Tisovac (Staro Petrovo Selo)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tisovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségStaro Petrovo Selo
Jogállás falu
Irányítószám 35420
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség363 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175 m
Terület10,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tisovac (Horvátország)
Tisovac
Tisovac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 15′ 30″, k. h. 17° 30′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 30″, k. h. 17° 30′ 50″

Tisovac falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Staro Petrovo Selohoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 40, közúton 47 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 14, közúton 34 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északra, Nyugat-Szlavóniában, a Pozsegai-hegység déli lejtőin, a Pokotina-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Tisovac neve 1362-ben bukkan fel először „possessio Thysicha” alakban egy orbászi nemesek közti birtokcserével kapcsolatban. [2] 1455-ben Szvinnai Albert mester és neje zapolyai Vajda Mihály leánya Katalin amiatt panaszkodnak a király előtt, hogy Zapolyai László a Katalin asszony tiszovczi birtokán („Thyzowcz”) országos törvények ellenére kastélyt vagyis erősséget („castellum seu fortalicium”) emeltetett. [3] A középkorban e vidék ura a Borics nemzetség volt, akik rokonságban álltak a 15. században nagy hatalomra szert tett Szapolyai-családdal. A család ősi központja az innen mindössze 5 km-re délnyugatra fekvő Szapolya (Zapolje) volt. Az, hogy 1455-ben a család itt várat épített csak felemelkedésének kezdete volt. A 16. századra az akkori Magyar Királyság egyik legjelentősebb családja lett, akik két királyt is adtak az országnak. A térség 1536-ban került török uralom alá. Ekkor pusztulhatott el a középkori település és vára is.

A térség 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. A török kiűzése után az új határ a Száva folyó lett. Boszniából a határ őrzésére horvát katolikusok és pravoszláv szerbek települtek ide. 1698-ban a kamarai összeírásban nem szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között. [4] Lakói határőrszolgálatuk fejében földet kaptak és mentesültek az adófizetés alól. Békeidőben mezőgazdasággal, állatartással foglalkoztak. 1730-ban 12 katolikus ház állt a településen és már említik a középkori romokon épített Szent Kereszt kápolnát is. 1746-ban 11 házában 90 katolikus lakos élt. 1760-ban 16 házában 28 család élt 151 fővel. [5] 1766-ban a staro petrovo seloi plébánia része lett.

Az első katonai felmérés térképén „Tisovacz” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tiszovacz” néven szerepel. [6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tiszovacz” néven 46 házzal, 236 katolikus és 3 ortodox vallású lakossal találjuk. [7] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A falunak 1857-ben 216, 1910-ben 366 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 94%-a horvát, 4%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 363 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[8][9]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
216 264 259 320 344 366 331 387 378 396 449 438 423 437 399 363

Gazdaság[szerkesztés]

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, az állattartás és a turizmus.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Balázs tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a staro petrovo seloi plébánia filiája. Elődje egy a Szent Kereszt tiszteletére szentelt fakápolna volt, melyet a falun kívül fekvő temetőben építettek még a 18. században a középkori templom alapjain. Ennek a kápolnának az emlékét őrzi ma a plébániatemplomban a Szent Kereszt mellékoltár. A 19. században a faluban egy másik kápolnát építettek, melyet Szent Balázs tiszteletére szenteltek. 1899-ben ezt is lebontották és helyette 1900-ban építették fel a mai kápolnát. A kápolna nem szerencsés helyen, csaknem az út közepén áll és alig húsz ember fér el benne, így amikor mise van a hívek többsége a kápolna elé, az útra szorul. Emiatt havonta csak egy vasárnap és Szent Balázs ünnepén tartanak benne istentiszteletet.
  • A falu temetője középkori régészeti lelőhely. A temető északi részén egy mintegy 40-szer 40 méteres kis magaslat látható, ahol alapfalak maradványai találhatók. Itt és tőle keletre a szántóföldön nagyon sok cseréptöredék került elő, melyek középkori településre utalnak. A 18. században még látszottak a település középkori templomának alapfalai. A régi falakból mára csak egy 10 méter hosszúságú, észak-déli irányú falszakasz maradt két, erre merőleges, mintegy 5 méteres faldarabbal. A leletek korát a szakemberek a 13.-15. századra tették. A lelőhelyen római kori téglák is előkerültek, mely arra utal, hogy itt már az ókorban is épület, vagy épületek álltak.
  • Turdics (Tvrdić) várának maradványai a falutól északra, egy 360 méteres magaslaton találhatók, melyet a Jambrovac és a Pokotina-patakok folynak körül. Közvetlen közelében a domboldalon még két kisebb patak folyik le a völgybe. A várról nem sokat lehet tudni, valószínűleg a 13. században építették nemesi várként. A lelőhelyet mára teljesen benőtte a növényzet. Központi része egy nagyjából 20-szor 20 méteres ovális magaslat, melynek közepén egy 7 és félszer 10 méteres bemélyedés, északkeleti részén egy félkör alakú mesterséges mélyedés, délnyugati részén pedig egy kis kiugrás található. A központi részt egy 10 méter szélességű árok övezi, melynek legnagyobb mélysége 6-7 méter a keleti oldalon található. Azonos lehet a középkori forrásokban „Tordych, Therdich, Therdygh, Tverdygh” [10] alakokban említett birtokkal.
  • A falu feletti Jambrovac nevű magaslat kedvelt kirándulóhely, ahonnan tiszta időben nagyszerű kilátás nyílik a környező hegyekre.

Oktatás[szerkesztés]

A településen a staro petrovo seloi elem iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]