Bijela Stijena

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bijela Stijena
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségOkucsány
Jogállás falu
Irányítószám 35430
Körzethívószám (+385) 34
Népesség
Teljes népesség30 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság295 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bijela Stijena (Horvátország)
Bijela Stijena
Bijela Stijena
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 20′ 30″, k. h. 17° 11′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 20′ 30″, k. h. 17° 11′ 30″

Bijela Stijena falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Okucsányhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 67, közúton 85 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 37, közúton 56 km-re nyugatra, községközpontjától 10 km-re északra, az Okucsányból Lipikre vezető főút mentén, a Psunj-hegység lejtőin fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu története a középkorban összefonódott a felette épült vár történetével, melynek szolgálófaluja volt. A várat 1231-ben „Feyerkw” alakban említik először. A kora középkorban a lesnicai birtok feküdt az akkor Lesnicának, ma Sloboštinának nevezett patak mentén. A Szávától a Lesnica keleti partján a Psunj-hegységig terjedő birtok neve „Leznikmelléke” volt. Ezt a birtokot 1210-ben II. András a templomos lovagrendnek adományozta. Lehetséges, hogy a templomosok építették fel ezt a várat, melynek közelében apátság is lehetett, mivel az egyházi iratokban máig is használatos Bela Stena-i Szűz Mária apátság elnevezés. [2]

A vár 1369-ben a Szvetácsi nemzetség birtoka volt, majd egy időre a Kastellánovich családé lett, akik emiatt perben is álltak a Szvetácsiakkal. 1453-ban Fejérkő várát Hunyadi János kapta meg. Mátyás király a cseh és a német királyok elleni harcokban szerzett érdemeiért Brankovics Vuk szerb despotának adományozta. Az ő halála után özvegyének Frangepán Borbálának kezével annak második férje Beriszló Ferenc szerezte meg. Ezután Beriszló Péter, majd a Keglevichek és a Bánffyak voltak a birtokosai. Murát bég és Ulama pasa serege 1543-ban, szinte ellenállás nélkül foglalta el Fejérkőt és jelentős, mintegy 170 fős török őrséget hagyott benne. A török defterekből kiderül, hogy ebben az időben több környékbeli falu is muzulmán lakossággal bírt. 1600-ban egy rövid időre, Lapszanovics Imre és Máté szlavón serege visszafoglalta. 1685-ben került végleg horvát kézre, amikor a hagyomány szerint egy hős horvát harcos Franjo Ilinić a várba belopózva levágta a török bég fejét és kitűzte a vár fokára. Erre a török őrség még a közeli ostrom előtt Boszniába szökött. A vár sorsát 1688-ban Caprara császári tábornagy döntése pecsételte meg, mely csekély védhetőségére hivatkozva lerombolását rendelte el. Az 1700-as kamarai összeírásban már romként említik.

A török uralom idején a falunak muzulmán lakossága volt, akik a közeli török erősség őrségéből kerültek ki. A török kiűzése során a muzulmán lakosság Boszniába menekült. Helyükre Boszniából érkezett katolikus horvátok és pravoszláv vlachok települtek be. 1698-ban „Bellasztena” néven 18 portával szerepel a török uralom alól felszabadult szlavóniai települések összeírásában. [3]

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bella Stena” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bielasztiena” néven szerepel. [4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bielasztena” néven 37 házzal, 176 katolikus és 49 ortodox vallású lakossal találjuk. [5] A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták.

1857-ben 186, 1910-ben 235 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 77%-a horvát, 23%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 58%-a horvát, 22%-a szerb, 18%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elején 1991 tavaszán szerb ellenőrzés alá került. 1995. május 1-jén a „Bljesak-95” hadművelet első napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 30 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
186 159 151 198 244 235 201 237 194 192 172 147 75 50 53 30

Nevezetességei[szerkesztés]

Fejérkő várának romjai a falutól északkeletre fekvő horvát temető feletti kúp alakú hegyen találhatók. A hegy tetején egy 45 méter hosszú és 25 méter széles téglalap alakú platón találhatók a falmaradványok, melyek helyenként embermagasságban, de többnyire csak fél méteres magasságban állnak. A várba a déli oldalon álló öregtornyon és az előtte lévő felvonóhídon keresztül lehetett bemenni. Az öregtoronnyal szembeni oldalon még két félhengeres torony csatlakozott a védőfalakhoz. A védőfalakon belül mindenhol süppedések és kitüremkedések láthatók, melyek feltehetően a belső épületek alapfalait jelzik.

A falu felett álló, Szűz Mária neve tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a čaglići plébánia filiája. A délszláv háború idején 1991 végén a JNA erői és a szerb szabadcsapatok súlyosan megrongálták. A háború után helyreállították.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  2. Megjegyzendő, hogy egyesek szerint ezt a várat „Zimpche”-nek, illetve „Zynche”-nek is nevezték, mivel a várat és a váraljai települést a Szvetácsi család bírta, akik a „de Zempche” nemesi előnevet viselték. A család a Kálmán király idejében élt Thybold bánig vezette vissza őseit. Az is lehetséges, hogy maguk a Szvetácsiak építették fel a várat, mivel 1369-ban az ő várnagyukat említik meg.
  3. Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 524. oldal.
  4. Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 57. o.
  5. Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 159. o.
  6. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  7. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]