Gornji Čaglić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornji Čaglić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségLipik
Jogállás falu
Irányítószám 34551
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség19 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság330 m
Terület3,69 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornji Čaglić (Horvátország)
Gornji Čaglić
Gornji Čaglić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 22′ 20″, k. h. 17° 11′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 22′ 20″, k. h. 17° 11′ 50″

Gornji Čaglić falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 38, közúton 71 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 19 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában a Psunj-hegység területén fekszik. Nyugatról Kovačevac és Gorjni Čaglić, keletről Gornji Rogolji, délről Lještani határolja.

Története[szerkesztés]

A határában fekvő Gradina nevű lelőhely leletienek tanúsága szerint területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A térség a középkorban Fejérkő várának uradalmához tartozott, a 16. század közepétől több mint száz évig török uralom alatt állt. A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Első lakói pravoszláv vlach határőrök voltak, akik mellé később horvátokat is telepítettek. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Chaglics” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Chaglich” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chaglich” néven összesen 90 házzal, 151 katolikus és 308 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] Donji és Gornji Čaglićot 1880-ig Čaglić néven egységes településként tartották nyilván.

A településnek 1890-ben 156, 1910-ben 194 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adati szerint teljes lakossága szerb anyanyelvű volt. A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 82%-a szerb, 18%-a határozatlan nemzetiségű volt. A délszláv háború során a települést csak a háború végén 1995-ben a Villám hadművelet során foglalták vissza a horvát erők. A szerb lakosság nagy része elmenekült. 2011-ben 19 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 156 165 194 181 207 194 224 222 172 108 71 25 19

(1857 és 1880 között lakosságát Čaglić néven Donji Čaglićhoz számították.)

Kultúra[szerkesztés]

A településen 2002 óta működik a KUD Vreteno kulturális és művészeti egyesület. Célja a népdalok, népszokások őrzése, a régi népi élet bemutatása, a régi használati tárgyak, szerszámok, kézműves munkák gyűjtése és megőrzése. Az egyesület rendszeresen tart folklóresteket, melyeket régi ételek készítésével, népszokások bemutatásával színesít.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]