Hrnjevac
| Hrnjevac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Kutjevo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34335 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 165 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 235 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 30″, k. h. 17° 49′ 37″45.425000°N 17.827000°EKoordináták: é. sz. 45° 25′ 30″, k. h. 17° 49′ 37″45.425000°N 17.827000°E | |
 | |
Hrnjevac falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Kutjevohoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsegától légvonalban 16, közúton 20 km-re északkeletre, községközpontjától 5 km-re nyugatra, a Pozsegai-medence északi szélén, a Krndija-hegység lábánál, Lukač és Venje között fekszik.
Története
[szerkesztés]Hrnjevac területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban is lakott volt. Határában a Krndija-hegység déli lejtőin fekvő „Brdo” és „Košarine” lelőhelyeken az i. e. 5300 és 4300 közötti Sopot–Bicske-kultúra, az i. e. 4350 - 3950 közötti Balaton-Lasinja-kultúra és az i. e. 3960 és 3500 között virágzott Retz-Gajary kultúra településének nyomait, főként cseréptöredékeket találtak. A Brdo lelőhelyen a hely későbbi népességére utaló bronz és vaskori leletek is előkerültek.
Hrnjevac település már a középkorban is létezett. 1455-ben „Hernewchewcz”, majd 1464-ben „Hernyechewcz” néven köznemesi birtokként tűnik fel.[2][3] A közeli településekkel együtt 1537 körül került török fennhatóság alá. 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően a török uralom alatt maradt Boszniából pravoszláv szerbek települtek be. 1698-ban „Hernye” néven 3 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4]
1702-ben 8, 1740-ben 14 ház állt a településen.[3] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Hernyevacz”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Hernyevacz” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Ernyevácz” néven 16 házzal és 109 ortodox vallású lakossal találjuk.[6] A 19. század végén és a 20. század elején cseh, német és magyar családok érkeztek ide.
A településnek 1857-ben 69, 1910-ben 235 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 34%-a cseh, 21%-a szerb, 18%-a német, 17%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 174 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 69 | 74 | 85 | 85 | 170 | 235 | 261 | 222 | 238 | 278 | 242 | 206 | 208 | 207 | 188 | 174 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A falu közepén álló falazott harangláb.
- A falu közelében fekvő Brdo régészeti lelőhelyét 1898-ban fedezték fel. Az első kerámia- és kőleleteket a zágrábi Nemzeti Múzeum (ma Régészeti Múzeum) régésze Milan Turković tárta fel. A leletek a neolitikum (Sopot-Bicske-kultúra), a kőrézkor (Balaton-Lasinja és Retz-Gajary-kultúra Kevderc-Hrnjevac típusa), illetve a késő bronzkor és kora vaskor időszakából származtak. A későbbi terepbejárásokon a középkorból is gyűjtöttek anyagot, amelyek mind e hely lakottságának folytonosságát mutatják. A hely Krndija-hegység egyik szőlőtermesztő területén található, így intenzív mezőgazdasági művelésnek van kitéve, pedig ennek az értékes lelőhelynek a feltárása szakmai és tudományos értelemben kiemelt fontosságú lenne.[9]
- A Košarine régészeti lelőhely Krndija-hegység egyik természetes magaslatán található, Kutjevo és Hrnjevac közelében. A szőlőültetvények telepítéséhez szükséges földásás során 1984-ben egy őskori település nyomait fedezték fel. A leletek a neolitikum és az kőrézkor időszakából származtak. Kiemelkedik közülük a Retz-Gajary kultúra kerámia leletanyaga, amelyet a közeli Brdo lelőhelyen is találtak.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- 1 2 Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 238. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 25. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1973.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1976.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Kutjevo turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
- Konzervatorska podloga Park prirode Papuk[halott link] (horvátul)
