Donji Bogićevci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donji Bogićevci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségDragalić
Jogállás falu
Irányítószám 35429
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség84 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság106 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donji Bogićevci (Horvátország)
Donji Bogićevci
Donji Bogićevci
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′ 40″, k. h. 17° 15′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 40″, k. h. 17° 15′ 30″

Donji Bogićevci (1991-ig Donji Bogičevci) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Dragalićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 59, közúton 67 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 34, közúton 42 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re délnyugatra Nyugat-Szlavóniában, a Szávamente termékeny síkságán fekszik. Itt halad át a Zágráb-Lipovac autópálya, valamint a Zágráb-Belgrád vasútvonal.

Története[szerkesztés]

A középkorban Sztárcsa és Tornova („Ztharcha et Thornowa”) királyi birtokok feküdtek itt, melyek 1328-ban birtokcserével a túrmezei csicsáni birtokért cserébe kerültek a johanniták birtokába. A területtől nyugatra fekvő lesznicai és racessai birtokok már 1312 óta a rend birtokában voltak. Így egy hatalmas területű, egységes birtok jött létre, mely nagy jövedelmet biztosított a rend számára. Sztárcsa és Tornova megszerzése után az utóbbi birtokon a rend elkezdte építeni Szent János várát („castrum sancti Johannis”), melyet már 1361-ben említenek a rend priorjának egyik oklevelében. Amikor 1403-ban az akkori prior Bebek Imre fellázadt a királyi hatalom ellen Zsigmond híve Maróthy János macsói bán erővel foglalta el a várat és elűzte onnan a johannitákat, akik Boszniába menekültek. A várat valószínűleg lerombolták a király hívei, mivel ezután már nem említik. Maradványai ma is megtalálhatók Gornji Bogićevci és Dragalić között. A török 1544-ben foglalta el ezt a területet, mely pusztasággá vált, mivel a keresztény lakosság már ezt megelőzően elmenekült.

Az első megbízható források Bogićevci létezéséről a 17. századból az egyházlátogatások irataiból származnak. Neve is a johanniták egykori várával kapcsolatos. A Száva bal partján lévő közeli Gradiska várát Bádeni Lajos szabadította fel a török uralom alól 1688-ban, de a térség csak 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette. A török uralom alól felszabadított szlavóniai települések 1698-as összeírásában az akkor még egységes Bogićevci hajdúfaluként „Bogievczy” néven 38 portával szerepel. [2] 1734-ben az akkor már különálló Donji Bogićevci („Inferiori Bogichevczi”) 29, 1759-ben pedig 30 házzal rendelkezett, melyekben pravoszláv vallású lakosok laktak.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Unter Bogichevczi” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bogichevcze (Dolnye)” néven szerepel. [3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bogichevczi (Dolne)” néven találjuk. [4]

1857-ben 231, 1910-ben 370 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 81%-a szerb, 8%-a szlovák, 6%-a horvát, 3%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 73%-a szerb, 8%-a horvát, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború során már a háború elején szerb ellenőrzés alá került. 1995. május 1-jén a „Bljesak-95” hadművelet első napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 84 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
231 239 224 280 295 370 358 423 436 429 447 446 370 327 76 84

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Haralampia tiszteletére szentelt pravoszláv temploma. A helyén erdetileg egy Urunk mennybementele tiszteletére szentelt fatemplom állt, melyet később Szent Haralampia tiszteletére szenteltek fel. A mai falazott tempom csak az 1930-as években épült. Szerencsésen átvészelte a második világháborút, de a délszláv háborúban súlyosan megrongálták. Ma is ebben a megrongált állapotában, elhagyatottan áll.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]