Ugrás a tartalomhoz

Gornji Bogićevci

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gornji Bogićevci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségGornji Bogićevci
Jogállásközség
PolgármesterPavo Klarić (HDZ)
Irányítószám35429
Körzethívószám(+385) 34
Népesség
Teljes népesség1428 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 15′ 36″, k. h. 17° 13′ 48″45.260000°N 17.230000°EKoordináták: é. sz. 45° 15′ 36″, k. h. 17° 13′ 48″45.260000°N 17.230000°E
Gornji Bogićevci weboldala
SablonWikidataSegítség

Gornji Bogićevci (1991-ig Gornji Bogičevci) falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 61, közúton 75 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 35, közúton 43 km-re délnyugatra, a Psunj-hegység déli lejtői alatt, a Száva völgyétől északra fekvő teraszon, az Okucsányról Újgradiskára menő út és a Starča-patak mentén Kosovac és Srmtić között fekszik.

A község települései

[szerkesztés]

A községhez Dubovac, Gornji Bogićevci, Kosovac, Ratkovac, Smrtić és Trnava települések tartoznak.

Története

[szerkesztés]

A mai Gornji Bogićevci délkeleti határában feküdtek a középkorban Sztárcsa és Tornova („Ztharcha et Thornowa”) királyi birtokok, melyek 1328-ban birtokcserével a túrmezei csicsáni birtokért cserébe kerültek a johanniták birtokába. A területtől nyugatra fekvő lesznicai és racessai birtokok már 1312 óta a rend birtokában voltak. Így egy hatalmas területű, egységes birtok jött létre, mely nagy jövedelmet biztosított a rend számára. Sztárcsa és Tornova megszerzése után az utóbbi birtokon a rend elkezdte építeni Szent János várát („castrum sancti Johannis”), melyet már 1361-ben említenek a rend priorjának egyik oklevelében. Amikor 1403-ban az akkori prior Bebek Imre fellázadt a királyi hatalom ellen Zsigmond híve Maróthy János macsói bán erővel foglalta el a várat és elűzte onnan a johannitákat, akik Boszniába menekültek. A várat valószínűleg lerombolták a király hívei, mivel ezután már nem említik. Tornova birtoka ezután is a rend kezében maradt egészen a középkor végéig, mint ahogyan 1495-ben és 1507-ben is említik. A nevet a pataknév és az Okucsány és Újgradiska között fekvő Trnava falu neve őrizte meg az utókor számára.

A török 1536 és 1544 között foglalta el ezt a területet. Az első megbízható források Bogićevci létezéséről a 17. századból az egyházlátogatások irataiból származnak. Neve is a johanniták egykori várával kapcsolatos. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A török uralom alól felszabadított szlavóniai települések 1698-as összeírásában hajdúfaluként „Bogievczy” néven 38 portával szerepel. [2] 1750-ben felépítették Újgradiska várát, melynek főépítésze Philip Lewin Beck báró itt, Bogićevcin lakott. Egykor az az utca ahol lakott az ő nevét viselte. 1769-ben Mária Terézia elrendelte a Zágráb-Vinkovci-Zimony főút megépítését, mely után a falu lakossága is az út mellé települt át. Ekkor létesültek a falu első utcái a Novi kraj és a Filipovac.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Ober Bogichevczi” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bogichevcze (Gornye)” néven szerepel. [3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bogichevczi (Gorne)” néven 87 házzal, 462 katolikus vallású lakossal találjuk. [4] A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták. Plébániáját 1789-ben alapították, a plébániatemplom 1830-ban épült.

1857-ben 412, 1910-ben 641 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 84%-a horvát, 4%-a cseh, 3%-a olasz, 2%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 86%-a horvát, 8%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elején 1991 tavaszán szerb ellenőrzés alá került. A horvát lakosságot elűzték. A szerbek a falut teljesen kifosztották és lerombolták, földig rombolták a plébániatemplomot is. 1995. május 2-án a „Bljesak-95” hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. A háború után mindent újjá kellett építeni, a templomot a régi helyén építették újjá. 2011-ben a településnek 699, a községnek összesen 1975 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
412 481 436 556 577 641 726 814 834 824 912 916 893 881 764 699

Gazdaság

[szerkesztés]

„Brezina” ipari övezet.

Nevezetességei

[szerkesztés]

A falutól délkeletre a ma Varošinának nevezett mezőn találhatók a johanniták Szent János várának maradványai. A helyet a népnyelv ma „Bedem”nek nevezi, amely várfalat jelent. A hely jól látható nagyméretű kettős sáncával, árkával és védőfalaival ma is vonzza a régészeket, akik szakszerű régészeti feltárást is végeztek itt. Maga a vár az egyszerű, kisméretű középkori castrumok közé tartozik. Központi része egy 55-ször 75 méteres területen fekszik, míg az egész ovális alakú erődítmény átmérője 250 méter. Az ásatások során sok későközépkori cseréptöredék került itt elő. A szóbeli hagyományok, régészeti maradványok, történeti logika és bizonyos utalások szerint a régi Bogićevci falu valószínűleg a közelében épült. Ma a várhoz a faluból délkeletre vezető makadámúton, a vasútvonalon keresztül lehet eljutni.

A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1829 és 1831 között épült. Egyhajós épület ovális apszissal és a szentély nyugati oldalán épített sekrestyével. Hosszúsága 22,5 méter, szélessége 11,5 méter. A homlokzat felett emelkedő harangtorony 25 méter magas. 1916-ig a Szentléleknek szentelt főoltár, valamint a Szűz Máriának, Alexandriai Szent Katalinnak és Szent Donátnak szentelt mellékoltárok voltak a templomban. Valamennyi Ignac Berger neutischeni mester munkája a 19. század első feléből. A templom új berendezését Tirolból hozatták 1909-ben. Értékei miatt kulturális műemlékké nyilvánították. 1991 őszén a templomot a JNA és a Krajinai Szerb Köztársaság katonái a földig rombolták. A háború után a templomot a régi helyén építették újjá. Az eredeti berendezésből három oltárt még 1936-ban a zágrábi egyházmegyei múzeumba vittek. A Szentlélek oltárkép később a zágrábi székesegyház sekrestyéjébe, a Szent Katalin és a Szűz Mária oltárkép pedig az érseki palotába került, ma is ott láthatók.

A honvédő háború eseményeinek emlékére egy kereszttel díszített emlékművet állítottak fel az önkormányzat központjában, amely a szülőföldért elhunyt horvát harcosok szenvedését szimbolizálja. Az előtérben az emlékmű talapzatán a Bogojević háborúban meggyilkolt védőinek neve, valamint a második világháborúban meghalt horvát hazafiak nevei vannak, függetlenül attól, hogy melyik oldalon ölték meg őket. A temető közepén egy nagy fémkereszt állítottak fel Gornji Bogićevci lakóinak szenvedéseire emlékeztetve. Az első horvát elnöknek, Franjo Tudjmannak a helyi téren Bogicevciben mellszobrot állítottak fel, elismerésül a modern horvát állam létrehozásában való hozzájárulásáért.

Kultúra

[szerkesztés]
  • „Grigor Vitez” könyvtár és olvasóterem
  • KUD „Starča” Gornji Bogićevci kulturális és művészeti egyesület

Oktatás

[szerkesztés]

Az iskola mai épületét 1997-ben a háború után kezdték építeni, mivel a régi iskolát a háborúban a szerbek lerombolták. A munkát 2001. szeptember 10-én kezdték meg az intézményben 42 tanulóval két vegyes osztállyal. Ma az okucsányi iskola területi iskolájaként négy alsó tagozatos osztállyal működik. A felsősök Okucsányra járnak iskolába.

  • Az NK Sloboda Gornji Bogićevci labdarúgóklubot 1973-ban alapították.
  • Asztalitenisz klub.

Egyesületek

[szerkesztés]
  • DVD Gornji Bogićevci tűzoltóegylet
  • „Lan” nőegylet

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]