Ugrás a tartalomhoz

Dragalić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dragalić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségDragalić
Jogállásközség
PolgármesterZvonimir Karlik (HSS)
Irányítószám35428
Körzethívószám(+385) 35
Népesség
Teljes népesség1058 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 15′, k. h. 17° 17′45.250000°N 17.283333°EKoordináták: é. sz. 45° 15′, k. h. 17° 17′45.250000°N 17.283333°E
Dragalić weboldala
SablonWikidataSegítség

Dragalić falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 57, közúton 65 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 31, közúton 40 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Szávamente termékeny síkságán fekszik. Itt halad át a Zágráb-Lipovac autópálya, valamint a Zágráb-Belgrád vasútvonal, melynek itt vasútállomása is van. Dragalić, noha községközpont máig megőrizte falu jellegét.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Donji Bogićevci, Dragalić, Gorice, Mašić, Medari és Poljane települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

Részben a község területén feküdtek a középkorban Sztárcsa és Tornova („Ztharcha et Thornowa”) királyi birtokok, melyek 1328-ban birtokcserével a túrmezei csicsáni birtokért cserébe kerültek a johanniták birtokába. A területtől nyugatra fekvő lesznicai és racessai birtokok már 1312 óta a rend birtokában voltak. Így egy hatalmas területű, egységes birtok jött létre, mely nagy jövedelmet biztosított a rend számára. Sztárcsa és Tornova megszerzése után az utóbbi birtokon a rend elkezdte építeni Szent János várát („castrum sancti Johannis”), melyet már 1361-ben említenek a rend priorjának egyik oklevelében. Amikor 1403-ban az akkori prior Bebek Imre fellázadt a királyi hatalom ellen Zsigmond híve Maróthy János macsói bán erővel foglalta el a várat és elűzte onnan a johannitákat, akik Boszniába menekültek. A várat valószínűleg lerombolták a király hívei, mivel ezután már nem említik. Maradványai ma is megtalálhatók Gornji Bogićevci és Dragalić között. Az itteni plébánia első írásos említése 1334-ben a pápai tizedjegyzékben történt aközött a 34 plébánia között, melyek a johanniták irányítása alatt álltak, a település középkori neve azonban nem ismert. A török 1544-ben foglalta el ezt a területet, mely pusztasággá vált, mivel a keresztény lakosság már ezt megelőzően elmenekült.

A Száva bal partján lévő közeli Gradiska várát Bádeni Lajos szabadította fel 1688-ban, de a térség csak 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette. 1698-ban „villa Dragalich” néven 15 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[2] Az 1720-as katonai térképen Dragalićot „Dragalitza pagus” néven említik. 1730-ban a falunak 7 háza volt, majd az újabb betelepülések után 1760-ban már 35 ház állt a településen. A 19. században a lakosság száma a kedvező életfeltételek miatt tovább nőtt.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dragalich” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dragalich” néven szerepel. [3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dragalich” néven 65 házzal, 308 katolikus és 48 ortodox vallású lakossal találjuk. [4]

1857-ben 246, 1910-ben 649 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 78%-a horvát, 10%-a szlovák, 4%-a magyar, 3-3%-a német és szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Dragalić már 1928 és 1954 között községközpont volt. Volt itt posta, rendőrőrs, termelőszövetkezet, tejbegyűjtő, fatelep, orvosi rendelő és állatorvos is.

A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 11%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során Dragalić már a háború elején szerb megszállás alá került. A szerbek mindent felégettek és leromboltak. A lakóházakon kívül elpusztult az összes gazdasági, kulturális, közösségi és szakrális épület is. A rombolás következményeit a település még ma sem heverte ki teljesen. 1995. május 1-jén a „Bljesak-95” hadművelet első napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. A Száva ógradiskai hídján alig két nap alatt a térség szerbek lakta településeiről több mint 18 ezer szerb özönlött ál a bosnyák oldalra. A háború után a község területéből mintegy 12 km²-nyi területet borított aknamező, ez a község teljes területének 20%-át tette ki. Már közvetlen a harcok befejezése után állami és nemzetközi segítséggel megindult az újjáépítés. Megkezdték az aknamentesítést, kiépült a víz- és gázvezetékhálózat. 1997. január 17-én 59,5 km²-es területtel, Dragalić, Mašić, Medari, Poljane, Donji Bogićevci és Gorice településekkel újraalakult Dragalić község. A község fejlődését jelentős állami támogatásokkal, adókedvezményekkel ösztönzik. 2011-ben a településnek 559, a községnek összesen 1361 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
246 277 269 412 478 649 606 657 746 717 776 730 633 655 581 559

Gazdaság[szerkesztés]

A háború pusztítása után a befejeződött a község vízellátását és gázellátását biztosító vezetékhálózat kiépítése. A mezőgazdasági terület egy részének aknamentesítése folyamatban van, amelynek jelentősen javítania kell a mezőgazdasági termelés lehetőségeit és az ipari övezet működését. Mivel az önkormányzat fokozott állami támogatásra szoruló területen működik, a polgárok, az iparosok és a vállalkozások számos adókedvezményben részesülhetnek, melyekkel az önkormányzat potenciális befektetőket szeretne a területre vonzani.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1698-ban a török kiűzése után épült, de a rossz állapotú épületet később nem építették újjá. Helyette 1730 előtt egy Szent Anna tiszteletére szentelt fakápolnát építettek, mely azonban hamar tönkrement. 1799-ben felépült a második Szent Anna fakápolna. Az új Keresztelő Szent János templomot 1875 és 1878 között építették. Hosszúsága 18, szélessége 8 méter volt. Oltárképe, mely Szent János lefejezését ábrázolta Szent Anna képével együtt a morvaországi Ignaz Berger festőművész alkotása volt. A templomot belül 1891-ben Marko Antonini festőművész festette ki. Három harangja volt. A délszláv háború idején a szerbek lerombolták, de a sok támogató segítségével sikerült újjáépíteni. Az új templomot 1999. augusztus 29-én szentelte fel Antun Škvorčević pozsegai püspök. Szent Anna, Szent Leopold Mandić és Szent Nikola Tavelić képei a dragalići Ivan Zukanović festőművész ajándékai.
  • A kis Szent Vid kápolna oltárképét is a dragalići Ivan Zukanović festette. A háború során ezt is felgyújtották, de a Honvédő Háború Önkénteseinek Egyesülete (UHDDR) támogatásával a háború után újjáépítették.
  • A Szent Fábián és Sebestyén kápolnát 1922-ben építették. A 3-szor 3 méteres kis épületet a délszláv háború idején lerombolták, de a háború után újjáépítették.

Kultúra[szerkesztés]

A község kulturális élete a kulturális egyesületek működésében nyilvánul meg, melyek közül a legjelentősebbek a „Mladi Hrvat”, a „Zrinski” és a „Seljačka sloga” egyesületek.

Oktatás[szerkesztés]

A helyi oktatás kezdeteiről 1777-ből való az első feljegyzés. Az iskolát 1883. június 24-én látogatta meg Nikola Hadžić királyi tanfelügyelő. Az iskolában ekkor több tanteremben német és horvát nyelven folyt az oktatás. 1905-ben a település 15 és félezer korona állami támogatást kapott új iskola építésére, ahol az 1906/07-es tanévben 65 tanulóval indult meg az oktatás. Az 1957-es iskolai reformmal nyolcosztályos iskola kezdte meg működését Dragalić központtal. Az iskolához öt területi iskola tartozott, melyek Mašička Šagovina, Trnava, Poljane, Gorice és Donji Bogićevci településeken működtek. A helyiek 1962-ben új iskola építésébe kezdtek, mely 1966. április 1-jén nyílt meg. 1991-ben a falut elfoglaló szerb csapatok az iskolát is felgyújtották. A százüzetés évei alatt a tanulók és tanáraik hetente kétszer összejöttek. A háború után a falu házaival együtt az iskolát is újjáépítették. Ma az iskola nyolc osztállyal, mintegy 120 tanulóval működik. A területi iskolákból csak a goriceiben folyik tanítás.

Sport[szerkesztés]

A Mladost labdarúgóklubot 1947-bven alapították. A területi bajnokságban szerepelt. 1972-ben politikai nyomásra a klub nevét Jedinstvora változtatták és a délszláv háborúig ezen a néven működött. A háború után 2002-től NK Dragalić néven folytatta működését.

Egyesületek[szerkesztés]

A községben ma több egyesület is működik:

  • „Podložje” vadásztársaság Gorice
  • Vöröskereszt helyi szervezete
  • „Nasa djeca” egyesület
  • Földművelési és állattenyésztési gépész egyesület
  • „Breza” kulturális egyesület
  • DVD Dragalić önkéntes tűzoltóegylet
  • „Trobojnica-Tkanica” nőegyesület
  • „Medica” sport- és rekreációs egyesület

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dragalić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]