Slavonski Kobaš

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Slavonski Kobaš
A Keresztelő Szent János plébániatemplom.
A Keresztelő Szent János plébániatemplom.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségOriovac
Jogállás falu
Irányítószám 35255
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség1230 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Terület33,12 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Slavonski Kobaš (Horvátország)
Slavonski Kobaš
Slavonski Kobaš
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 06′ 00″, k. h. 17° 44′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 06′ 00″, k. h. 17° 44′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Slavonski Kobaš témájú médiaállományokat.

Slavonski Kobaš (1931-ig Kobaš) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Oriovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 21, közúton 30 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 25, közúton 35 km-re délre, községközpontjától 6 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Száva bal partján, az Orljava torkolatánál fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a település területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt igazolják a „Kremenica” és „Brežani” történelem előtti lelőhely, illetve a „Selišta” lelőhelyen található őskori temető maradványai. Az ókorban erre vezetett az a római út, melynek maradványai a „Rimska cesta” lelőhelyen találhatók.

A település nevét valószínűleg révészeiről kapta, akiket a középkorban kobinak neveztek. Itt ugyanis egykor fontos átkelőhely volt a Száván Jajca irányába. Az itteni révátkelő élénk kereskedelmi és utasforgalmat bonyolított le a folyó boszniai oldalával. A 14. században az Orljava torkolata közelében feküdt a latin nyelvű oklevelekben „Forum Geleti”ként említett település vásáros hely volt, mely nevét az itt birtokos Giletics családról kapta.[2] A családnak nagy birtoka volt Pozsega megyében, melynek határa délen egészen a Száváig nyúlott le. A falut valószínűleg a család egyik tagja alapította az ide települt kézművesek és kereskedők számára. Az 1332 és 1335 között készített pápai tizedjegyzékben már említik plébániáját.[2] 1470-től az oklevekelben már Kobas a neve. 1470-ben „Kopas possessio” néven a Beriszlói család birtoka volt.[2] Nem zárható ki azonban, hogy Geleti és Kobas kezdetben még egyidejűleg létező, két szomszédos település volt, eltérő birtokosokkal. Ez esetben Kobas volt a fiatalabb település, melynek ekkor még sem temploma, sem piaca nem volt. Úgy tűnik, hogy a Beriszlóiak a 16. század elején Geletit is megszerezték és a két település ekkor olvadt össze Kobas néven. A település horvát neve 1503-ban jelenik meg, amikor a boszniai ferences atyák a Száván átkelve a ma Kloštarnak nevezett helyen felépítették a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomukat és kolostorukat.[2] Az építésról szóló feljegyzésben megemlítik, hogy a Száva átkelőjének biztosítására a közelben vár is állt. A ferencesek csak alig harminc évig, 1532-ig tartózkodhattak itt, amikor a török fenyegetés elől északra kellett menekülniük. A török az elhagyott épületeket lerombolta, de ennek ellenére a környék hívei ezután még sokáig összegyűltek a romoknál. A Orlajava és a Száva összefolyásától keletre mintegy 3 km hosszan elnyúló nagy mezőt az egykori kolostor emlékére ma is Kloštarnak nevezik.[2]

Kobast a török 1535-ben szállta meg végleg, majd átellenben, a Száva jobb partján Bosanski Kobašon új közigazgatási központot, ún. kadilukot alapított, melyhez a mai Slavonski Kobaš település területe is hozzá tartozott. Ezt 1540-ben említi először írásos forrás, 1554-ben pedig már Banja Luka is hozzá tartozott.[2] Úgy tűnik, hogy a 16. század második felében a kadiluk székhelyét Banja Lukára helyezték át, mert a kobasi kadilukot 1587-től már nem említik. A 16. század közepén Kobas a Szencsei család egyik leszármazottja, Szvetakovics bég birtoka volt. 1607-ben katolikus lakossága fellázadt az elnyomó török hatalom ellen, de a lázadást a törökök gyorsan leverték, a vezetőket pedig Diakóváron kivégezték.[2] 1626-ban a török összeírás szerint 200 ház állt a településen. A térség 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. A karlócai béke után a török a kezén maradt Bosanski Kobašt megerősítette. A császárinak ezzel átellenben mai Slavonski Kobaš területén állt az erődjük, melyben állandó őrséget tartottak.[2] Az 1698-as kamarai összeírás a települést nem említi.

1730-ban az egyházi vizitáció megemlíti az itteni plébániát és a kolostort is. Plébánosa Bartol Ivanović volt, aki a szomszédos Novoseljén is szolgált. Megemlíti az itteni erődöt is, mely egy kapitány irányítása alatt állt. A településnek ekkor már 100 katolikus és ugyanennyi pravoszláv háza volt. [2] Szent János tiszteletére szentelt temploma fából épült. Oltárai Szent János, Szűz Mária, valamint Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére voltak szentelve rajtuk a szentek képeivel. A településen kívül negyed óra járásra állt a Szent Rókus kápolna, fél óra járásra pedig a középkori Boldogságos Szűz plébániatemplom, melyből csak a szentély és a torony maradt meg. A templom körül temető volt, ahova a pravoszlávok is temetkeztek. Az 1746-os jelentésben említik, hogy a Keresztelő Szent János templom negyedik oltára a Csodatevő Szűzanya tiszteletére van szentelve. Kobasnak ekkor 135, Novoseljének 12 háza volt. 1760-ban 126 házban, 136 családban 813 katolikus fő lakott a településen. Az ekkor még különálló Novoseljén 12 házban, 19 családban 130 katolikus lakos élt.[2]

Az első katonai felmérés térképén „Kobas” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kobass” néven szerepel. [3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kobash” néven 321 házzal, 1249 katolikus és 452 ortodox vallású lakossal találjuk. [4] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 1979, 1910-ben 2015 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 78%-a horvát, 19%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 10%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben 1230 lakosa volt. A településen iskola, orvosi rendelő, állatorvos, közösségi ház működik.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.979 1.729 1.602 1.774 1.843 2.015 1.926 2.050 2.061 2.004 1.851 1.720 1.461 1.342 1.303 1.230

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapja hagyományosan a mezőgazdaság, az állattartás és a halászat. A településen 7 kisválalkozást, köztük baromfitenyésztőt és vágóhidat, kereskedéseket, fodrászatot és fafeldolgózó üzemet regisztráltak. Emellett 146 családi gazdaság működik, ami a község területén működő családi gazdaságok 42,20%-át teszi ki. A falutól északra egy 40 méter széles és 600 méter hosszú mezőgazdasági repülőtér található.

Nevezetességei[szerkesztés]

Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 1780-ban építették a régi fatemplom helyett. A plébániát 1600-ban alapították.

A temetőben álló Szűz Mária templom a középkori ferences plébániatemplom és kolostor maradványa. Ma temetőkápolnaként szolgál.

A Szent György vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv templomot a második világháború idején az usztasák lerombolták. 1967-ben a helyiek újjáépítették. A délszláv háború idején aknákkal lerombolták.

Slavonski Kobaš területén több régészeti lelőhely található. Közülük „Kremenica” és „Brežani” őskori települések, „Selišta” őskori temető, „Rimska cesta” pedig római út maradványa.

Kultúra[szerkesztés]

A kulturális élet fő szervezője a „Matija Gubec” kulturális és művészeti egyesület.

Oktatás[szerkesztés]

A településen az oriovaci elemi iskola négy osztályos alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

  • NK „Slavonac” labdarúgóklub
  • KKK „Oriolik” kajak-kenu klub
  • ŠRU „Pljoska” és ŠRU „Šaran” sporthorgászegyesületek.

Egyesületek[szerkesztés]

  • A település önkéntes tűzoltó egyesületét 1930-ban alapították.
  • Az „Orljava” vadásztárság területe 5800 hektárra terjed ki, melyből 5273 hektár esik Oriovac község területére.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]