoči, smrčkovići és stojmerići nemesi területekkel. A közösség feje a bíró (knežinjak) volt. A legjelentősebb nemesi családok a Fabianić, Nemanić, Herendić, Sanković, Nikšić vagy Mikšić és Cvetović családok voltak. A falu utolsó plébánosát 1574-ben említik. 1582-ben Hasszán boszniai pasa támadásakor a középkori templomot is felégette a török és csak a harangtorony maradt meg belőle, melyet ezt követően őrtoronyként használtak. A török uralom alóli felszabadulás után a település előbb a szluini plébániához tartozott, majd 1790-ben Cvitović újra plébánia központja lett. A plébániatemplomot a hívek a régi torony mellé építették fel. Első plébánosa a pálos rendbeli Joakim von Stauber volt. A templomot többször bővítették és javították. A mai templomot 1905-ben építették. A templom tornyát, mivel messziről is látszik az 1991-es háborús események során többször használták tüzérségi célpontként. Miután a szerbek a települést elfoglalták 1992. március 18-án a templomot is felgyújtották. A horvát lakosság legnagyobb része elmenekült. Néhány horvát lakos, akik a szerb uralom alatt is itt maradtak saját házaikban rejtegették a templom Szent Rókus és Szent Miklós szobrait. A települést 1995 augusztusában a Vihar hadművelettel szabadította fel a horvát hadsereg. A templomot 1996 és 2001 között újjáépítették. A falunak 1857-ben 681, 1910-ben 632 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Szluini járásához tartozott. 2011-ben 278 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
681 603 540 634 605 632 508 549 659 848 539 527 1016 929 362 278

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1905-ben épült a régi templom helyén. 1992-ben a szerbek felgyújtották. Az újjáépítés 1996-ban kezdődött és 2001-ben fejeződött be.
  • A plébánia mellett álló Szent Valentin kápolnát már 1842-ben említik. Egyszerű falusi kőművesek építették meglehetősen igénytelen formában. Mára alapos felújításra vár.
  • A plébánia épülete 1764-ben épült. Mivel az idő vasfoga eléggé megviselte 1989-ben teljesen megújították. A szerb uralom idején súlyos károkat szenvedett, de 1995 után felújították.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Radoslav Lopašić: Uspomena na put u Slunjsku krajinu.
  • Radoslav Lopašić: Gradovi oko Kupe i Korane.
  • Hrvoje Salopek: Ogulinsko-modruški rodovi.
  • Milan Radeka: Kordun u prošlosti.

Jegyzetek[szerkesztés]