Uskoci (Ógradiska)
| Uskoci | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Ógradiska |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35435 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 71 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 08′ 49″, k. h. 17° 13′ 41″Koordináták: é. sz. 45° 08′ 49″, k. h. 17° 13′ 41″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Uskoci témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Uskoci (1991-ig Uskoke) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Ógradiskához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Bródtól légvonalban 61, közúton 77 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 40, közúton 59 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Száva bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A történeti források szerint a települést 1739-ben alapították a török uralom alatt maradt Boszniából, az Orbász vidékéről érkezett menekültek, akik nem akartak tovább török uralom alatt élni. Neve a horvát „uskočiti” (menekülni) szóból származik. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Uszkoke” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Uzkoke” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Uzkoke” néven 68 házzal, 151 katolikus és 196 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták. Az iskolát 1889-ben építették.
1857-ben 363, 1910-ben 363 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 64%-a szerb, 34%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 76%-a horvát, 6%-a jugoszláv, 12%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elejétől fogva szerb kézen volt. 1995. május 2-án a „Bljesak-95” hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 100 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 363 | 433 | 666 | 435 | 404 | 363 | 296 | 304 | 251 | 334 | 237 | 212 | 179 | 180 | 132 | 100 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Rókus tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 20. században épült. 1991. augusztus 15-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok katonái lerombolták. Mára régi formájában építették újjá. A 20. század második felében a falu egyik házában volt az ógradiskai Szent Mihály plébánia székhelye.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 710. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 162. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
- A Bljesak-95 hadművelet Archiválva 2019. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
