Gorice (Dragalić)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gorice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségDragalić
Jogállás falu
Irányítószám 35429
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség175 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gorice (Horvátország)
Gorice
Gorice
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 17° 17′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 17° 17′ 30″

Gorice falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Dragalićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 56, közúton 67 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 32, közúton 42 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re délre Nyugat-Szlavóniában, a Szávamente termékeny síkságából kiemelkedő kisebb magaslaton fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a török kiűzése után, a 18. század első felében keletkezett egy a Száva árvizeitől védett kis magaslaton. 1746-ban még a szőlőhegyek között említik, de már ekkor állt Szent Vid tiszteletére szentelt kápolnája. Szent Vid ma is a falu védőszentje, akinek ünnepét június 16-án tartják. 1760-ban az itt birtokos ógradiskai ferencesek 4 katolikus és 9 pravoszláv portával rendelkeztek. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Goricza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Goricze” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Goricze” néven 41 házzal, 44 katolikus és 169 ortodox vallású lakossal találjuk. [3]

1857-ben 173, 1910-ben 373 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 50%-a szerb, 48%-a horvát, 1-1%-a cseh és német anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az itteni katolikusok 1940-ig az ógradiskai plébániához tartoztak, azonban a plébánia megközelítése a Száva árvizei miatt gyakran lehetetlen volt. Ezért a gornji bogićevci plébániához csatlakoztak. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 54%-a horvát, 22%-a szerb, 16%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború során már a háború elején szerb ellenőrzés alá került. 1995. május 1-jén a „Bljesak-95” hadművelet első napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 175 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
173 186 226 276 305 373 356 392 440 400 366 324 249 220 166 175

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Vid tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 18. században épült. Hosszúsága 5, szélessége 4 méter. Mai oltárképét a dragalići Ivan Zukanović festőművész festette. A délszláv háború idején 1991 szeptembere és decembere között a JNA és a szerb szabadcsapatok katonái súlyosan megrongálták. 1995-ben a kápolnát teljesen megújították.
  • Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt pravoszláv templomát 1903-ban építették. A délszláv háborúban a horvát és szerb csapatok közötti harcok során gránáttalálat érte. Azóta rom, csak a csupasz falai állnak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]