Bili Brig
| Bili Brig | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Újkapela |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35410 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 217 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 130 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 12′ 36″, k. h. 17° 36′ 47″Koordináták: é. sz. 45° 12′ 36″, k. h. 17° 36′ 47″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bili Brig falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Újkapelához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Bródtól légvonalban 31, közúton 35 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 14, közúton 21 km-re délre, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, az Újgradiskát Bróddal összekötő főút mentén fekszik, ott ahol a Benakica dol-patak keresztezi a főutat. Felette emelkedik a Pozsegai-hegység Ravnjaš nevű magaslata, mely uralja a település látképét. Itt halad át az A3-as autópálya és a Zágráb-Belgrád vasútvonal is.
Története[szerkesztés]
A mai Bili Brig területe a középkorban a nagy kiterjedésű és gazdag dubovaci birtokhoz tartozott, mely már a 13. században létezett. A dubovaci birtokot 1259-ben említi először Mária királyné oklevele, melyben csereképpen és különböző követségekben teljesített szolgálatai viszonzásaképp Pucyna fiának, Cheh-nek adományozza egyebek között a korábbi birtokosaitól a kezére háramlott „Dobouch” nevű földet.[2] Később Erzsébet királyné Csák Miklósnak, Istvánnak és Péternek adta. 1356-ban a Garaiaké lett, akik itteni birtokuk központjává tették. Dubovacon vasárnaponként nagy vásárokat tartottak, mely gazdag jövedelmet biztosított a családnak. A 15. század végére Dubovac már élénk kereskedelemmel és fejlett kézművességgel rendelkező mezőváros volt. Kőből épített plébániatemplomát a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték. A török 1536-ban foglalta el Dubovacot, de nem rombolta le. Így megmaradt a plébániatemplom is, mely a 17. században a Radkov Potok központú plébánia filiája volt. 1646. november 10-én Maravics szkardonai és boszniai püspök 217 hívőt bérmált meg benne. Az 1698-as kamarai összeírás nem említi. 1730-ben 25 háza volt és állt a templom is körülötte a temetővel. Az utolsó összeíráskor 1746-ban már csak 20 háza volt, később pedig teljesen elhagyták.[3] 1807-ben középkori templomát is lebontották, anyagából építették fel az újkapelai Kisboldogasszony templom cintóriumát.
Bili Brig 1698-ban a kamarai összeírásban „Orljavicza” nyugati szomszédjaként „Prelliebre” néven szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között.[4] Ekkor azonban még Dubovac déli határrészeként nem volt lakott hely. Településként csak a 18. század közepén keletkezett, amikor a régi római út nyomvonalán megépítették az Újgradiskát Bróddal összekötő főutat és a környékbeli szétszórt falvak lakossága a főút mellé települt át. Bili Brigre nagyrészt az egykori Dubovac lakossága települt, melyet 1758-ban már nem is említenek, Bili Brig viszont ekkor szerepel először lakott településként. Ekkor már 34 házat, 41 családot és 127 lakost számláltak itt.[3] 1760-ban 32 házában 49 család élt 263 fővel. 1769-ben 29 háza, 44 családja és 253 lakosa volt.[3]
Az első katonai felmérés térképén „Beilibrieg” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bielibrieg” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bili Brieg” néven 35 házzal, 189 katolikus és 6 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták. A 19. század második felében az eredeti lakosság nagy része kihalt, helyükre a horvát Hegyvidékről, Ogulin és Delnice vidékéről, valamint Likából települtek be katolikus horvát családok.[3]
A településnek 1857-ben 163, 1910-ben 529 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 94%-a horvát, 2-2%-a német, román és magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 272 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 163 | 206 | 247 | 343 | 388 | 529 | 544 | 614 | 705 | 667 | 647 | 533 | 452 | 423 | 344 | 272 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Szentpéteri Imre kéziratának felhasználásával szerk. Zsoldos Attila – A Magyar Országos Levéltár forráskiadványai II. Forráskiadványok 45. 53.oldal.)
- ↑ a b c d Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 213. o.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 57. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 159. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine – diplomamunka (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
