Donji Varoš

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donji Varoš
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségÓgradiska
Jogállás falu
Irányítószám 35435
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség284 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság88 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donji Varoš (Horvátország)
Donji Varoš
Donji Varoš
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 09′ 20″, k. h. 17° 15′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 09′ 20″, k. h. 17° 15′ 10″

Donji Varoš falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Ógradiskához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 59, közúton 77 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 38, közúton 59 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Száva bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A Száva közeli átkelője miatt területe már a történelem előtti időkben is stratégiai fontosságú hely volt. Ennek jelentőségét a rómaiak előtt itt élt kelták is felismerték, ezt bizonyítja az i. e. 1. századból a La Tène-kultúra idejéből származó, a mai Donji Varoš területén, a Száva partján talált kelta sisak.

A település 1762-ben keletkezett, amikor a Száva bal partján, a mai Ógradiska helyén álló várat lebontották és a helyére hét bástyával és egy négyzetes toronnyal erősített modern erődöt építettek. Az erőd építésekor a régi Gradiska területén élt lakosságot az újonnan létesített falvakba, Donji-, Gornji- és Novi Varošba telepítették át.

Az első katonai felmérés térképén „Unter Vaross” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dolnyi-Varosh” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Városch (Dolni)” néven 111 házzal, 694 katolikus és 108 ortodox vallású lakossal találjuk. [3] A katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták.

1857-ben 861, 1910-ben 788 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 93%-a horvát, 6%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 68%-a horvát, 14%-a jugoszláv, 7%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elejétől fogva szerb kézen volt. 1995. május 2-án a „Bljesak-95” hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 284 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
861 947 894 874 774 788 701 777 603 585 535 502 487 484 298 284

(1880-ban és 1890-ben Pivare lakosságával együtt.)

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Valentin, Sebestyén és Jakab tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 1991-ben a JNA és a szerb szabadcsapatok lerombolták. A háború után a helyiek újjáépítették.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]