Sičice

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sičice
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségVrbje
Jogállás falu
Irányítószám 35423
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség391 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság91 m
Terület19,80 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sičice (Horvátország)
Sičice
Sičice
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 11′ 00″, k. h. 17° 23′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 11′ 00″, k. h. 17° 23′ 20″

Sičice falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Vrbjéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 48, közúton 59 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 27, közúton 40 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, az A3-as autópálya és a Száva között fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu keletkezése a török uralom idejére, a 17. század elejére tehető, amikor előbb Sičice, majd a szomszédos Vrbje népesült be. Lakói a török uralom idején jobbágyok voltak, majd a felszabadítás után határőrök lettek.[2] A térség 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban a kamarai összeírásban „Szivzicza” néven hajdútelepülésként 10 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között.[3] Lakói határőrszolgálatuk fejében földet kaptak és mentesültek az adófizetés alól. Békeidőben mezőgazdasággal, állattartással, fafeldolgozással foglalkoztak. 1730-ban a faluban már 15 ház állt, a lakosság pedig katolikus volt. 1746-ban 16 házában 106 katolikus lakos élt. 1760-ban 33 házában 80 család élt 319 fővel. Fából felépítették a Szent András kápolnát, mely 1730-ban már állt.[2] 1789-ben megalapították a vrbjei plébániát, melyhez Sičice is hozzá tartozott.

Az első katonai felmérés térképén „Sicsicza” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szichicze” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szichicze” néven 126 házzal, 690 katolikus vallású lakossal találjuk.[5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A falunak 1857-ben 683, 1910-ben 742 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 99%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 93%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 391 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
683 690 574 646 654 742 749 763 786 795 796 685 604 561 517 391

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés és az állattartás. Ezen kívül működik még itt néhány kereskedelmi és vendéglátóipari kisvállalkozás.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a vrbjei plébánia filiája. A helyén a 18. században egy fakápolna állt, melyet már 1730-ban említenek. A mai kápolnát 1886-ban építették, majd 1923-ban megújították. 1927-ben sekrestyét építettek hozzá. 1940-ben egy nagy vihar a tetőt megrongálta. 1983-ban kívül-belül felújították és megszüntették a falak nedvesedését.

Oktatás[szerkesztés]

A településen az újgradiskai „Ljudevit Gaj” elemi iskola területi iskolája működik.

Egyesületek[szerkesztés]

Az önkéntes tűzoltóegyletet 1955-ben alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]