Gređani (Ógradiska)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gređani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségÓgradiska
Jogállás falu
Irányítószám 35430
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség173 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság93 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gređani (Horvátország)
Gređani
Gređani
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 17° 11′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 00″, k. h. 17° 11′ 00″

Gređani (1910 és 1991 között Gređani Okučanski) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Ógradiskához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 65, közúton 72 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 40, közúton 54 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Száva és a Psunj-hegység közötti síkságon, a Dubovac-patak mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint itt már a történelem előtti időben is éltek emberek. 1971-ben a falutól 1 km-re északnyugatra a falu határában a „Bajer”nek nevezett lelőhelyen egy enyhe magaslaton egy helyi földműves hamvasztásos temető maradványaira, urnákra és égett csontokra bukkant. 1974-ben az eszéki múzeum munkatársai Kornelija Minichreiter vezetésével végeztek itt régészeti feltárást megállapítva, hogy itt egy bronzkori hamvasztásos temetőre leltek, melynek felső része a mezőgazdasági művelés következtében megsemmisült. Összesen 26 sírt tártak, fel, melyek közül 15 teljesen ép volt. A munkát 1975-ben folytatták újabb 46 sír feltárásával. Hasonló temetkezéseket innét keletre és délkeletre Boszniában és a Szávamentén találtak, így ennek a temetkezési módnak ez a legnyugatibb képviselője. A leleteket (főként kerámiákat, használati tárgyakat) a szakemberek az i. e. 1200 és 1100 közötti időre datálták. Egy másik, „Jelavi” nevű történelem előtti lelőhely található a falu temetőjétől keletre. Az itteni erdős magaslaton sok cseréptöredék mellett tűzvészben elpusztult házak maradványait találták. A leletek vizsgálata alapján a késői bronzkorból és a kora vaskorból származnak.

A település létrejöttének előzményeként a török 1536-ban a Száván átkelve elfoglalta ezt a területet is és a Száva partján, a mai Ógradiska helyén erődítményt, valamint a Száván pontonhidat épített. 1558 telén és tavaszán felépítették Berbir várát és körülötte mintegy 200 házzal új települést létesítettek. A nagyobb település körül legfeljebb 30 házzal kisebb falvakat is létesítettek. Ezek egyike volt a mai Gređani elődje, ahová Boszniából pravoszláv szerbek települtek.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gredjane” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gredjani” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gredjani” néven 45 házzal, 2 katolikus és 257 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták.

1857-ben 562, 1910-ben 928 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 99%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 95%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elejétől fogva szerb kézen volt. 1995. május 2-án a „Bljesak-95” hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 173 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
562 717 730 833 796 928 912 979 863 874 783 763 602 516 248 173

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Paraskeva tiszteletére szentelt pravoszláv temploma a 18. század közepén épült. 1752. május 11-én szentelte fel Sofronije Jovanović pakrác-szlavóniai püspök. A templom fából épült és már 1782-ben elég rossz állapotban volt. 1858 körül új, falazott templomot építettek a helyére. A második világháború idején az usztasák megkezdték a lerombolását, de nem fejezték be. 1975-ben teljesen megújították és tornyot építettek hozzá. A templom ma ismét rossz állapotban van.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]