Slavonski Šamac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Slavonski Šamac
Slavonski Šamac, házak a vasút mellett
Slavonski Šamac, házak a vasút mellett
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségSlavonski Šamac
Jogállás falu
Polgármester Đuro Božić
Irányítószám 35220
Körzethívószám (+385) 035
Népesség
Teljes népesség2649 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság84 m
Terület22,56 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Slavonski Šamac (Horvátország)
Slavonski Šamac
Slavonski Šamac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 04′ 00″, k. h. 18° 29′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 04′ 00″, k. h. 18° 29′ 00″
Slavonski Šamac weboldala

Slavonski Šamac falu és község Horvátország Bród-Szávamente megyéjében. Közigazgatásilag Kruševica tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 39, közúton 46 km-re keletre, Szlavónia délkeleti részén, az országot Bosznia-Hercegovinától elválasztó Száva folyam bal partján, a boszniai Šamac (Bosanski Šamac) városával szemben fekszik. A településen áthalad a Szlavóniát Horvátország déli területeivel illetve Bosznia-Hercegovinával és Magyarországgal összekötő E73-as (horvát 57-es) főút és vasútvonal is. Közúti és vasúti határátkelő van itt Bosznia-Hercegovina felé.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már az őskortól fogva sűrűn lakott volt. A lelőhelyek közül három már régóta ismert volt: A „Luka – Sprudište” lelőhelyen ókori és középkori leleteket találtak, a „Kostroman” lelőhely a történelem előtti idők óta a római koron át a középkorig használt erődítmény maradványait rejti, míg a „Njivice” lelőhelyen a középkori leletek mellett az újkőkorszaki Sopot kultúra településének maradványait találták meg. A 2004 őszén végzett régészeti terepbejárás során 24 újabb, eddig feltáratlan lelőhelyet azonosítottak, melyek közül legkevesebb 6 történelem előtti település maradványa, de több helyen római kori és középkori maradványokat, főként cseréptöredékeket is azonosítottak.

Kosztromán várkastélya a Babina Gredáról Savonski Šamacra menő úthoz közel, a Dubočica-patak kanyarulatában állt. Ezt a helyet, mely Kruševica határához tartozik ma is Gradinának nevezik, mely általában várhelyet jelöl. A régészeti kutatások alapján a várkastély elődje egy történelem előtti erődített hely volt, melyre a rómaiak castellumot építettek. Kosztromán a 13. században a johannita lovagrend birtoka volt, akik a római castellum alapjain felépítették várukat és mellette Szent Dénesnek szentelt templomukat. Az 1227-es kanonoki vizitáció alkalmával János püspököt a johanniták igen jó vendéglátásban és ajándékokban részesítették. Ez alkalommal leírja a várat is, mely szerint a Szávától északnyugatra található Kosztromán várkastélya, égetett téglákból építették fel, körbe vízzel volt övezve. Van egy láncos hídja is. Erős falakkal volt kerítve és volt két tornya is. A várudvar közepén volt egy mély kút, nagyon jó és hideg vízzel. A várkastély egyszintes volt. Az étkezde és a fegyvertár mellett, még húsz helyisége volt, a fegyvertárban elrendezve voltak a kardok, a kopják és a pajzsok. A tatárok 1241-ben a lovagokat leverve kifosztották és felégették. A tatárjárás után újjáépítették és 1250-ben Olivér szerémi püspök látta el pazar felszereléssel. Később a Garaiak birtoka volt. 1506-ban „Kozthormanzenthdyenes” néven említik.[1] A várkastélyt 1536-ban harc nélkül adták fel, majd a törökök néhány évig katonaságot tartottak benne. Ezt követően az összes erődöt megsemmisítették a Száva folyó mentén. A régi térképeket nézve úgy tűnik, hogy több részből, legalább három részből állt: a belső várból, a külső várból és a fellegvárból, amelyeket még árkok és falak erősítettek. Valószínűleg volt egy híd is az erőd körüli patak felett. Érdekes a patak északi oldalán látható téglalap alaprajzú építmény, amely egy római castellum maradványa lehet. Ma is látható az az árok, amely az erődöt a szárazföld többi részétől elvászatja, mely így vizivárrá válik. A régi térképek szerint a keleti oldalon kettős árok volt. A 18. század folyamán az erőd védelmi funkciókat már nem töltött be és lazaretként, illetve határmenti karanténként szolgált.

A török uralom idején Mihaljevica (1570: Miichalonecz, 1663: Michalowatz, Nicholowatz), Vrbica (1506: Verbicza, 1571: Viribica) és Kisszabács (1556: Kyffabacz, 1570: Kifabatz, 1663: Kissabac) falvak voltak a község területén. Mihaljevica egy része a Száva jobb partjára is kiterjedt. A mai falu tulajdonképpen ennek a korábban Mihajlevica nevet viselő településnek a helyén jött létre, amelyet – a horvát katonai határőrvidék részeként – a török hadaknak a Száván keresztül Szlavóniába való átkelésének megakadályozására sáncokkal megerősítettek. A települést először a védelmi árkokat ásató Lukács császári kapitány után „Lukačev Šanac”nak („Lukács sánca/árka”) nevezték el, majd később már csak „Šamac”ként említették. (A „Slavonski” („szlavóniai”) előtagot a Jugoszláv Királyság idejében, 1930 körül kapta, hogy a szomszédos Bosanski Šamactól megkülönböztessék.)

Az akkori Lukačev Šanac 1710-től plébánia székhelye volt, melyhez a szomszédos Kruševica, Šabac, Babina Greda, valamint a részben horvátok lakta Štitar települések is hozzá tartoztak. Az 1730-as egyházi vizitáció jelentése szerint 60 ház és egy romos Szent Péter Pál fatemplom állt a településen, de nem sokkal később új templomot építettek. 1746-ban 49 háza, 1756-ban 45 háza volt. Az 1760-as jelentés szerint a faluban 47 ház volt, ahol 58 család és 297 katolikus lakos élt.[2] A katonai közigazgatás megszervezése után a bródi határőrezredhez tartozott. A šamaci plébánia 1789-ig állt fenn, amikor székhelyét Babina Gredára helyezték át, ahova már 1785-ben átköltözött az akkori plébános Ivan Lipljanić. Abban az időben két szakrális építmény állt a településen: A Szent Péter Pál plébániatemplom és a plébánia udvarán álló Nepomuki Szent János kápolna. A falu temetője a plébániatemplom körül feküdt. A helyiek a templomtól jobbra, a kruševicaiak a templom mögé, a sikirevaciak a templomtól balra temetkeztek.

Az első katonai felmérés térképén „Samacz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Samacz” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Samacz” néven 86 házzal, 448 katolikus és 4 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Szerém vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 457, 1910-ben 755 lakosa volt. Szerém vármegye Zsupanjai járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 91%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 88%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 996, községnek összesen 2169 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
457 491 618 730 773 755 719 777 826 1.603 1.343 1.446 1.440 1.295 1.256 996

Gazdaság[szerkesztés]

Slavonski Šamac község önkormányzata ipari övezetet létesít a Topolje nevű helyen, közvetlenül a tervezett elkerülőút mellett. Az ipari övezetben található két út közül az első már megépült, a második pedig építés alatt áll. Az önkormányzati vezetés erőfeszítéseket tesz az község gazdasági fejlődésének elősegítésére. Ezzel összefüggésben kidolgozás alatt áll a Topoljei-tó területrendezésének előzetes projektje.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1847 és 1849 között építették, felszentelése 1852-ben történt. A templom egyhajós épület félköríves apszissal és a homlokzaton álló harangtoronnyal, mely egyszerű, piramis alakú toronysisakkal van lefedve. A falak és a boltívek téglából épültek, a tetőt hódfarkú cserép borítja. A homlokzatot koszorúk és pilaszterek tagolják, melyek klasszicista formát kölcsönöznek a számára. A gazdagon kifestett mennyezetet 2011-ben restaurálták.

A Vladimir Nazor utcában áll a Keresztelő Szent János kápolna, melyet 1866-ban építettek a korábbi fakápolna helyett. A régi kápolna az egykori plébániaház mellett, a mai Suratlić-ház helyén állt.

A temetőben áll az Ávilai Szent Teréznek szentelt fogadalmi kápolna, melyet a 19. század végén a Novalić család építtetett.

Építészetileg különösen értékes a Gračan család szecessziós stílusú háza a maga gazdagon díszített homlokzatával és falfestményeivel. A ház a 20. század elején épült és kulturális védelem alatt áll.

Kultúra[szerkesztés]

A község első kulturális egyesületét még 1885-ben alapították Šamac önkéntes színtársulat néven. Később tevékenységét a horvát olvasókör vette át. A mai KUD „Tamburica” kulturális és művészeti egyesületet 1975-ben alapították. 2008-ban az eredeti néven újraalapították a Šamac önkéntes színtársulatot felelevenítve a helyi hagyományokat. A társulat minden év májusában Franjo Vuksanović-Plemić egykori házában művészeti szemlét rendez.

Oktatás[szerkesztés]

Šamac első iskolája Mária Terézia idejében, 1764. december 12-én nyílt meg. Az iskolának otthont adó épület ma is áll. A második iskolaépületet a helyi kultúrházzal egy időben építették, de az intézmény később többször költözött. Az önkormányzat mai épülete is iskola volt egykor. A mai „Josip Kozarac” általános iskola Kruševicán működik és a šamaci tanulók is ide járnak.

Sport[szerkesztés]

Az NK Graničar („Határőr”) nevet viselő labdarúgócsapat 1912-ben alakult, és Horvátország legrégibb klubjai közé tartozik.

Egyesületek[szerkesztés]

A község önkéntes tűzoltóegyletét 1929-ban alapították.

Híres emberek[szerkesztés]

1693. június 9-én Šamacon a törökök a hitük iránti gyűlöletből három boszniai ferences atyát gyilkoltak meg. A három szerzetest, olovoi Ágostont és Miklóst, valamint Grgur Jakšićot šamaci vértanúknak is nevezik.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Slavonski Šamac című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.