Bili Brig

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bili Brig
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségÚjkapela
Jogállás falu
Irányítószám 35410
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség272 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bili Brig (Horvátország)
Bili Brig
Bili Brig
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 12′ 40″, k. h. 17° 36′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 12′ 40″, k. h. 17° 36′ 50″

Bili Brig falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Újkapelához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 31, közúton 35 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 14, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, az Újgradiskát Bróddal összekötő főút mentén fekszik, ott ahol a Benakica dol-patak keresztezi a főutat. Felette emelkedik a Pozsegai-hegység Ravnjaš nevű magaslata, mely uralja a település látképét. Itt halad át az A3-as autópálya és a Zágráb-Belgrád vasútvonal is.

Története[szerkesztés]

A mai Bili Brig területe a középkorban a nagy kiterjedésű és gazdag dubovaci birtokhoz tartozott, mely már a 13. században létezett. A dubovaci birtokot 1259-ben említi először Mária királyné oklevele, melyben csereképpen és különbözõ követségekben teljesített szolgálatai viszonzásaképp Pucyna fiának, Cheh-nek adományozza egyebek között a korábbi birtokosaitól a kezére háramlott „Dobouch” nevű földet. [2] Később Erzsébet királyné Csák Miklósnak, Istvánnak és Péternek adta. 1356-ban a Garaiaké lett, akik itteni birtokuk központjává tették. Dubovacon vasárnaponként nagy vásárokat tartottak, mely gazdag jövedelmet biztosított a családnak. A 15. század végére Dubovac már élenk kereskedelemmel és fejlett kézművességgel rendelkező mezőváros volt. Kőből épített plébániatemplomát a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték. A török 1536-ban foglalta el Dubovacot, de nem rombolta le. Így megmaradt a plébániatemplom is, mely a 17. században a Radkov Potok központú plébánia filiája volt. 1646. november 10-én Maravics szkardonai és boszniai püspök 217 hívőt bérmált meg benne. Az 1698-as kamarai összeírás nem említi. 1730-ben 25 háza volt és állt a templom is körülötte a temetővel. Az utolsó összeíráskor 1746-ban már csak 20 háza volt, később pedig teljesen elhagyták. [3] 1807-ben középkori templomát is lebontották, anyagából építették fel az újkapelai Kisboldogasszony templom cintóriumát.

Bili Brig 1698-ban a kamarai összeírásban „Orljavicza” nyugati szomszédjaként „Prelliebre” néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között. [4] Ekkor azonban még Dubovac déli határrészeként nem volt lakott hely. Településként csak a 18. század közepén keletkezett, amikor a régi római út nyomvonalán megépítették az Újgradiskát Bróddal összekötő főutat és a környékbeli szétszórt falvak lakossága a főút mellé települt át. Bili Brigre nagyrészt az egykori Dubovac lakossága települt, melyet 1758-ban már nem is említenek, Bili Brig viszont ekkor szerepel először lakott településként. Ekkor már 34 házat, 41 családot és 127 lakost számláltak itt. [3] 1760-ban 32 házában 49 család élt 263 fővel. 1769-ben 29 háza, 44 családja és 253 lakosa volt.[3]

Az első katonai felmérés térképén „Beilibrieg” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bielibrieg” néven szerepel. [5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bili Brieg” néven 35 házzal, 189 katolikus és 6 ortodox vallású lakossal találjuk. [6] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. A 19. század második felében az erdeti lakosság nagy része kihalt, helyükre a horvát Hegyvidékről, Ogulin és Delnice vidékéről, valamint Likából települtek be katolikus horvát családok. [3]

A településnek 1857-ben 163, 1910-ben 529 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 94%-a horvát, 2-2%-a német, román és magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 272 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
163 206 247 343 388 529 544 614 705 667 647 533 452 423 344 272

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]