Podversa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Podversa (Podvrško)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségCsernek
Jogállás falu
Irányítószám 35404
Körzethívószám (+385) 34
Népesség
Teljes népesség294 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság310 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Podversa (Horvátország)
Podversa
Podversa
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 21′ 45″, k. h. 17° 25′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 21′ 45″, k. h. 17° 25′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Podversa témájú médiaállományokat.

Podversa (horvátul: Podvrško) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Csernekhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Bródtól légvonalban 51, közúton 68 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 20, közúton 27 km-re nyugatra, községközpontjától 9 km-re északkeletre, a Psunj-hegység egyik csúcsa alatt, a Grabar-patak völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek alapján területe már az ókorban lakott volt. Ezt bizonyítja az a római áldozati oltár, melyet a falu melletti Rada nevű magaslaton talált egy Petar Matošević nevű helyi ember. Az oltár felirata „SOLI DIVINO” és jelenleg a cserneki ferences kolostorban őrzik. A felirat piros színnel szerepelt a kövön, ami a 3. és 4. század stílusát tükrözi.

Podversa neve még birtokként „Podwrs” alakban bukkan fel először a pozsegai káptalan 1264-ben kelt, a Miklós Dezizlav fia és Mátyás Zavid testvére közti birtokcseréről szóló bizonyságlevelében.[2] 1380-ban „Felső-Poduers”, 1403-ban „Podwarsa, Poduorsya” néven találjuk a korabeli okiratokban. 1413-ban az itteni kúriát („curia Podvarsa”) Tamási (Thomassi) János vásárolta meg. További története szorosan összefonódott a mellette nyugatra emelt vár történetével. Podversa várát 1423-ban említik először „Castrum Podwersa” alakban. Ezután „Podwers, Podwersia, Podwersya, Poduorsa, Podwarsa, Podwersauara” formában szerepel a korabeli oklevelekben. 1423-ban Tamási László és testvére Henrik, utód nélküli haláluk esetére ezt a birtokukat is vérrokonuknak, serkei Lorántfi Györgyre és utódaira hagyták. Ennnek ellenére 1443-ban Héderváry Lőrinc budai káptalant és Imre nevű fiát vezették a birtok tulajdonjogába, ami ellen még 1453-ban is tiltakoztak a serkei Lorántfyak, akik ugyancsak igényt tartottak a Tamásiak örökségére. 1464-ben, 1500-ban és 1506-ban is a Héderváry család birtokaként említik. 1521-ben Héderváry Ferenc elzálogosította Keglevich Péternek, de Nándorfehérvár elvesztésében való vétkessége miatt a király elvette tőle és Mersich Simeonnak adta. [3] Ennek ellenére ténylegesen 1525-ig a Héderváryak birtokolták. A vár alatti falut 1446-ban „Felsew Podwers, Also Podwersa” alakban két részből álló településként említik, melynek valószínűleg birtokmegosztás volt az oka. 1506-ban már „Opidum Podwersa” néven mezőváros. Szent Jakabnak szentelt kápolnája 1403-ban már a Jakobovacnak nevezett helyen állt. Bizonyos, hogy a településnek volt plébániatemploma is, mely a rudinai Szent Mihály apátság vonzáskörzetébe tartozott. A várat török 1536-ban foglalta el és őrséget helyzett el benne. A török kiűzése után elhagyatva állt, anyagát a környező falvak népe házépítéshez hordta szét.

A térség 1691-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. 1765-ben az egyházlátogatás már említi Szent Simon és Júdás apostolok tiszteletére szentelt, fából épített kápolnáját. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Podverski” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Podverssko” néven szerepel. [4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Podversko” néven 80 házzal, 652 katolikus vallású lakossal találjuk. [5]

1857-ben 574, 1910-ben 775 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint két magyar kivételével teljes lakossága horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Iskolája 1908-ban nyílt meg. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 94%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 294 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből, állattartásból éltek. Egy vegyesbolt és egy kis fűrésztelep található itt. A falu kiemelt állami támogatást kap. Búcsúünnepét október 28. Szent Simon ünnepe utáni vasárnap tartja.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
574 651 621 710 742 775 703 705 666 682 652 511 461 402 357 294

Nevezetességei[szerkesztés]

A vár maradványai a falu temetőjétől északra, az út túloldalán, egy észak-dél irányú hegyhát közepén, egy szilváskertben találhatók. Alaprajza téglalap alakú. Gjuro Szabo szerint egykor minden sarkán hengeres torony állt, de ebből mára csak a délkeleti torony romjai láthatók. Az egykori falak helyén csak sáncszerű kiemelkedések találhatók, rajtuk kívűl az egykori épületeknek nyoma sem maradt. A vártól délre fekvő temető területén középkori erdetű cseréptöredékeket és csontokat találtak.

Szent Simon tiszteletére szentelt római katolikus kápolnájának elődje egy először 1765-ben említett fakápolna volt. Ennek alapjaira építették a mai kápolnát, melyet 2008. október 8-án szenteltek fel.

A Roda nevű hegyen a honvédő háború hőseinek emlékére magas keresztet emeltek.

A falu festői környezete, az erdő, a túrázási és vadászati lehetőségek vonzzák a turistákat.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]