Trnjani (Garcsin)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Trnjani
A Szent Márk plébániatemplom
A Szent Márk plébániatemplom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségGarcsin
Jogállás falu
Irányítószám 35211
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség786 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság97 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Trnjani (Horvátország)
Trnjani
Trnjani
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 11′ 10″, k. h. 18° 09′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 10″, k. h. 18° 09′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Trnjani témájú médiaállományokat.

Trnjani falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Garcsinhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bród központjától 11 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Szlavónia középső részén, a Dilj-hegység déli lejtői alatt, a Szávamenti-síkság szélén, a Brezna-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A mai település területén a 18. században még négy település osztozott: Tominkut, Hrpaće, Trnjani és Glavica. Trnjanit a középkorban nem említik, de fekvése és talajának minősége alapján lakott területnek kellett lennie. Dolnja Dolac és Trnjani között feküdt Tominkut település, melyet az 1781-es kataszteri térkép Tominačko selište néven jelez. Glavica valószínűleg valahol a Božurac-hegy körül feküdt, Hrpaće pedig Donja Vrba felé esett, arra a helyre, melyet 1746-ban „aliter Vrba” névvel jeleznek. Tominkut, mely mára már Trnjani részét képezi a középkorban a diakovári püspökség birtoka volt. Akkoriban a falu feletti dombon egy kisebb erődítmény is állt, mely a Bródról Diakovárra vezető utat ellenőrizte. A térséget 1536-ban szállta meg a török. A lakosság a mai Magyarország területére menekült, helyükre pedig Boszniából pravoszláv vlacok települtek be. Amikor 1687-ben a török kivonult Bród vidékéről a faluban a pravoszláv lakosság egy része ottmaradt, majd melléjük Boszniából a török uralom alatt maradt területekről katolikus horvát lakosság települt be.[2]

Tominkut a fenti települések közül egydüliként 1698-ban „Tominkutt” néven hajdútelepülésként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések kamarai összeírásában.[3] 1730-ban a mai Trnjani területe a vrhovaci plébániához tartozott és három falu állt a helyén: Trnjani 8 katolikus házzal és a Havas Boldogasszony kápolnával, Tominkut 8 házzal és Glavica 6 házzal és a Szent Bernát kápolnával. Az 1746-os vizitáció jelentése szerint Trnajinak 6 háza volt a már említett kápolnával, Tominkuton 9 ház, Glavicán pedig 5 ház állt a Szent István kápolnával. Az 1758-as vizitáció csak Tominkuton és Glavicán említ kápolnát, Trnjanin nem. 1760-ban már említik Hrpaće települést is 4 házzal, 3 családdal, 28 katolikus lakossal. Glavica 7 házzal, 8 családdal és 49 katolikus lakossal szerepel. Trnjanin 6 ház állt 3 családdal és 33 katolikus lakossal, Tominkuton pedig 16 ház volt 18 családdal és 104 katolikus lakossal. 1770 körül a másik három település lakossága is a Bródról Diakovárra menő főút mellé, a mai Trnjanira költözött, így létrejött a mai, egységes település.[2] 1828-ban felépítették a Szent Márk templomot, 1833-ban pedig a plébánia székhelyét is ide helyezték át Verhovináról.

Az első katonai felmérés térképén „Ternjane” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Ternjane” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ternyane” néven 68 házzal, 149 katolikus és 198 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében jelentős számú német lakosság települt ide, akik később nagy szerepet játszottak a falu fejlődésében. A második világháború idején a partizánok űzték el őket.

A településnek 1857-ben 355, 1910-ben 750 lakosa volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 46%-a szerb, 22%-a horvát, 21%-a német, 4%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1943-ban 35 német családnak kellett elhagyni a falut. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 45%-a szerb, 44%-a horvát, 7%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 786 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
355 378 441 578 622 750 620 665 641 691 694 659 708 724 857 786
A falu bejárata

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márk evangélista tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1828-ban építették. A plébániához Zadubravlje, Klokočevik, Verhovina és Šušnjevci települések tartoznak.
  • A faluban egy pravoszláv templom is állt, melyet 1945-ben építettek. A bródi parókiához tartozott és a délszláv háború során a horvátok rombolták le.

Kultúra[szerkesztés]

A KUD Lovor Trnjani kulturális és művészeti egyesületet 1928-ban „Sokol” néven alapították. Célja a fiatalok sport és kulturális programjainak szervezése volt. Az egyesület ebben a formában 1945-ig működött, amikor felvette Mićo Vitas nevét. Táncos, zenés műsorukkal az egész akkori ország területén felléptek, de több helyn jártak külföldön is. Működése 1991-ben a háború miatt megszakadt, majd 2003-ban már Lovor néven folytatta működését. Ápolja a falu hagyományait és képviseli a helyi népművészetet a környékbeli fesztiválokon. Etno műhelye a fiatalokat a kézimunkák és a népviselet készítésére oktatja. A falu tamburazenekara mintegy 20 főből áll.

Oktatás[szerkesztés]

A településen a garcsini „Vjekoslav Klaić” elemi iskola négyosztályos területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK Slaven Trnjani labdarúgóklubot 1928-ban alapították. A megyei 2. ligában szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]