Nagykopanica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagykopanica (Velika Kopanica)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségNagykopanica
Jogállás község
Irányítószám 35221
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség1762 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság86 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykopanica (Horvátország)
Nagykopanica
Nagykopanica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 09′ 20″, k. h. 18° 23′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 09′ 20″, k. h. 18° 23′ 40″
Nagykopanica weboldala

Nagykopanica (horvátul: Velika Kopanica, németül: Groß Kopanitz) falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bród központjától légvonalban 30, közúton 36 km-re keletre, Szlavónia középső részén, a Szávamenti síkságon, az A3-as autópályától északra fekszik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez közigazgatásilag Beravci, Divoševci, Kiskopanica, Nagykopanica és Kupina települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

Amint azt a „Selište” régészeti lelőhely leletei bizonyítják területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. 1991-ben a Zágráb-Lipovac autópálya építése során Kupina falutól északkeletre, mintegy 500 méterre egy 600 méteres hosszúságú és 200 méteres szélességű dombháton végeztek feltárásokat. Itt több rétegben a vaskortól a római korig lakott település maradványait találták meg. A vaskori leletek a La Tène-kultúra népéhez köthetők, de településük maradványait a földművelés és a római építkezés nagyrészt elpusztította. A leletek között főként cseréptöredékek, vastárgyak és bronztárgyak voltak. A vaskori falura később római villagazdaság (villa rustica) épült.

2017-ben a Vrpoljét Nagykopanicával összekötő vízvezeték építése során három régészeti lelőhelyet is találtak, melyek közül egy Nagykopanica területére esett. Itt, a „Mekotice” lelőhelyen, egy kissé megemelkedett terület északi részén, a Vrpoljét és a Nagykopanicát összekötő úttól keletre eső szántóföldön középkori település maradványait, főként cseréptöredékeket találtak. A feltárt terület hossza 40 és szélessége 30 méter volt. A lelőhely az út nyugati oldalára is kiterjedt, de ezt a buja növényzet miatt nem tárták fel. A végső következtetés szerint valószínűleg a középkori település szélére bukkantak.

Kopanica területén a középkorban vár állt, melyet a török elfoglalt és lerombolt.[2] Keresztény lakossága a török uralom idején is megmaradt, lelki gondozásukat a modričai ferences kolostor szerzetesei látták el. A törökellenes felszabadító háború során 1685-ben a modričai Szent Illés kolostort lerombolták. A ferences atyák ekkor előbb Kopanicára jöttek, majd innen 1714-ben Diakovárra mentek, ahol végül letelepedtek.[2] Kopanica ezért 1685-ben már plébánia székhelye volt. A szlavóniai települések 1698-as kamarai összeírásában „Kopanicza” néven hajdútelepülésként 69 portával említik.[3] 1730-ban említik fából épített plébániatemplomát, de ekkor már megkezdődött az új templom építése. A településen ekkor 30 ház állt. Az 1734-es vizitációs jelentés részletesen leírja a Szent Illés plébániatemplomot, mely jó állapotban álló, szép épület volt. Kórusa és tornya fából épült, szépen díszített oltára és három harangja volt. 1746-ban a településen 50 ház állt 418 lakossal. 1760-ban Velika és Mala Kopanicán összesen 106 ház volt, ahol 189 család és 1074 katolikus lakos élt.[2]

Az első katonai felmérés térképén „Vel. Kopanicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kopanicza (Velika)” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kopanicza (Velika)” néven 305 házzal, 1592 katolikus és 7 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. 1891-ben létesült a település első postája, ugyanebben az évben vallási egyesület alakult. 1895-ben megnyílt a horvát olvasókör.

A településnek 1857-ben 1647, 1910-ben 1848 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 84%-a horvát, 13%-a német, 2%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1925-ben állatorvosi állomás, 1928-ban orvosi rendelő épült. Mivel 1959-ben egy nagy vihar pusztított lebontva a tetőket, kidöntve a fákat és sok épületet károsítva, a település száz éves parkja is megsemmisült. Az eladott szárított fából új csemetéket vásároltak és a helyi parkot újjáépítették. Az iskola előtti parkot 1979/80-ban alakították ki. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 1762, a községnek összesen 3308 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.647 1.571 1.420 1.625 1.673 1.848 1.669 1.819 1.765 1.902 2.186 2.197 2.090 2.061 2.120 1.762

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdasági élet alapja hagyományosan a mezőgazdaság. A feldolgozóipar első formái a helyi malomnak még az első világháború előtti megépítésével és fejlesztésével kapcsolatosak, Ezen kívül még ismert volt a kopanicai téglagyár, amely a két háború között működött. A régió gazdasága a második világháború után a mezőgazdaság irányába fejlődött. A mezőgazdasági termelés ösztönözte a feldolgozóipart is. Az 1990-es évek demokratikus változásaival és az egyéni gazdasági kezdeményezések ösztönzésével két újabb malom is nyílt Nagykopanicán, ahol jelenleg három fűrészüzem is működik. A lakosság nagy része továbbra is a mezőgazdaságból él, de a fiatalok főként a közeli városok, Bród és Diakovár ipari üzemeiben dolgoznak.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Illés próféta tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1766 és 1768 között épült a korábbi fatemplom helyén. Felszentelése 1777-ben történt. A két világháború között megújították, majd az 1960-as években egy földrengést követően kellett helyreállítani. Utolsó felújítása 1975 és 1983 között történt.

Kultúra[szerkesztés]

Az „Ivan Filipovic” énekkarról az első feljegyzés 1903-ból származik, melyben az áll, hogy két évvel korábban, azaz 1901-ben alapították. Először csak férfi kórusként működött, 1920-tól azonban már nők is csatlakozhattak, így vegyeskarrá alakult. 1950-ben megalakult a KUD „Ivan Filipović” kulturális és művészeti egyesület, bár itt valószínűleg a korábbi énekkar tevékenységének átalakításáról beszélhetünk. Az egyesület kezdeményezte a keretében működő olvasókör megalapítását. Az egyesület ma is a művészeti élet szervezője, a helyi kulturális örökség őrzője. Számos vendégszereplése és előadása során öregbíti szülőföldjének hírnevét.

Oktatás[szerkesztés]

A lakosság oktatásának első kísérlete a ferencesek tevékenységével kapcsolatos, de a szülők akkor még nem voltak érdekeltek a fiatalok taníttatásában. Az oktatás csak Mária Terézia rendeletére, 1764-től indulhatott meg. Ez az első kopanicai iskola triviális iskola volt, német nyelvű oktatással és külföldi tanítókkal. Az oktatás 2-3 évig tartott. 1829-ben utasítást adtak ki az általános iskolák kötelező megnyitásáról minden városban. Az iskola minden fiú és leánygyermek számára kötelező volt és az órákat horvát nyelven tartották. A kezdeti nehézségek ellenére 1831-ben Nagykopanicán is megnyílt az elemi iskola, amely 3 évig egy magánházban működött, míg 1834-ben fából felépült az iskolaépület. Az állami és a triviális iskolák közötti különbség az volt, hogy az utóbbiban a tanárok helyzete sokkal kedvezőbb volt, mivel ezek az iskolák állami intézményekké váltak, míg az állami iskolákat maga a község finanszírozta. Az 1871. évi iskolatörvény eltörölte az ilyen kettős iskolai rendszert és állami általános iskolákat hozott létre a helyükön. Így történt ez Nagykopanicán is. Az iskola mai épülete 1977-ben épült, korszerűen felszerelt épület. Tevékenységre és számos díjat és elismerést kapott.

Sport[szerkesztés]

  • Az NK „Posavina” Velika Kopanica labdarúgóklubot 1932-ben alapították. A megyei 2. ligában szerepel.
  • LD „Vir” Velika Kopanica
  • LJ „Šljuka” Velika Kopanica
  • MNK „Velika Kopanica”

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született 1823. június 24-én Ivan Filipović horvát író, pedagógus. Mellszobra az iskola épülete előtt áll.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]