Glogovica (Podcrkavlje)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Glogovica
A Szent Rókus templom
A Szent Rókus templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségPodcrkavlje
Jogállás falu
Irányítószám 35201
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség217 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság172 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Glogovica (Horvátország)
Glogovica
Glogovica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 15′ 00″, k. h. 18° 02′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 00″, k. h. 18° 02′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Glogovica témájú médiaállományokat.

Glogovica falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Podcrkavljéhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 9, közúton 13 km-re, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység lejtőin, a Glogovica-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Glogovica területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Ezt igazolják a „Malo Brdo” és a „Đurin Bajer”, vagy más néven „Gazište” régészeti lelőhelyek leletei. A település a középkorban is létezett. 1248-ban „Golgoa”, 1280-ban „Golgoua, Golgoa”, 1434-ben „Golgowa”, 1470-ben „Golgova” alakban említik a korabeli források. Petenye várának tartozéka volt. Templomát 1434-ben említik.[2] 1248-ban Borics bán fiainak birtoka volt, akik elhatározták hogy a birtokot Loránd pozsegai ispánnak adják át. Ez ellen tiltakozott rokona, a Borics nembeli Benedek, aki fiaival ugyancsak igényt tartott rá.[3] Ezután több birtokos váltotta egymást. A falu feletti magaslaton középkori vár maradványai látszanak, melyet a helyiek Visoka Gradinának neveznek, de a történeti forrásokban nem szerepel. A falu déli részén, a hegy alatt található a középkori Szent István templom, melyet a 13. század elején Borics bán fia István építtetett. A török 1536-ban szállta meg ezt a vidéket. Az 1545-ös török defterben Glogovica a vrhovaci náhije részerént szerepel. A Szent István templomot a 17. századi egyházlátogatások is megemlítik. 1648. november 25-én Marijan Maravić boszniai püspök 104 személyt bérmált meg a templomban, 1658-ban pedig a pápa nevében teljes búcsúban részesítette a híveket.[3]

Glogovica 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. Az 1698-as kamarai összeírásban nem említik, valószínűleg puszta volt. 1730-ban mintegy 20 ház volt a településen, a felette emelkedő dombon pedig egy szerény Urunk színeváltozása kápolna állt. Az 1734-es jelentésben már említik a falu végén álló régi Szent István templomot, melynek épülete, oltára és oltárképe jó állapotban vannak. Az 1746-os és 1758-os vizitációk jelentése már részletesebben ír a templomról. Eszerint hosszúsága 13, szélessége 7 méter, három falazott oltára volt. A régi Szent István oltárkép két szobor, Szent József és Szent Antal szobra között állt. A Szűz Mária oltáron a Boldogságos Szűz új képe és Szent István király képe állt. A bejárat fölé fából kórus épült, a bejárat mellett pedig fából ácsolt harangtorony állt benne egy 50 kilós haranggal. A templom körül feküdt a falu temetője, ahova a szomszédos Alsószalatnok lakói is temetkeztek. 1760-ban az egyházi vizitáció 40 házzal, 49 családdal és 283 katolikus lakossal említi.

Az első katonai felmérés térképén „Glogovicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Glogovicza” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Glogovicza” néven 110 házzal, 561 katolikus vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 396, 1910-ben 537 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 97%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben egy kivételével teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 214 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
396 435 419 532 535 537 451 490 476 436 410 347 311 254 258 214
A falu bejárata

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1873-ban épült.
  • A falutól délkeletre a temetőben áll Szent István első vértanú tiszteletére szentelt, középkori eredetű temploma, melyet temetőkápolnaként használnak. Egyhajós épület, négyszögletes szentéllyel, melyet a hajótól csúcsos dialadalív választ el. A templomot a 13. század első felében akkori birtokosa Borics bán fia István építtette. A 15. században gótikus stílusban építették át. A 18. század első felében újabb, barokk átépítésen esett át. Ekkor kapta mai barokk homlokzatát és cserélték gótikus ablakait új, négyszögletes ablakokra. A középkori freskókat lefestették, a kőből épített falakat levakolták, a tetőt pedig fazsindellyel fedték be. A templomban található a 18. századi horvát pap, költő Vid Došen sírköve, aki 1778-ban a közeli Dubovikon hunyt el.
  • A 42-es számú ház a népi építészet védett műemléke. Szerkezetében és stílusában a dombos vidéki falvak hagyományának szellemében épült. Jellemzője a magasföldszint, amely meredek talajhoz alkalmazkodik. Az első rész egy, az alagsorban lévő magas kőfalon, a hátsó rész pedig egy dombon helyezkedik el. Az alagsor egyik teherhordó gerendáján felirat látható, amelyet 1842-ben faragtak, amikor a tulajdonos kezdőbetűit is bevésték. A homlokzaton megmaradtak az erdeti díszítések, melyből kiemelkednek a profilos ablakpárkányok alatti rombuszok. Az eredeti fa alagsori ajtók és a hagyományos szimmetrikus ablakok szintén megmaradtak.
  • A falu feletti magaslaton középkori vár maradványai látszanak, melyet a helyiek Visoka Gradinának neveznek.
  • Szűz Mária kápolna a Bród-Nekcse főút és a faluba vezető bekötőút kereszteződésében.
  • Szent Antal kápolna.
  • A falu elején álló feszület.

Kultúra[szerkesztés]

„Glog” kulturális egyesület.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]