Čečavac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Čečavac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségBresztovác
Jogállás falu
Irányítószám 34320
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség3 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság312 m
Terület4,69 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Čečavac (Horvátország)
Čečavac
Čečavac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 23′ 00″, k. h. 17° 27′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 23′ 00″, k. h. 17° 27′ 45″

Čečavac falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Bresztováchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 18, közúton 20 km-re, községközpontjától légvonalban 12, közúton 14 km-re északnyugatra, Szlavónia középső részén, a Psunj-hegység lejtőin, a Brod-patak völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

Čečavac területe már ősidők óta lakott, ezt bizonyítják a falu melletti Rudina nevű lelőhelyen 1980 óta tartó régészeti feltárások történelem előtti és ókori leletei. Az ókori leletek között megtalálhatók Claudius római császár pénzei, római freskó, üveg, tégla és cseréptöredékek, valamint egy késő római sír, melynek sírkőlapját hal ábrázolása díszíti. A 12. századtól 1534-ig bencés kolostor és temploma állt itt, melyet ugyancsak az ásatások során tártak fel. Régóta köztudott volt, hogy itt középkori épületek romjai találhatók, ezért ezt a helyet korábban az itt lakók „Crkvina”, „Crkvište”, „Grad” és „Gradovi” neveken emlegették. Az írott forrásokban legtöbbször „ecclesia beati Mihaelis archangeli de Rudyna” alakban szerepel. A templom valamivel régebbi volt a kolostornál, melybe a 11. századtól a 16. századig temették el az itt élt szerzeteseket. A lelőhely jelentőségét különösen az adja, hogy az egyik szerzetesi síron itt találták meg az egész Száva és Dráva közötti terület legrégibb szláv nyelvű feliratát, mely egyben a legrégibb latin betűs szláv nyelvű felirat is. A Rudinát említő első ismert írásos forrás II. András magyar király 1210-ben kelt oklevele, melyben megerősíti a templomosokat rudinai birtokukban. Egy 1250-ben kelt oklevélben Rudina kolostorának földje mint Hrušovac szomszédos birtoka szerepel „terra monasteri de Rodina” néven. Egy 1283-ban kelt oklevélben Banich földjével határos birtokként található „terra ecclesie sancti Michaelis” alakban. Magát az apátságot az 1332 és 1337 között felvett pápai tizedjegyzékben „Item dominus Petrus abbas de Rodyna solvit XXVIII grossos” alakban említik először. Eszerint Péter apát 28 garast tartozott fizetni akkor. A kolostor apátját 1500-ban is megemlítik. Ebben az okiratban a kolostor „sancti Michaelis de Sclavonia” néven szerepel. Abban az időben a pozsegai prépost és a kujevói apát mellett a rudinai apát volt a pápai akarat legfőbb képviselője pozsegai esperesség területén. V. Orbán pápa például három alkalommal is megemlíti leveleiben a rudinai apátot. A török már a 15. század második felében többször betört erre a területre és az egyik támadás során az itteni kolostort is felégették. Megsemmisült a kolostor levéltára is, ahol a kiváltságlevelet tárolták, ezért 1450-ben a kiváltságokat újra meg kellett erősíteni. Ötven évvel később az apátnak már menekülnie kellett a gyakori török támadások miatt. 1504-ben az épületegyüttes már elhagyott volt. 1534-ben a kolostor végképpen megsemmisült.

A településnek a török uralom idején muzulmán lakossága volt, akik a felszabadítás során Boszniába távoztak, majd Boszniából érkezett pravoszláv vlachok telepedtek meg itt. 1698-ban „Csecsavacz” néven 3 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[2] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Checsavach” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Csecsavac” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Csecsavacz” néven 9 házzal és 79 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] 1857-ben 141, 1910-ben 223 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint teljes lakossága szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. 2011-ben mindössze 3 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
141 155 141 151 192 223 215 218 142 143 120 83 62 49 5 3

Nevezetességei[szerkesztés]

A falutól északnyugatra a Psunj-hegység területén, a Rudinska-patak felett emelkedő 460 méter magas dombháton találhatók az egykori rudinai kolostor és templomának maradványai. Erről a helyről már a 19. században is kerültek elő kőfaragványok, melyek egy része később a pozsegai múzeumba került. A szakszerű ásatásokra először 1980-ban került sor Dubravka Sokač-Štimac régész vezetésével, amikor a kolostortól nyugatra feltárták az egyhajós templomot. 1986 és 1989 között megkezdődött az apátság maradványainak feltárása, ami tisztázta az épületek alaprajzi elrendezését. Az ásatás azonban félbemaradt és mivel a konzerválásra sem került sor a feltárt maradványok pusztulásnak indultak. A feltárt romok alapján a kolostorépület mintegy 40 méter hosszú volt, mellette egy 9-szer 6 méteres egyhajós templom állt. A templom feltehetően római alapokon régebben épült a kolostornál. Ennek előteréhez északról csatlakozott a kolostor szabályosan, udvarral, kerengővel kialakított négyszögletes épülete, amelynek keleti szárnyában az első helyiség a sekrestye, a következő pedig egy apszissal ellátott kápolna lehetett. A szűk udvar közepén állt a kút. Az északi szárnyban volt a konyha és a refektórium. A kolostorból a legmagasabb falmaradvány mintegy embermagasságban a déli oldalon húzódik és a templom falából is a déli oldalon látszik a legtöbb. Máshol a falakból csak néhány kősor maradt.

A Legszentebb Istenanya mennybevétele tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1752-ben épült. A második világháborúban az usztasák lerombolták és már nem építették újjá.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]