Giletinci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giletinci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségCsernek
Jogállás falu
Irányítószám 35404
Körzethívószám (+385) 34
Népesség
Teljes népesség189 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság230 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 18′ 25″, k. h. 17° 21′ 54″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 25″, k. h. 17° 21′ 54″
SablonWikidataSegítség

Giletinci falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Csernekhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 53, közúton 62 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 24, közúton 31 km-re nyugatra, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a Psunj-hegység lejtőin, a Lučica-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Első említésekor 1396-ban még Tarnóca volt a neve és az azonos nevű patak mentén feküdt. („Fluvius et poss. Tarnocha.”) Giletinc néven 1455-ben tűnik fel először. 1488-ban mindkét nevén szerepel („Alpes supra possessionem Gylethyncz al. nom Tharnowcza”).[2] Nevét birtokosáról, az 1290-ből ismert Gilet pozsegai ispánról kapta. 1540-ben felgyújtotta a török, mivel akkori birtokosa giletinci Osztrozsics Miklós valamivel tovább megtartotta a Psunj-hegység alatti várait és birtokait. Amikor 1602-ben és 1604-ben keresztény sereg tört be a cserneki szandzsákba keresztény lakossága Körös megyébe költözött.

A török kiűzése után a 18. század elején főként Boszniából pravoszláv vlachok és katolikus horvátok települtek ide. A Psunj lejtőin szétszórtan fekvő Šagovina, Giletinci és Šumetlica falvaknak közös temetőjük volt. Istentiszteletre a Csernek határában álló Szent Lérárd templomba, később Csernekre jártak. A giletinci Szent Máté kápolnát 1765-ben említik először. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Giletincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gilletinczy” néven szerepel.[3]

Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Geletincze” néven 48 házzal, 214 katolikus és 180 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

1857-ben 158, 1910-ben 279 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 97%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében és októberében harcok dúltak itt a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok, valamint a horvát erők között. A falu végül horvát kézen maradt, de házai súlyosan megrongálódtak. A háborús károk helyrehozatalára és a gazdaság fejlesztésére kiemelt állami támogatást kap. 2011-ben a településnek 268 lakosa volt. Az egykori iskola helyén közösségi házat építettek. A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés és az állattartás.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
158 190 173 220 241 279 277 326 363 333 336 314 310 289 297 268

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Máté apostol és evangélista tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1922-ben építették a 18. századi fakápolna helyén, melyet már 1765-ben említenek. A délszláv háború idején 1991-ben a szerb erők lerombolták, 1993-ban a helyiek újjáépítették.

A falu közvetlen közelében található a Bačica-víztározó. Környéke kedvelt kirándulóhely védett növény- és állatvilággal.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]