Hurrikán–91 hadművelet
| Hurrikán–91 hadművelet | |||
 | |||
| Konfliktus | horvátországi háború | ||
| Időpont | 1991. október 29. – 1992. január 3. | ||
| Helyszín | Nyugat-Szlavónia | ||
| Eredmény | horvát győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 é. sz. 45° 16′, k. h. 17° 12′Koordináták: é. sz. 45° 16′, k. h. 17° 12′ | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
| Horvátországi háború |
|---|
|
Rönkforradalom · Pakrác · Plitvicei-tavak · Kijevo · Boró · Zára · Split · Fullánk · Dálya · Labrador · Vukovár (gyilkosságok) (mészárlás) · Eszék · Gospić (mészárlás) · Kusonje · Károlyváros · Laktanyacsata · Varasd · Belovár · Zára · Šibenik · JNA hadjárat · Batinjani · Petrinya · Glina · Dubrovnik · Banski dvori · Široka Kula · Hosszúlovász · Baćin · Barcs · Saborsko · Pozsega · Otkos–10 · Papuk–91 · Erdőd · Dalmát csatornák · Kostrići · Škabrnja · Vance-terv · Forgószél · Paulin Dvor · Gornje Jame · Hurrikán–91 · Alfa · Atyina · Joševica · Bruška · Vrsar · Szarajevó · ECMM helikoptertragédia · Baranya · Jaguár · Sakál · Miljevci-fennsík · Tigris · Felszabadított föld · Konavle · Vlaštica · Maslenica · Medaki zseb · Tél ’94 · Z–4 terv · Ugrás–1 · Ugrás–2 · Villám · Zágráb · Nyár ’95 · Vihar · Misztrál–2 · Varivode |
A Hurrikán–91 hadművelet (horvátul: Operacija Orkan-91) a Horvát Hadsereg (Hrvatska vojska – HV) katonai offenzívája volt a Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) és a Nyugat-Szlavóniai Szerb Autonóm Terület (SAO Nyugat-Szlavónia) területvédelmi erői ellen a Száva folyó völgyében, Nyugat-Szlavónia régióban a horvátországi háború idején. A hadművelet 1991. október 29-én kezdődött és 1992. január 3-án ért véget, amikor a Vance-terv végrehajtása érdekében országos tűzszünet lépett életbe. Az offenzíva, amelyet a régió északi részén, pár nap eltéréssel két másik HV offenzívával együtt indítottak az SAO Nyugat-Szlavónia ellen a régió horvátok általi visszafoglalását célozta.
Annak ellenére, hogy az offenzíva során a célterület egy részét, köztük Lipik városát, mint a háború alatt elsőként elfoglalt nagyobb települést a HV elfoglalta, a küldetés céljai a tűzszünet hatálybalépése előtt nem teljesültek. Az SAO Nyugat-Szlavónia megtartotta ellenőrzését Okucsány városa és környéke felett, beleértve a Zágráb–Bród autópálya egy rövid szakaszát. A Hurrikán–91 hadművelet leállítása az 1992. január 3-iki tűzszünet miatt az offenzíva lehetséges kimenetelét illetően ellentétes értékelésekhez vezetett. Az értékelések azoktól az állításoktól kezdve, miszerint a JNA a vereség szélén állt a térségben, azokig a becslésekig terjednek, amelyek szerint a HV túlságosan kimerült volt, és a lőszerkészlete túl alacsony ahhoz, hogy lehetővé tegye az offenzíva sikeres lezárását. Az 1991 végén Nyugat-Szlavóniában indított három HV offenzíva hozzávetőleg 20 000 horvátországi szerb menekült kitelepítéséhez vezetett, akiket később a JNA által birtokolt kelet-horvátországi Baranya régióban telepítettek le.
Előzmények[szerkesztés]
Az 1991-es horvátországi jugoszláv hadjárat keretein belül a Jugoszláv Néphadsereg 5. (banja lukai) hadteste azt a feladatot kapta, hogy Horvátországon keresztül észak felé, a nyugat szlavónia régióban, Okucsánytól Daruvárig és Verőcéig, valamint másodlagos irányként Okucsányból Kutenya felé nyomuljon előre.[1] Ez a feladat lényegében összhangban volt azzal a vonallal, amelyet a Kelet-Szlavóniából előrenyomuló JNA fő csapása egy hét alatt várhatóan el kellett hogy érjen. Az elérendő célt úgy tervezték, hogy megkönnyítse a további előrenyomulást nyugat felé, Zágráb és Varasd irányába.[2] A hadtest a szeptember 21-én megindult előrenyomulás támogatására már korábban bevetette a 265. gépesített dandár harccsoportját Okucsány mellett, és elérte a Papuk-hegységet. Az alakulat az előrenyomulás során két gépesített és egy tüzérdandárt kapott erősítésként, de a JNA által másutt tapasztalt morális problémák és dezertálások a banja lukai hadtestnél is jelen voltak.[3]
A JNA-t a Horvát Nemzeti Gárda (Zbor Narodne Garde – ZNG) Novszka, Újgradiska és Pakrác között megállította, így SAO Nyugat-Szlavónia területivédelmi erői (Teritorijalna Obrana – TO) a Bilo-hegységben és Pakráctól északra, a Papukban, Verőcén és Szalatnokon JNA támogatás nélkül maradtak.[4] A szerb területvédelmi erők által elfoglalt terület a maximumát a Grobosinctól 7 km-re keletre, és Daruvártól 8 km-re északra fekvő Ivanovo Selo elfoglalása jelentette, de a falut a ZNG 7 halott és 15 sebesült áldozat árán, még aznap visszafoglalta.[5]
Október 1-jén a banja lukai hadtest támadásokat kezdeményezett a régióban, előrevetítve, hogy három nappal később a hadtest zömének bevetésével az előrehaladás érdekében komoly erőfeszítések történnek. Az előrenyomulás közvetlenül Novszka és Újgradiska mellett védelmi állásokat hozott létre.[6] Október 6-án, amikor a JNA elfoglalta a várostól 4 km-re északnyugatra fekvő Batinjanit, elzárva a Pakrác ellátására rendelkezésre álló utolsó utat, Pakrácot rövid időre elszigetelték a külvilágtól. A ZNG még aznap visszafoglalta a falut, és 6 km-re visszaszorította a JNA-t, de az akció során 22-en meghaltak.[5] A JNA október 8-án elfoglalta Jasenovacot, majd négy nappal később Lipiket és Pakrác egy részét.[6] Ekkorra a JNA nyugat-szlavóniai offenzívája már elvesztette lendületét,[7] és a ZNG október 13-án és 16-án Novszkától északra és Újgradiskától nyugatra kisebb előretörést hajtott végre.[5] Ekkor a horvát hatóságok úgy ítélték meg, hogy a háborús helyzet már nem kritikus. Ezt az értékelést követte az október 15-iki ellentámadás terveinek előkészítése és végrehajtása.[8]
A szembenálló erők[szerkesztés]
A JNA által birtokolt Okucsánytól keletre és nyugatra, Novszka és Újgradiska térségében lévő ZNG egységek a Posavina Műveleti Csoport (OG) alá voltak rendelve, amelynek parancsnoka Rudi Stipčić ezredes volt.[9] A Posavina OG irányítása alá 14 758 katona tartozott.[10] A 125. gyalogdandár mellett, Novszkában állomásozó,[11] illetve a Novszka környékén, a JNA által birtokolt Okucsánytól nyugatra telepített egységek az 1. gárdadandár, a 117. gyalogdandár, az 56. független zászlóalj és a 65. független zászlóalj voltak. A Posavina OG területére telepítették a 15. vegyes páncéltörő tüzérezredet is. A Posavina OG alá rendelt egységeket novemberben a 151. gyalogdandár, a 153. gyalogdandár 1. zászlóalja, az 51. független zászlóalj és az 53. független zászlóalj odavezénylésével erősítették meg. Újgradiška térségében a ZNG bevetette a 121. gyalogdandárt, a 108. gyalogdandár elemeit, a 99. gyalogdandár elemeit, illetve az 1. gárdadandárból ideiglenesen kivett, viszonylag kis különítményeket, valamint a 3. gárdadandárt,[12] és a 149. gyalogdandár 1. zászlóalját. A 104. gyalogdandárt és a 105. gyalogdandárt a Posavina OG területétől északra, Pakrác térségében vetették be.[12][13]
A Posavina OG-vel szemben a JNA 5. hadtest alárendeltségében telepített egyesített JNA és TO erők mintegy 13 500 katonát számláltak.[10] A területen a hadtest rendelkezésére állt a 265. gépesített dandár harccsoportja,[3] a 6. és a 10. partizándandár,[14] és a 16. gépesített dandár, az SAO Nyugat-Szlavóniai TO támogatásával.[15] A december második felében a banja lukai hadtestet három gépesített gyalogos zászlóaljjal és egy páncélos zászlóaljjal erősítették meg,[16] melyeket a 84. bitolai gépesített dandárból, és a 125. titova mitrovicai gépesített dandárból vezényeltek ide. Emellett erősítésként Titovo Užicéből december 31-én idehozták a 134. könnyű gyalogdandárt.[17] Az alakulat Nikola Uzelac alezredes parancsnoksága alatt állt.[18]
A hadjárat lefolyása[szerkesztés]
A Hurrikán–91 hadművelet célja az Okucsánytól délre, a Száva folyónál levő horvát nemzetközi határ biztosítása, Pakrác, Újgradiska és Novszka között a JNA és a TO birtokában lévő területek, valamint Jasenovac területének visszafoglalása volt. A HV feladata volt a D5-ös, Okucsány–Lipik út lezárása is.[10] Az offenzíva október 29-én kezdődött, amikor a ZNG elfoglalta a Novszkától 5 km-re északkeletre fekvő Bair falut.[5] Csak ezen a napon 28 ZNG katona esett el.[19] Két nappal később a ZNG az SAO Nyugat-Szlavónia TO által birtokolt részének északi része ellen elindította az Otkos–10 hadművelet,[20] és december 10-12-én az azt követő támadást.[21] November 3-án, a ZNG-t Horvát Hadseregre (Hrvatska vojska – HV) nevezték át.[22]
A novszka-lipiki front[szerkesztés]
A Hurrikán–91 hadművelet november közepéig alig haladt előre, ekkor a HV igen szerény előrehaladást ért el, több száz métert tett meg az Újgradiskától 7 km-re nyugatra fekvő Medari és Gorice falvak felé. Bair november 15-ig még kétszer cserélt gazdát. Ugyanezen a napon a HV elfoglalta Popovac Subocki falut, másnap pedig Brezovac Subocki és Livađani falvakat, melyek mind a Bair és Lipik közötti területen fekszenek. November 18-án a HV javította pozícióját a régióban azzal, hogy elfoglalta a Bairtől 4 km-re északra fekvő Lovska falut, majd a következő napon ismét elfoglalta a Novszka-Lipik úton levő Trokut Motelt. November 28-án a HV elindította a Posavina OG-hoz tartozó terület szomszédságában lévő, Pakráctól északra fekvő területre irányuló Papuk–91 hadműveletet.[5]
A Posavina OG erőfeszítéseit a Novszka–Lipik térségben a HV-egységek mellett a Pakráci Műveleti Csoport (Pakrac OG) alárendeltségében levő horvát különleges rendőri egységek is támogatták. December 5-én délelőtt 10 órakor a Pakrác OG csapatai megtámadták a SAO Nyugat-Szlavónia TO és a JNA állásait Lipikben, a Pakractól körülbelül 4 km-re délnyugatra fekvő Dobrovac és a Lipiktől nyugatra, a D47-es, Novszka–Lipik út mentén található Kukunjevac falvakban. A horvát különleges rendőrség még aznap délután behatolt Lipikre, de a várost csak másnap délelőtt 11 órakor sikerült teljesen ellenőrzés alá vonni, amikor a HV elfogta Kukunjevacot. December 7-én a Pakrac OG elfoglalta Dobrovacot,[23], míg a Posavina OG egységei Bairből Dobrovac felé nyomultak, elfoglalva Korita falut. A két hadműveleti csoport Novszka–Lipik térségében egyesült, amikor a HV december 8-án elfoglalta Jagmát, december 9-én pedig Subocka és Gornje Kričke falvakat.[24] December 10-13-án a HV sikertelen támadást indított Pakrac egy részének elfoglalása érdekében, amely a JNA ellenőrzése alatt maradt.[23]
Az újgradiskai front[szerkesztés]
A Papuk–91 hadművelet keretein belül „Gradina” fedőnévvel a HV a Psunj-hegységre, Újgradiskától északra haladt előre, december 10-én elfoglalva Šnjegavić, Sinlije, Golobrdac, Vučjak Čečavski, Ruševac, Jeminovac, Čečavac és Opršinac falvakat. Az előrenyomulás javította az Újgradiska–Pozsega út biztonságát és biztosította a hadművelet újgradiskai tengelyének jobb szárnyát. December 12-én a HV Újgradiskától 7 km-re északnyugatra, Šagovina Cernička falu közelében feltartóztatott és elfogott egy felderítő-szabotázscsoportot.[24]
December 19-én a HV az Okucsány–Lipik úton mintegy 3 km-t nyugat felé haladva elfoglalta a Psunj-hegység déli lejtőin fekvő Mašićka Šagovina falut. A HV a falu feletti állásokból harcoló Fehér Sasok szerb félkatonai csapatokkal folytatott harcokban súlyos veszteségeket szenvedett – 13 horvát katona meghalt és mintegy 20 megsebesült.[25] Szerb források szerint a horvátok 55 szerbet, köztük 31 civilt öltek meg az akció során.[26] December 22-én a Horvát Köztársaság Fegyveres Erőinek Vezérkara felkérte az Eszéki Műveleti Csoportot, hogy készítsen fel három dandárt a Hurrikán–91 hadműveletben harcoló horvát csapatok megerősítéseként történő esetleges bevetésre. A kérést az az információ indokolta, hogy a JNA egy nappal korábban erősítésként, további 36 M-84-es és 28 T-55-ös harckocsit, 20 tüzérségi eszközt és 800 katonát vezényelt a hadműveleti területre. December 23-án a HV rosszul koordinált kísérletet tett az Újgradiska és Okucsány között félúton fekvő Trnava falu elfoglalására. A támadás nem járt sikerrel, de a falut védő erők másnap visszavonultak. [25]
Az okucsány-pakráci front[szerkesztés]
Annak ellenére, hogy a horvát elnök Franjo Tuđman december 26-án nemzetközi nyomásra megállította az offenzívát,[27] a harcok folytatódtak. A JNA december 26-án a Száva folyó menti síkságon ellentámadásba lendült. Az ellentámadás 1992. január 3-ig tartott, súlyos veszteségeket okozva a HV-nek.[28]
A Papuk–91 hadművelet befejeztével a Pakrac OG-nak alárendelt HV-egységek 1991. december 26–27-én Kraguj, Japaga és Šeovica falvakba nyomultak előre, átkarolva Pakrácnak a JNA és a TO birtokában levő déli részeit. A JNA a fenyegetés ellen a kapott erősítéseket vetette be. December 28-án a JNA visszafoglalta a két falut, és fenyegette a D38-as Pakrác–Pozsega utat. Ugyanezen a napon az út megvédése céljából a HV Kragujból Kusonje faluba húzódott vissza. December 29-én a 127. gyalogdandár 12 halott, illetve fogságba esett veszteséget szenvedett, amikor a Psunj-hegységben, Brusnik és Lipovac falvakban a JNA és a szerb TO által ellenőrzött állások felderítését végezte. Az egységnek később sem sikerült továbbjutnia.[29]
December 30-án Újgradiskától nyugatra a HV elindította a Širinci '92 fedőnevű alműveletet.[30] A HV Mašićka Šagovinától nyugatra haladva rövid időre elfoglalta az Okucsány–Lipik úttól kevesebb, mint 4 km-re fekvő Širinci falut. A JNA még aznap gyorsan kiűzte a HV-t Širinciből. A HV sikeresen megvédte Kusonjét egy újabb támadással szemben, és folytatva az előrehaladást a Pakrác–Pozsega út mentén még aznap elfoglalta a Pakrác melletti Prgomelje falut. 1992. január 3-án a HV sikertelenül próbált előrenyomulni az úttól délre fekvő Donja Šumetlica faluba. Közvetlenül azelőtt sikerült visszafoglalnia Širincit, hogy a Vance-terv végrehajtása érdekében megbeszélt általános tűzszünet aznap életbe lépett volna, és a további támadó tevékenységeket leállították.[29]
Következmények[szerkesztés]
A Hurrikán–91 hadműveletben a HV 184 halottat, 595 sebesültet veszített, ezen kívül a JNA 25 katonát elfogott, egy pedig eltűnt. A HV összesen 720 km2 területet foglalt vissza Nyugat-Szlavóniából – ebből 370 km2-t Novszka és 350 km2-t Újgradiska környékén, összesen 28 településsel. A JNA és az azt támogató erők a térségben 516 halottat és sebesültet vesztettek. Ezenkívül a JNA tizenhét harckocsit, három páncélozott szállító harcjárművet, tizenhét másik járművet, két tarackot, négy tüzérségi löveget, hat aknavetőt, négy légvédelmi ágyút és 1 repülőgépet vesztett.[10] Az 1991 végén Nyugat-Szlavóniában végrehajtott három HV offenzíva – a Hurrikán–91, az Otkos–10 és a Papuk–91 hadműveletek – összesen 20 000 szerb menekültet eredményezett, akik akkor menekültek el a területről, amikor a JNA a horvátországi szerb erőket kivonulásra utasította,[31] majd Kelet-Horvátországban, a JNA által ellenőrzött Baranya régióban telepítették le őket.[32] A menekültek letelepítése összhangban volt a horvátországi szerbek azon törekvéseivel, hogy megváltoztassák a Dunamenti terület etnikai összetételét, melyet 1991 végén foglaltak el, és ahonnan a nem szerb lakosságot kiűzték.[33]
A HV végül nem érte el kitűzött céljait, mely több tényezőnek tulajdonítható, köztük a hosszan tartó harcok által okozott kimerültségnek, mivel a frontra vezényelt egységeket nem váltották fel, hogy pihenhessenek. Ezen kívül a HV lőszerhiánnyal (különösen a tüzérségi lőszerek tekintetében) is küzdött, a szembenálló erőkről gyenge hírszerzési adatokkal, és nem megfelelő kommunikációs rendszerekkel rendelkezett.[16] A kommunikációs rendszer meghibásodása arra kényszerítette a HV-t, hogy elsősorban a futárokra támaszkodjon az információ továbbításában. Az offenzívát számos helyi tűzszünet szakította meg, lelassítva annak előrehaladását, amit már a hideg időjárás is megnehezített, mivel a levegő hőmérséklete -15 fokra süllyedt.[34] Végül megállapodtak az átfogó tűzszünetről, amely minden horvátországi harcot leállított,[16] és 1992. január 3-án 18 órakor lépett hatályba.[35] Ellentétes vélemények vannak az offenzíva lehetséges kimeneteléről, ha január 3-án nem lépett volna érvénybe tűzszünet. Egyes források azt állítják, hogy a JNA erői a régióban a vereség szélén álltak,[27] míg mások vitatják ezt.[17] A nyugat-szlavóniai Okucsány környékén körülbelül 600 km2 maradt a szerb erők ellenőrzése alatt.[13] Azt a területet, amely a Paklenica és Dragalić községek között az A3-as Zágráb–Bród autópálya egy részét tartalmazta,[36] csak 1995 májusában a Villám hadműveletben foglalta vissza a HV.[13]
Egyes források összekeverik a Hurrikán–91 hadműveletet és a Papuk–91 hadművelet elemeit, és utóbbit, különös tekintettel a 123. gyalogdandár 1991. decemberi előrenyomulására a Psunj-hegység északkeleti lejtőin, a Hurrikán–91 hadművelet részeként mutatják be,.[37] A Hurrikán–91 hadműveletről évente megemlékeznek a Novszkától északra állt Trokut Motel helyén, ahol a védelmében elesett 314 horvát katona nevét őrző emlékmű áll.[19] A Nyugat-Szlavóniában 1991 végén végrehajtott Hurrikán–91, Otkos–10 és Papuk–91 hadműveletek az első horvát felszabadító hadműveletek voltak a horvátországi háború során.[38]
A január 3-iki tűzszünet lehetővé tette a Vance-terv végrehajtását, amely biztosította a civilek védelmét az ENSZ védett területeiként (UNPA) kijelölt területeken, valamint lehetővé tette az ENSZ békefenntartóinak horvátországi telepítését.[39] A tervben meghatározott egyik UNPA, Nyugat-Szlavónia UNPA Novszka és Újgradiska települések egy részét, valamint a Daruvár, Grobosinc és Pakrác települések teljes területét foglalta magában. Így az UNPA nemcsak a JNA január 3-án birtokolt területét, hanem további északi területeket lefedett, amelyeket a HV 1991 végén visszafoglalt, ezen kívül olyan városokat is tartalmazott – mint például Grobosinc és Daruvár – amelyek soha nem kerültek az SAO Nyugat-Szlavónia ellenőrzése alá.[40] Az UNPROFOR békefenntartó ereje, amely kezdetben 10 000 fős volt,[41] március 8-án indult el a kijelölt állomáshelyeire.[42]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Marijan 2012b, p. 262
- ↑ Marijan 2012b, p. 261
- ↑ a b Marijan 2012b, p. 266
- ↑ CIA 2002, p. 102
- ↑ a b c d e Nazor 2007, p. 144
- ↑ a b Marijan 2012b, pp. 269–270
- ↑ Marijan 2012a, p. 110
- ↑ Marijan 2012a, p. 107
- ↑ Nazor 2007, p. 133
- ↑ a b c d Nazor 2007, p. 134
- ↑ Nazor 2007, p. 112
- ↑ a b Marijan 2012a, p. 115
- ↑ a b c Nazor 2007, p. 130
- ↑ Marijan 2012b, p. 267
- ↑ Marijan 2012b, p. 265
- ↑ a b c Nazor 2007, p. 143
- ↑ a b Marijan 2012a, p. 113
- ↑ Jutarnji list 2011. június 1.
- ↑ a b Večernji list 2012. október 29.
- ↑ Nazor 2007, p. 136
- ↑ Nazor 2007, p. 140
- ↑ MORH
- ↑ a b Nazor 2007, p. 142
- ↑ a b Nazor 2007, p. 145
- ↑ a b Nazor 2007, p. 146
- ↑ Veritas 2019. december 18.
- ↑ a b Hoare 2010, p. 123
- ↑ Nazor 2007, p. 141
- ↑ a b Nazor 2007, p. 147
- ↑ HRT 2011. január 2.
- ↑ HRW 1992. február 13., note 28
- ↑ HRW 1992. január 21., p. 297
- ↑ The New York Times 1992. május 10..
- ↑ Nazor 2007, p. 135
- ↑ Marijan 2012a, p. 103
- ↑ Štefančić 2011, p. 429
- ↑ Thomas & Mikulan 2006, p. 50
- ↑ MORH 2011, p. 11
- ↑ Armatta 2010, pp. 194–196
- ↑ Ramcharan 1997, pp. 449–450
- ↑ CIA 2002, p. 106
- ↑ Trbovich 2008, p. 300
Források[szerkesztés]
- Könyvek
- Armatta, Judith. Twilight of Impunity: The War Crimes Trial of Slobodan Milosevic. Durham, North Carolina: Duke University Press (2010). ISBN 978-0-8223-4746-0
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4. OCLC 50396958
- Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4
- Nazor, Ante. Počeci suvremene hrvatske države: kronologija procesa osamostaljenja Republike Hrvatske: od Memoranduma SANU 1986. do proglašenja neovisnosti 8. listopada 1991 (horvát nyelven). Zagreb, Croatia: Croatian Homeland War Memorial Documentation Centre (2007). ISBN 978-953-7439-01-9
- The International Conference on the Former Yugoslavia: Official Papers, Volume 1. BRILL (1997). ISBN 978-90-411-0429-8
- TheYugoslav Wars (1): Slovenia & Croatia, 1991–95. Oxford, England: Osprey Publishing (2006). ISBN 978-1-84176-963-9
- Trbovich, Ana S.. A Legal Geography of Yugoslavia's Disintegration. Oxford, England: Oxford University Press (2008). ISBN 978-0-19-533343-5
- Szakcikkek
- Marijan, Davor (2012. május 1.). „The Sarajevo Ceasefire – Realism or strategic error by the Croatian leadership?”. Review of Croatian History 7 (1), 103–123. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 1845-4380.
- Marijan, Davor (2012. november 1.). „Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 44 (2), 251–275. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.
- Štefančić, Domagoj (2011. december 1.). „Autocesta – okosnica rata u zapadnoj Slavoniji” (horvát nyelven). Journal – Institute of Croatian History 43 (1), 427–455. o, Kiadó: Institute of Croatian History, Faculty of Philosophy, Zagreb, FF press. ISSN 0353-295X.
- Tudósítások
- Akcija Širinci '92 (horvát nyelven). Horvát Rádió és Televízió, 2011. január 2. [2016. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
- Burns, John F.. „The Demographics of Exile: Victorious Serbs Repopulate Croatian Villages”, The New York Times , 1992. május 10.
- Gašparović. „Komemoracija za 314 poginulih branitelja kod Novskefirst=Željko”, Večernji list , 2012. október 29. (horvát nyelvű)
- Tomić, Ante. „Ante Tomić o Tuđmanu: Kakav nemoralni i bešćutni gad moraš biti da bi sjeo za stol s ubojicom svojih ljudi”, Jutarnji list , 2011. június 1.. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2022. december 13.) (horvát nyelvű)
- Egyéb források
- 20 Years of the Croatian Armed Forces. Horvát Védelmi Minisztérium. [2012. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 19.)
- Povjesnica (horvát nyelven). Horvát Védelmi Minisztérium. [2013. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 19.)
- Za zločin u Mašićkoj Šagovini još niko nije odgovarao (serbian nyelven). veritas.org.rs . Veritas Information and Documentation Center, 2019. december 18.
- Appendix D: Helsinki Watch Letter to Slobodan Milošević, President of the Republic of Serbia and Blagoje Adžić, Acting Minister of Defense, January 21, 1992, War Crimes in Bosnia-Hercegovina. New York City, New York: Human Rights Watch, 274–309. o. (1992. január 21.). ISBN 1-56432-083-9
- Appendix E: Helsinki Watch Letter to Franjo Tudjman, President of the Republic of Croatia, February 13, 1992, War Crimes in Bosnia-Hercegovina. New York City, New York: Human Rights Watch, 310–357. o. (1992. február 13.). ISBN 1-56432-083-9
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Operation Hurricane-91 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
