Štivica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Štivica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségStaro Petrovo Selo
Jogállás falu
Irányítószám 35420
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség586 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság90 m
Terület29,09 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Štivica (Horvátország)
Štivica
Štivica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 10′ 50″, k. h. 17° 32′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 10′ 50″, k. h. 17° 32′ 30″

Štivica falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Staro Petrovo Selohoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 36, közúton 49 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 19, közúton 37 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, az A3-as autópálya és a Száva közötti síkságon, a Crnac-mezőn fekszik.

Története[szerkesztés]

Štivica a középkori forrásokban még nem található, a török korban viszont már sűrűn lakott volt. Ezt támasztja alá Ivkovics Tamás szkardonai és boszniai püspök jelentése aki 1626 és 1630 között 260 személyt bérmált meg itt. [2] A térség 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban a kamarai összeírásban „Ztivicza” néven hajdútelepülésként szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között. [3] Az egyházi vizitáció szerint 1730-ban 90 háza volt katolikus lakossággal és állt már a Mária Magdolna templom is. 1746-ban 67 háza volt. 1760-ban 85 házában 193 család élt 948 fővel. Az 1758-as vizitáció jelentése megemlíti, hogy Mária Magdolna temploma fagerendákból épült, hossza 12, szélessége 5 méter volt.[2]

Az első katonai felmérés térképén „Stivicza” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sztivicza” néven szerepel. [4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sztivicza” néven 261 házzal, 1186 katolikus és 192 ortodox vallású lakossal találjuk. [5] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

1857-ben 1037, 1910-ben 1252 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 93%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Önkéntes tűzoltóegyletét 1933-ban alapították. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 586 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással, fafaragással foglalkoztak. A település különösen az utóbbi 50 évben fából faragott ajándéktárgyairól volt nevezetes.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.037 1.016 926 993 1.022 1.252 1.280 1.298 1.304 1.330 1.328 1.226 1.045 861 785 586

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1808-ban épült a korábbi fatemplom helyén. A plébániát 1789-ben alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]