Donji Bogićevci
| Donji Bogićevci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Dragalić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35429 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 45 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 106 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 13′ 41″, k. h. 17° 15′ 29″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 41″, k. h. 17° 15′ 29″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donji Bogićevci (1991-ig Donji Bogičevci) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Dragalićhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Bródtól légvonalban 59, közúton 67 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 34, közúton 42 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re délnyugatra Nyugat-Szlavóniában, a Szávamente termékeny síkságán fekszik. Itt halad át a Zágráb-Lipovac autópálya, valamint a Zágráb-Belgrád vasútvonal.
Története[szerkesztés]
A középkorban Sztárcsa és Tornova („Ztharcha et Thornowa”) királyi birtokok feküdtek itt, melyek 1328-ban birtokcserével a túrmezei csicsáni birtokért cserébe kerültek a johanniták birtokába. A területtől nyugatra fekvő lesznicai és racessai birtokok már 1312 óta a rend birtokában voltak. Így egy hatalmas területű, egységes birtok jött létre, mely nagy jövedelmet biztosított a rend számára. Sztárcsa és Tornova megszerzése után az utóbbi birtokon a rend elkezdte építeni Szent János várát („castrum sancti Johannis”), melyet már 1361-ben említenek a rend priorjának egyik oklevelében. Amikor 1403-ban az akkori prior Bebek Imre fellázadt a királyi hatalom ellen Zsigmond híve Maróthy János macsói bán erővel foglalta el a várat és elűzte onnan a johannitákat, akik Boszniába menekültek. A várat valószínűleg lerombolták a király hívei, mivel ezután már nem említik. Maradványai ma is megtalálhatók Gornji Bogićevci és Dragalić között. A török 1544-ben foglalta el ezt a területet, mely pusztasággá vált, mivel a keresztény lakosság már ezt megelőzően elmenekült.
Az első megbízható források Bogićevci létezéséről a 17. századból az egyházlátogatások irataiból származnak. Neve is a johanniták egykori várával kapcsolatos. A Száva bal partján lévő közeli Gradiska várát Bádeni Lajos szabadította fel a török uralom alól 1688-ban, de a térség csak 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. A kialakult erőviszonyokat az 1699-es karlócai béke szentesítette. A török uralom alól felszabadított szlavóniai települések 1698-as összeírásában az akkor még egységes Bogićevci hajdúfaluként „Bogievczy” néven 38 portával szerepel. [2] 1734-ben az akkor már különálló Donji Bogićevci („Inferiori Bogichevczi”) 29, 1759-ben pedig 30 házzal rendelkezett, melyekben pravoszláv vallású lakosok laktak.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Unter Bogichevczi” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bogichevcze (Dolnye)” néven szerepel. [3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bogichevczi (Dolne)” néven találjuk. [4]
1857-ben 231, 1910-ben 370 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 81%-a szerb, 8%-a szlovák, 6%-a horvát, 3%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 73%-a szerb, 8%-a horvát, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A délszláv háború során már a háború elején szerb ellenőrzés alá került. 1995. május 1-jén a „Bljesak-95” hadművelet első napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 84 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 231 | 239 | 224 | 280 | 295 | 370 | 358 | 423 | 436 | 429 | 447 | 446 | 370 | 327 | 76 | 84 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Haralampia tiszteletére szentelt pravoszláv temploma. A helyén eredetileg egy Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt fatemplom állt, melyet később Szent Haralampia tiszteletére szenteltek fel. A mai falazott templom csak az 1930-as években épült. Szerencsésen átvészelte a második világháborút, de a délszláv háborúban súlyosan megrongálták. Ma is ebben a megrongált állapotában, elhagyatottan áll.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 227. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 151. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 159. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
- A Bljesak-95 hadművelet Archiválva 2019. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
