Lička Jesenica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lička Jesenica
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Károlyváros
Község Saborsko
Jogállás falu
Polgármester Đurđica Špehar
Irányítószám 47305
Körzethívószám (+385) 047
Népesség
Teljes népesség 102 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 470 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lička Jesenica (Horvátország)
Lička Jesenica
Lička Jesenica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 59′ 50″, k. h. 15° 26′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 59′ 50″, k. h. 15° 26′ 30″

Lička Jesenica falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Saborskohoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Károlyvárostól 56 km-re délre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a 42-es főút mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Jeszenice vára valószínűleg a 15. század végén, vagy a 16. század elején épült, mivel sem a Frangepánok 1449-es birtokmegosztásakor, sem az 1486-ban kiadott modrusi urbáriumban nem említik. Ez a terület ebben az időben már a Frangepánok uralta Modrus vármegyéhez tartozott. A jeszenicei jobbágyok az adófizetés mellett szükség esetén lovas katonai szolgálattal is tartoztak. A várat csak 1544-ben a Frangepánok várai között említik meg először. 1553-ban Ungnád János a délvidék katonai parancsnoka jelentést tett a királynak a délvidéki várak állapotáról, egyúttal pénzt kért felújításukra, őrséggel és korszerű fegyverekkel való ellátásukra. A végvidéki várak közül Licska Jeszenica, Modrus és Ogulin várait találta a legfontosabbaknak, melyek építési munkálatira 500 forintot kért. Ezután a várat javították és őrség elhelyezésére alkalmassá tették. 1563-ban királyi parancsra egy bizottság újra végigjárta a horvát határvidék várait. A bihácsi várkapitány alá tartozó Jeszenicának ekkor negyven fős királyi helyőrsége volt. Falait alkalmasnak találták, de elrendelték a vár körüli árok megásatását, melybe a Jeszenica-patak vizét vezették. 1577-ben őrségét 35-ről 65-re emelték. Zenggből legénységet és fegyvert kapott és élelmiszer készletét is feltöltötték. Bár a várat a Zrínyiek és a Frangepánok is magukénak tekintették, visszaszerezni már nem tudták. Mindvégig királyi katonaság maradt benne. Amikor 1592-ben Bihács elesett a török portyázók Jeszenicéig törtek előre és az egész vidéket elpusztították.

Ezután a 17. század elejéig ez a térség lakatlan volt. 1609-ben a grazi haditanács engedélyezte a török által elfoglalt területről szerb pravoszláv lakosság letelepedését Plaski és Jesznica vidékére. A letelepedést Ferdinánd főherceg utasítására, Johann Gall ogulini kapitány engedélyezte. Az első betelepülőket több betelepülési hullám követte, mely lényegében 1645-re fejeződött be. Az újonnan érkezettek a vlach jog alapján biztosított kiváltságaik fejében katonáskodással tartoztak szolgálni. Felépítették plaski őrtornyát, megerősítették a védelmi létesítményeket, köztük Jeszenice várát is. Közben a török a vidéket többször is feldúlta. Az első betelepülők 1625-re elhagyták Jeszenicát, helyükre 1644-ben Korbáviából újabb szerbek érkeztek, akik a várat ismét újjáépítették. 1700-ban a török ismét elpusztította a vidéket, ezután Plaski területéről érkezett újabb szerb pravoszláv lakosság. 1715-ben a súlyos éhínség hatására ismét tömeges kivándorlás ment végbe. Jeszenicéből hat ház népessége és 18 katona távozott a Szerémségbe. 1746-ban a katonai határőrvidék átszervezéskor Jeszenice a z ogulini ezred plaski századának ellenőrzése alá került. A településen a katonai közigazgatás megszűntéig egy tiszt maradt és volt itt a katonaságnak egy gabonaraktára is. 1835-re Jeszenice vára miután már régóta nem javították teljesen lepusztult állapotba került. 1860-ban itt helyezték el a település első alapiskoláját, mely 1924-ig működött az épületben. Az iskola kiköltözése után a vár végleg romlásnak indult, anyagát a környékbeli lakosság építőanyagként használva teljesen széthordta. A szerbek lakta településnek 1857-ben 910, 1910-ben 1093 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. 1991 és 1995 között a Krajinai Szerb Köztársaság része volt. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet idején lakosságának nagy része elmenekült. 2011-ben a falunak 102 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
910 984 988 1087 1150 1093 998 1268 1002 972 817 717 553 444 119 102

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Jeszenica vára, mely a Borik hegy északnyugati lejtőjének lábánál állt négyszög alaprajzú volt. A vár a Jeszenice folyó itteni átkelőjét ellenőrizte. Három oldalát a folyó kanyarulata fogta körbe, a negyedik oldalon, a vártól mintegy 70 méterrel keletebbre egy harántárkot húztak, mely egy víznyelőtől indulva a folyó főágába futott bele. Így támadás esetén az árkot vízzel áraszthatták el. A várnak két tornya volt, egy a keleti és egy a nyugati sarkon. A harántárok mentén két őrgórét is kialakítottak. Idővel, a Borik hegyen és a Sivnaka oldalába is őrgórékat emeltek, melyeket árkokkal kötöttek össze, amit az őrgórékból kiindulva ellenőriztek és védtek. A várat a két világháború között teljesen elbontották, 1924-ig még iskola működött benne. Mára semmi nem maradt belőle, a helyén egykori formájára sem utalnak a terep alakulatai.
  • Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1751-ben épült. A II. világháborúban gránáttalálat érte, de rögtön a háború után újjáépítették. Az 1970-es években a tetejét újították fel. Egyhajós épület félköríves szentélyzáródással. Harangtornya a homlokzat előtt áll, rajta keresztül van a templom bejárata.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Milan Kruhek: Krajiške utvrde i obrana Hrvatskog kraljevstva tijekom 16.st.. Hrvatski institut za povijest. Zagreb, 1995.
  • Emilij Laszowski: Hrvatske povijesne građevine, Zagreb, 1902. I.
  • Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji Zagreb, 1920.

Jegyzetek[szerkesztés]