Dubočac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dubočac
A Szent Mihály templom.
A Szent Mihály templom.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségBebrina
Jogállás falu
Irányítószám 35254
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség202 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság87 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dubočac (Horvátország)
Dubočac
Dubočac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 02′ 50″, k. h. 17° 51′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 02′ 50″, k. h. 17° 51′ 40″
A Wikimédia Commons tartalmaz Dubočac témájú médiaállományokat.

Dubočac (vagy Slavonski Dubočac) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Bebrinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 16, közúton 24 km-re délnyugatra, Pozsegától légvonalban 34, közúton 50 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re délre, Szlavónia középső részén, a Száva bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Dubočac ősi település. Annak az útnak mentén jött létre, mely már a középkorban Boszniából az Orljava mentén Pozsegára és Bródra vezetett. Vele átellenben a Száva jobb partján található Bosanski Dubočac. Mindkét település jelentős volt és már a középkorban is rendelkezett templommal. [2] A település első írásos említése 1259-ben még birtokként, „terra Dobouch” alakban történt Mária királynénak abban az oklevelében, melyben a Béla király által elvett Lobor váráért cserébe Pucyn fia Chechnek adományozza a pozsega megyei Dobouch birtokot. [3] Ezután is sűrűn szerepel a korabeli oklevelekben, például 1317-ben „Terra in Dobuth”, 1322-ben „Dobolch”, 1339-ben „Dubouch” alakban. A 15. században a Garaiak birtoka volt. Kedvező fekvésének köszönhetően gyorsan fejlődött. 1500-ban már „Opidum Dwbowcz” néven mezővárosként találjuk az Újlakiak birtokában. [4] A 16. században a Borics nembeli grabarjai Beriszló család birtoka volt, akik a török veszély közeledtére a Száva átkelőjének biztosítására várat építettek ide és a folyó átellenes oldalára is.

A török 1536-ban mindkét erősséget elfoglalta. A török korban a két közeli jelentős város, Bród és Kobas mellett Dubočac nem tudott igazán fejlődni. 1626-ban mindössze 25 háza volt, valamennyiben muzulmán lakosság élt. [2] A 17. században a várat a török megerősítette, ennek kedvező hatása volt a környező településekre is. A katolikus plébánia a török uralom idején a Száva mindkét oldalán működött, szolgálatát ferences szerzetesek látták el. [2] Bécs 1683-as sikertelen ostroma után a keresztény seregek ellentámadásba mentek át. A felszabadító háború hatására a környéken jelentős népességcsere történt. A muzulmán lakosság a Száván túlra, Boszniába települt át, helyükre pedig nagyrészt Boszniából katolikus horvátok települtek. 1691-ben az egész vidék végleg felszabadult a török uralom alól. Az 1697-es kartográfiai térképen a település már öt sor házzal van ábrázolva, mely abban az időben már kisvárosnak számított. Látható a térképen a sáncokkal övezett vár is. [2] Az 1698-as kamarai összeírásban nem szerepel [5], de az 1699-es Müller-féle térkép erődített településként ábrázolja. A karlócai béke után az új határ a Száva folyó lett, de mivel a folyón átmenő forgalom megszűnt a település elveszítette korábbi jelentőségét. A katonai közigazgatás megszervezése után a falu a gradiskai határőrezredhez tartozott.

1723-ban az összeíráskor 70 házat számláltak a településen. Az 1730-as egyházi vizitáció jelentésében 60 házzal és a Szent Mihály plébániatemplommal szerepel, ahol akkor már négy éve szolgált Luka Soljanin ferences atya. A templom fából épült és három oltára volt. Ide tartoztak a szomszédos Zbjeg hívei is. 1746-ban 66 házában 289 lakos élt. A temető a Szent Lukács kápolnával negyedóra járásra volt a falutól. 1758-ban új fatemplomot építettek három oltárral, fából ácsolt kórussal és harangtoronnyal. 1760-ban 69 házában 68 családban 367 lakosa volt. A 18. század végére gzadasági fellendülést hozott a bródi hajótulajdonos Antun Tomić, aki hajóépítéshez sok munkást alkalmazott és a munkáért jól fizetett. [2]

Az első katonai felmérés térképén „Dubossacz” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dubochacz” néven szerepel. [6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dubochacz” néven 132 házzal, 658 katolikus és 13 ortodox vallású lakossal találjuk. [7] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 657, 1910-ben 619 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 96%-a horvát, 3%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település nehéz időket élt át. A szerbek elfoglalták a Száva túloldalán fekvő Bosanski Dubočacot, melyet leromboltak és felégettek, minden lakosa elmenekült. Az elfoglalt településről ágyúzták Dubočac Szávaparti részeit. A templom tornyát 18 gránttalálat érte és ledőlt. A faluban csak a felnőtt férfiak maradtak, mivel a szerbek csaknem az egész Szávaparti részt lerombolták. A háború után mindent újjá kellett építeni. 2011-ben a településnek 202 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[8][9]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
657 695 613 637 587 619 597 571 483 477 417 377 287 268 282 202

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság hagyományosan mezőgazdasággal, állattartással foglalkozik, de sokan járnak dolgozni a közeli Bród városába is.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1785-ben épült későbarokk-klasszicista stílusban. Egyhajós épület félköríves szentéllyel. A harangtornyot az attikával belekomponálták a főhomlokzatba és felül csúcsos toronysisakkal zárták le. A homlokzatot felül félköríves ablaknyílás és kétoldalt két szoborfülke tagolja. A hajó és a torony ablakai ugyancsak félköríves záródásúak. A mennyezet eredetileg boltíves volt, ezt később síkmennyezetre cserélték. Értékes későbarokk berendezése van, melyből kiemelkedik a Szent Mihály főoltár, a baldachinos szószék, az 1745-ből származó Szent Kereszt ereklyetartó és a kőből faragott keresztelőmedence. A főoltár képét Gruber bródi mester festette. Mellékoltárai Remete Szent Antal, Szent György, Szent Lúcia és a Szűzanya tiszteletére vannak szentelve. A Szent Lúcia oltár retablója polikrómozott fából készült, míg a Szűzanya oltár retablója már átmenetet képez a rokokó stílus felé. Üvegezett fülkéjében a Madonna és gyermeke domborműve látható.

Oktatás[szerkesztés]

A településen ma a bebrinai Antun Matija Reljković elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

Kečiga sporthorgász egyesület.

Egyesületek[szerkesztés]

DVD Dubočac önkéntes tűzoltóegyesület.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]