Bukolya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bukolya (Bukovlje)
A falu bejárata.
A falu bejárata.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségBukolya
Jogállás község
Polgármester Davor Petrik (SDP)
Irányítószám 35209
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség1982 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság105 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bukolya (Horvátország)
Bukolya
Bukolya
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 11′ 00″, k. h. 18° 04′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 00″, k. h. 18° 04′ 00″
Bukolya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bukolya témájú médiaállományokat.

Bukolya (horvátul: Bukovlje, 1910 és 1971 között Bukovlje Podvinjsko) falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bród központjától 5 km-re északkeletre, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység déli lábánál, az Igrač-hegy alatt, a Bródról Diakovárra menő főút és az A3-as (Zágráb-Lipovac) autópálya mentén fekszik. Kelet felől Garcsin (Garčin) község, délkelet felől Felsőverbafalva (Gornja Vrba), délnyugat felől Bród városa (Slavonski Brod), míg északról Névna (Levanjska Varoš) határolja. A település a Dél-hegység (Dilj) lejtői és a Száva menti síkság találkozásánál terül el.

A községhez tartozó falvak[szerkesztés]

A községben a 2001-es népszámlálás szerint 2.739 lakos élt.

A lakosok többsége (96,1%) horvát nemzetiségű, csekély szerb (2,3%) kisebbség mellett.

Története[szerkesztés]

Bukolya területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Ezt igazolják az „Igrač” lelőhely régészeti leletei, melyek az újkőkori Starčevo-kultúra korai időszakához tartoznak. Az őskori és a középkori település is az Igrač-hegy déli teraszain feküdt. 1422-ben „Bokolya”, 1446-ban „Bwkowya”, 1448-ban „Bukoya”, 1450-ban „Bwkowa”, 1483-ban „Bwkouye, Bwkowye” alakban említik a korabeli oklevelekben. A tomicai uradalomhoz tartozott [2], így vele együtt Névna várának tartozéka volt. A névnai Treutel család után a lévai Cseh család birtoka lett. 1445-ben lévai Cseh Péter Podbacsiai Bálintnak, majd 1447-ben és 1448-ban Tomiczai László, Barnabás és Pál garai városi polgároknak zálogosította el. 1450-ben és 1453-ban Kórógyi János macsói bán zálogbirtoka lett, aki 1454-ben megvásárolta. Kórógyi János fia Gáspár a grabarjai Beriszló családnak adta zálogba. A Kórógyi család kihaltával Mátyás király Névna várával együtt 1472-ben monoszlói Csupor Miklósnak, majd az ő halálával 1474-ben Gábor kalocsai érseknek és testvérének Matucsinai Zsigmondnak adományozta.[2]

A török 1536-ban szállta meg, de lakossága a török uralom idején is megmaradt, később azonban a felszabadító harcok során puszta lett. Az 1579-es török összeírásban a pozsegai kádiluk részeként öt házzal találjuk. 1698-ban „Bukovie” néven csak pusztaként, „Jessevics” és „Tomicza” szomszédjaként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[3] 1730-ban az egyházi vizitáció jegyzőkönyve szerint már 8 ház és egy kápolna is állt a településen. 1746-ban 15 házában, 26 családban, 131 fő lakott. 1754-ben megemlítik, hogy kápolnája Keresztelő Szent Jánosnak volt szentelve. 1760-ban az egyházi vizitáció 16 házzal, 39 családdal és 202 katolikus lakossal említi. 1765-ben megemlítik, hogy a falu nemrég új Keresztelő Szent János kápolnát épített harangtoronnyal, plébánosa pedig Matija Alković volt.[4] A katonai határörvidékek megszervezése után a bródi határőrezredhez tartozott.

Az első katonai felmérés térképén „Bukovie” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bukovje” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bukovje” néven 70 házzal, 369 katolikus és 5 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 226, 1910-ben 496 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a horvát, 17%-a ruszin, 9%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1982, a községnek összesen 3108 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
226 255 253 358 375 496 459 501 588 596 880 1.268 825 902 1.858 1.982

Gazdaság[szerkesztés]

Lakossága hagyományosan a mezőgazdaságból élt. A 19. század végén és a 20. század elején jelentős volt a selyemhernyó tenyésztés is, a Bród felé vezető út mentén e célból nagy eperfa ültetvények voltak. Később a településre egyre inkább hatott a közeli Bród fejlődése és a lakosság egyre nagyobb számban a bródi üzemekben dolgozott.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent József tiszteletére szentelt római katolikus temploma a podvinjei plébánia filiája.
  • Görög katolikus temploma

Kultúra[szerkesztés]

KUD „Vranovci-Bukovlje” kulturális és művészeti egyesület női énekkarral.

Sport[szerkesztés]

  • NK Slavonac Bukovlje labdarúgóklub
  • KK Slavonac Bukovlje tekeklub
  • NASB Slavonac Bukovlje labdarúgó akadémia
  • ŠN Bubamara labdarúgó iskola
  • ŠK Slavonac Bukovlje sakk-klub

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]