Bebrina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bebrina
A Mária Magdolna plébániatemplom.
A Mária Magdolna plébániatemplom.
Bebrina címere
Bebrina címere
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségBebrina
Jogállás község
Irányítószám 35254
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség494 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság87 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bebrina (Horvátország)
Bebrina
Bebrina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 05′ 50″, k. h. 17° 50′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 05′ 50″, k. h. 17° 50′ 00″
Bebrina weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bebrina témájú médiaállományokat.

Bebrina falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 15, közúton 23 km-re délnyugatra, Pozsegától légvonalban 28, közúton 40 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Szávamenti síkságon fekszik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Banovci, Bebrina, Dubočac, Kaniža, Stupnički Kuti, Šumeće és Zbjeg települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

A település valószínűleg a török kiűzése után a 17. század végén keletkezett horvát határőrök betelepítésével. Középkori létezésének nyoma nincs. 1730-ban 40 háza volt közepén a fából épített római katolikus kápolnával, benne Szent Mária Magdolna képével. 1746-ra a házak száma 57-re emelkedett, melyekben 65 család élt. A kápolna mellé időközben harangtorony épült. [2] A katonai közigazgatás megszervezése után a gradiskai határőrezredhez tartozott. Római katolikus plébániáját 1789-ben alapították. A mai plébániatemploma 1821-ben épült.

Az első katonai felmérés térképén „Bebrina” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bebrina” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bebrina” néven 140 házzal, 697 katolikus és 4 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.

A településnek 1857-ben 867, 1910-ben 966 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 78%-a horvát, 18%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben teljes lakosságának 74%-a horvát, 17%-a szerb, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 494, a községnek összesen 3252 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
867 824 700 769 740 966 911 952 931 893 836 684 577 536 521 494

Gazdaság[szerkesztés]

A lakosság hagyományosan mezőgazdasággal, állattartással foglalkozik.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1821-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Laternás toronysikakkal fedett harangtornyának tömegét belekomponálták a templom homlokzatába. Három ablaka festett üveggel van beüvegezve. A harangtorony ablakai félköríves záródásúak. A homokzatot és a tornyot pilaszterek tagolják. A hajó két része és a szentély csehsüveg boltozattal épült, míg az apszis felett félkupola látható. A templom berendezését 1825-ben döntően a pozsegai Szent Lőrinc templomból hozták át. Különösen értékes a Mária Magdolna főoltár és a Szent József mellékoltár 1713-ból. Orgonája, szószéke és a kórus padjai klasszicista stílusban készültek. A barokk plasztikák az eltérő stílus ellenére jól illeszkednek a belső térbe.

Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv temploma a stari slatniki parókia filiája.

Oktatás[szerkesztés]

A település iskolája Antun Matija Reljković horvát író nevét viseli.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]