Erdelj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdelj
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeKárolyváros
KözségGeneralski Stol
Jogállásfalu
PolgármesterIvan Škrtić
Irányítószám47262
Körzethívószám(+385) 047
Népesség
Teljes népesség303 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 22′ 44″, k. h. 15° 21′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 44″, k. h. 15° 21′ 50″
SablonWikidataSegítség

Erdelj falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Generalski Stolhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Károlyvárostól 20 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re északra a Dobra jobb partján a dombok közt szétszórtan fekszik.

Története[szerkesztés]

A településnek 1857-ben 686, 1910-ben 684 lakosa volt. Trianon előtt Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. 2011-ben 367 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
686 1262 1252 697 670 684 612 751 773 780 835 810 696 556 476 367

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt temploma.[4] A településen kissé kiemelkedő helyen elhelyezkedő barokk, kisméretű szakrális épület egyszerű külső kialakítású, négyszögletes hajóval, háromoldalú szentéllyel és az oromzaton álló, két harang számára épített harangdúccal. Az épület a 18. század közepén épült az egyszerű, középkori templomok hagyományaira támaszkodva. A Szent Mihály főoltár a késő reneszánsz stílus 17. századi oltártípusa. A templom a generalski stoli plébániatemplom 1829-es építéséig plébániatemplom volt.
  • Védett műemlék a Dobra folyón átívelő kőhíd,[5] mely a települést a túlparti Skukanival köti össze. A Dobra folyón átívelő híd a Karolina és Jozefina utakat összekötő úton található. Kőből épült, négy, ritmikus, félköríves, azonos fesztávú ível. Az alacsony mellvédjét egy egyszerű profilozott párkány választja el a híd elülső falától, melyet a más fajta építési mód és kőfajta különböztet meg. A hidat 1885-ben építették, majd a második világháború kisebb pusztítása után 1946-ban újjáépítették. Szép példája a 19. század második felének kőhídépítésének, megőrizve azok szerkezeti és tervezési jellemzőit.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]