Saborsko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saborsko
Saborsko látkápe
Saborsko látkápe
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Károlyváros
Község Saborsko
Jogállás falu
Polgármester Đurđica Špehar
Irányítószám 47306
Körzethívószám (+385) 047
Népesség
Teljes népesség 472 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 610 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Saborsko (Horvátország)
Saborsko
Saborsko
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 59′ 00″, k. h. 15° 28′ 40″Koordináták: é. sz. 44° 59′ 00″, k. h. 15° 28′ 40″
saborsko.hr Saborsko weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Saborsko témájú médiaállományokat.

Saborsko falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Blata, Begovac és Lička Jesenica települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Károlyvárostól 57 km-re délre, Ogulintól 37 km-re délkeltre, a 42-es főút mellett egy hosszú, keskeny medencében fekszik.

Története[szerkesztés]

A mai Saborsko község területén először a kelták japod törzse telepedett meg, majd i. e. 35. és 33. között a rómaiak foglalták el ezt a területet. A birodalom bukása után gótok. gepidák, longobárdok, hunok, majd avarok és szlávok, a mai horvátok ősei érkeztek. 1193-ban III. Béla az egész Modrus megyét Vegliai Bertalannak a Frangepánok ősének adományozta, így évszázadokra a Frangepánok lettek e vidék urai. Saborsko települést Frangepán II. István birtokaként 1449-ben említik először. A modrusi urbárium szerint 1486-ban a településen a Frangepán családnak udvarháza és templom is állt. A saborskoi birtokon tizenkét és fél adózó jobbágyporta volt. A jobbágyok a földesúri birtokon kívül az egyházi földeket is kötelesek voltak megművelni. A számos lakatlan porta arra enged következtetni, hogy a török támadások miatt már ekkor sokan elmenekültek innen. Erre utal az is, hogy egyes településeken több Zaborski és Zaborac vezetéknevű személy fordult elő, így például a Károlyváros melletti Netretićen 1948-ban tizenhat Zaborski nevű lakos élt.

A vesztes mohácsi csata után törökök elfoglalták Likát és Korbáviát, Likából 1527-ben török szandzsákot alakítottak ki. A hódoltsági terület közvetlen szomszédságába került Saborsko teljesen elnéptelenedett. A török veszély elmúltával a 17. században a Plaški-medence szerb benépesülésével egyidejűleg Brinje, Ogulin, a Hegyvidék (Gorski kotar) és Lika területéről krajinai katolikus horvátok érkeztek. Ezért itt a mai napig is kizárólag horvát lakosság él. A hagyomány szerint az ide érkező horvátok csak a középkori templom romjait és pincék eltemetett alapfalait találták. A templom romjain 1726-ban felépítették új plébániatemplomukat. Miután ez a templom idővel kicsinek bizonyult 1864-ben nagyobb templomot építettek, melyet Nepomuki Szent János tiszteletére szenteltek. A lakosság főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkozott. A 19. század során a lakosság száma jelentősen megnőtt. A településnek 1857-ben 713, 1910-ben 2010 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején sokan kivándoroltak a tengerentúlra. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. Az első világháború után a férfiak számának lecsökkenése miatt súlyos nélkülözés és éhínség uralkodott. 1927-ben Kuseljen, majd 1932-ben Sabordkon nyílt új fűrésztelep, mely 350 helyi és mintegy száz környékbeli munkást foglalkoztatott. Második világháború idején szerb felkelők 48 saborskoi polgári személyt, köztük hét gyermeket gyilkoltak meg.

A délszláv háború idején Saborsko lakossága különösen sokat szenvedett. A háború előtt a településnek még 852 lakosa volt, melyből 800 horvát nemzetiségű. A háborús események 1991. augusztus 5-én kezdődtek, amikor a jugoszláv hadsereg egységei lőtték a falut. Október 1-jén Knin felől megindult a szerb szabadcsapatok támadása. A támadás nyilvánvaló célja az volt, hogy a területet megtisztítsák a nem szerb lakosságtól és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolják. A falu védői több mint egy hónapig állták a sarat, de december 12-én a kilenc harci repülővel, 43 tankkal, tíz tarackkal és aknavetővel támogatott közel ezer támadónak már nem tudtak ellenállni. A szerbek házról házra jártak és akit ott találtak kivégezték, majd lerombolták a települést. Ekkor 29, összesen pedig 48 ember esett áldozatul a pusztításnak. Levegőbe repítették a katolikus templomot is, de még a temetőt is lerombolták. A túlélők három napig bujkáltak az erdőben, mire Bihácson befogadták őket. Onnan autóbuszokon szállították őket horvátországi, menekülteknek fenntartott szállodákba. Ezután a település a Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelettel szabadította fel. 2011-ben a falunak 472, a községnek összesen 645 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
713 1334 1391 1879 1944 2010 1741 2012 2165 2062 1832 1519 1127 852 666 472

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma eredetileg 1864-ben épült, azonban ezt a templomot 1991. december 12-én lerombolták. A mai modern plébániatemplomot a háború után építették és 2001. május 16-án szentelte fel Milo Bogović gospić-senji püspök .
  • Szűz Mária Születése (Kisboldogasszony) tiszteletére szentelt régi plébániatemploma 1726-ban a középkori templom romjain épült. Eredetileg Nepomuki Szent János tiszteletére volt szentelve és 1864-ig az új templom felépüléséig volt a település plébániatemploma. Az új templom felépülése után temetőkápolnaként működött. A 18. századi Nepomuki Szent János templom és a mai Kisboldogasszony templom azonosságát az 1769-ben készített katonai topográfiai térkép is alátámasztja, mely pontosan a mai templom helyén ábrázolja a régi plébániatemplomot. 1915-ben és 1925-ben a titulusa Szent Márk Evangélista volt. 1961-ben Rózsafüzéres Szűz Mária kápolnaként, míg 1979-ben már jelenlegi nevén említik. 1991. december 12-én ezt a templomot is lerombolták. A háború után eredeti formájában építették újjá.
  • A honvédő háború áldozatainak emlékműve.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]