Glogovica (Podcrkavlje)
| Glogovica | |
.jpg) | |
| A Szent Rókus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Podcrkavlje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35201 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 163 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 172 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 13′ 52″, k. h. 17° 58′ 23″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 52″, k. h. 17° 58′ 23″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Glogovica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Glogovica falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Podcrkavljéhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Bródtól légvonalban 9, közúton 13 km-re, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység lejtőin, a Glogovica-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Glogovica területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Ezt igazolják a „Malo Brdo” és a „Đurin Bajer”, vagy más néven „Gazište” régészeti lelőhelyek leletei. A település a középkorban is létezett. 1248-ban „Golgoa”, 1280-ban „Golgoua, Golgoa”, 1434-ben „Golgowa”, 1470-ben „Golgova” alakban említik a korabeli források. Petenye várának tartozéka volt. Templomát 1434-ben említik.[2] 1248-ban Borics bán fiainak birtoka volt, akik elhatározták hogy a birtokot Loránd pozsegai ispánnak adják át. Ez ellen tiltakozott rokona, a Borics nembeli Benedek, aki fiaival ugyancsak igényt tartott rá.[3] Ezután több birtokos váltotta egymást. A falu feletti magaslaton középkori vár maradványai látszanak, melyet a helyiek Visoka Gradinának neveznek, de a történeti forrásokban nem szerepel. A falu déli részén, a hegy alatt található a középkori Szent István templom, melyet a 13. század elején Borics bán fia István építtetett. A török 1536-ban szállta meg ezt a vidéket. Az 1545-ös török defterben Glogovica a vrhovaci náhije részerént szerepel. A Szent István templomot a 17. századi egyházlátogatások is megemlítik. 1648. november 25-én Marijan Maravić boszniai püspök 104 személyt bérmált meg a templomban, 1658-ban pedig a pápa nevében teljes búcsúban részesítette a híveket.[3]
Glogovica 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. Az 1698-as kamarai összeírásban nem említik, valószínűleg puszta volt. 1730-ban mintegy 20 ház volt a településen, a felette emelkedő dombon pedig egy szerény Urunk színeváltozása kápolna állt. Az 1734-es jelentésben már említik a falu végén álló régi Szent István templomot, melynek épülete, oltára és oltárképe jó állapotban vannak. Az 1746-os és 1758-os vizitációk jelentése már részletesebben ír a templomról. Eszerint hosszúsága 13, szélessége 7 méter, három falazott oltára volt. A régi Szent István oltárkép két szobor, Szent József és Szent Antal szobra között állt. A Szűz Mária oltáron a Boldogságos Szűz új képe és Szent István király képe állt. A bejárat fölé fából kórus épült, a bejárat mellett pedig fából ácsolt harangtorony állt benne egy 50 kilós haranggal. A templom körül feküdt a falu temetője, ahova a szomszédos Alsószalatnok lakói is temetkeztek. 1760-ban az egyházi vizitáció 40 házzal, 49 családdal és 283 katolikus lakossal említi.
Az első katonai felmérés térképén „Glogovicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Glogovicza” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Glogovicza” néven 110 házzal, 561 katolikus vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 396, 1910-ben 537 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 97%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben egy kivételével teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 214 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 396 | 435 | 419 | 532 | 535 | 537 | 451 | 490 | 476 | 436 | 410 | 347 | 311 | 254 | 258 | 214 |
.jpg)
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1873-ban épült.
- A falutól délkeletre a temetőben áll Szent István első vértanú tiszteletére szentelt, középkori eredetű temploma,[8] melyet temetőkápolnaként használnak. Egyhajós épület, négyszögletes szentéllyel, melyet a hajótól csúcsos dialadalív választ el. A templomot a 13. század első felében akkori birtokosa Borics bán fia István építtette. A 15. században gótikus stílusban építették át. A 18. század első felében újabb, barokk átépítésen esett át. Ekkor kapta mai barokk homlokzatát és cserélték gótikus ablakait új, négyszögletes ablakokra. A középkori freskókat lefestették, a kőből épített falakat levakolták, a tetőt pedig fazsindellyel fedték be. A templomban található a 18. századi horvát pap, költő Vid Došen sírköve, aki 1778-ban a közeli Dubovikon hunyt el.
- A 42-es számú ház a népi építészet védett műemléke.[9] Szerkezetében és stílusában a dombos vidéki falvak hagyományának szellemében épült. Jellemzője a magasföldszint, amely meredek talajhoz alkalmazkodik. Az első rész egy, az alagsorban lévő magas kőfalon, a hátsó rész pedig egy dombon helyezkedik el. Az alagsor egyik teherhordó gerendáján felirat látható, amelyet 1842-ben faragtak, amikor a tulajdonos kezdőbetűit is bevésték. A homlokzaton megmaradtak az eredeti díszítések, melyből kiemelkednek a profilos ablakpárkányok alatti rombuszok. Az eredeti fa alagsori ajtók és a hagyományos szimmetrikus ablakok szintén megmaradtak.
- A falu feletti magaslaton középkori vár maradványai látszanak, melyet a helyiek Visoka Gradinának neveznek.
- Szűz Mária kápolna a Bród-Nekcse főút és a faluba vezető bekötőút kereszteződésében.
- Szent Antal kápolna.
- A falu elején álló feszület.
Kultúra[szerkesztés]
„Glog” kulturális egyesület.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Budapest 1894.
- ↑ a b Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 203. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 144. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1282.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4561.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Budapest 1894.
- Az első katonai felmérés térképe
- A község kulturális emlékei (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
