Vetovo (Kutjevo)
| Vetovo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Kutjevo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34335 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 757 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 220 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 00″, k. h. 17° 47′ 26″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 00″, k. h. 17° 47′ 26″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vetovo falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Kutjevohoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Pozsegától légvonalban 13, közúton 15 km-re északkeletre, községközpontjától 7 km-re nyugatra, a Pozsegai-medence északi szélén, a Krndija-hegység lábánál, a Križovac, vagy más néven Velika-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Vetovo területe már ősidők óta lakott volt. Ezt bizonyítják a határában található „Kozjak” nevű régészeti lelőhely korabronzkori leletei. A Vetovo és Lukač közötti erdőben a vaskori hallstatti kultúrához tartozó halomsírok találhatók.[2] A „Vetovačka livada” nevű lelőhelyen, a Papuk-hegység délkeleti lejtőin római település nyomaira, alapfalakra, sok építőanyagra és későrómai cseréptöredékekre bukkantak. Ezen kívül a település határában egy a 2. és 3. század fordulójáról származó sírkőlap is előkerült domborművén egy nő és egy férfi ábrázolásával. A Krndija-hegységen átvezető egyik utat a köznyelv ma is „rimski putnak”, azaz római útnak nevezi. Nagyon valószínű, hogy ez az út egykor Vetovón is áthaladt.
A település a középkorban és a török uralom idején is létezett. Valószínűleg a ciszterciek gotói uradalmához tartozott. Ennek emlékét őrizheti a falu keleti részén fekvő plébániaföld, melyet a nép a barátokról „fratrusának” nevez. 1660-ban,[3] majd 1693-ban is említik Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt középkori plébániatemplomát. A török uralom idején katolikus horvátok, pravoszláv szerbek és muzulmán hitre áttért horvátok is lakták.[4] A település 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Vehto” néven 13 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[5] A korabeli okiratok 1698-ban és 1702-ben is említenek itt egy lerombolt várat. A középkori források sem várról, sem régi templomról nem tudnak. A török adóösszeírások itt egy „Varos Vethi” nevű településről írnak, ahonnan észak felé út vezetett Raholca irányába. Stanko Andrić a középkori „Puzada” nevű birtokot teszi a mai Vetovo tágabb területére.[6] Csánki Dezső az 1250-ben említett középkori „Pazada” birtokot ugyancsak a mai Kaptol és Kutjevo közé, tehát a mai Vetovo környékére teszi.[7] Bizonyíték egyik állításra sincs. A vetovoi plébánia területén a szakemberek három várhelyről is tudnak. Az első Vetovo és Lukač között az egyszerűen csak „Gradacnak” nevezett helyen állt. A második a Vetovotól nyugatra fekvő „Ban gradac”, a harmadik pedig a Podgorjétől keletre található „Pogana gradina”.
A török kiűzése után a muzulmán lakosság Boszniába távozott, helyettük Boszniából katolikus horvátok és pravoszláv szerbek érkeztek. A középkori templom romjain fakápolnát építettek. A katolikus hívek lelki gondozását a velikei ferences atyák látták el, de a kaptoli plébániához tartozott. A pravoszláv hívekhez a raholcai Szent Miklós monostor szerzetesei jártak. Vetovo 1729-ben a pleternicei uradalom része volt. 1760-ban 54 ház állt a településen.[4] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Vethovo”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Vettovo” néven szerepel.[8] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Vettovo” néven 105 házzal, 806 katolikus, 188 ortodox és 7 zsidó vallású lakossal az oppidumok között találjuk.[9] Római katolikus plébániáját 1789-ben alapították, mely után nyomban felmerült egy új plébániatemplom építésének igénye. Az új templom 1829 és 1830 között épült fel.
A településnek 1857-ben 721, 1910-ben 876 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 78%-a horvát, 11%-a szerb, 7%-a magyar, 3%-a német és 1%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 988 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[10][11] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 721 | 692 | 691 | 753 | 802 | 876 | 918 | 984 | 955 | 1.017 | 1.056 | 983 | 953 | 1.035 | 1.191 | 988 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Régi Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1830-ban épült, valószínűleg a középkori templom helyén. A sekrestyét 1866-ban a templom felújításával együtt építették. 1903-ban villám csapott a toronyba, mely súlyos károkat okozott. A templom állapota miatt a plébános már 1924-ben tervbe vette egy új templom építését. A hívek a költségek miatt megelégedtek volna a régi templom felújításával, de végül a plébános szava döntött és megkezdték a gyűjtést az új templomra. 1934-ben lebontották a régi templomot és a következő évben megkezdődött az új, immár a Szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelendő templom építése. Tapes plébános az új nevet azért szorgalmazta, mert szerette volna Szűz Mária tiszteletét a faluban elterjeszteni. A főoltárt a Szeplőtelen Fogantatás, a mellékoltárokat Szent Kozma és Damján vértanúk és a Kisjézusról nevezett Szent Teréz tiszteletére szentelték. Az 1935-ös év végére a templom már olyan készültségi állapotban volt, hogy december 8-án az akkori koadjutor érsek Alojzije Stepinac felszentelhette. A plébániához Vetovón kívül Podgorje, Lukač és Očvare települések katolikus hívei tartoznak.
Vetovón 1943-ig pravoszláv templom is állt, azt azonban a második világháború idején lerombolták. Az építőanyagot eladták és a nép széthordta.
Oktatás[szerkesztés]
Vetovón 1858-ban már folyt a tanítás a plébánia épületében. Az első iskolaépületre csaknem húsz évet kellett várni, 1877-ben nyitották meg. A telket a pozsegai főispán Ivan Vardian adományozta az iskola számára. 1905-ben új iskolát építettek a településen. Ma modern épületben a kutjevói Zdenko Turković elemi iskola területi iskolájaként működik.
Sport[szerkesztés]
A HNK Graševina Vetovo labdarúgóklubot 1955-ben még NK Sloboda Vetovo néven alapították. 1971-ben nevét NK Kamenre változtatták, mai nevét 2019-ben kapta. A megyei második ligában szerepel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva)] (horvátul)
- ↑ Nikolić Péter a zágrábi püspök vikáriusa említi a templom romjait
- ↑ a b Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 754. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 30. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Kutjevo turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A vetovoi plébánia története (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
- Konzervatorska podloga Park prirode Papuk[halott link] (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
- Milan Turković: Povijest dobra Kutjevo Sušak, 1935.
