Gotószentgyörgy
| Gotószentgyörgy (Kula) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Kutjevo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34343 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 249 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 165 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 22′ 56″, k. h. 17° 53′ 36″45.382222°N 17.893333°EKoordináták: é. sz. 45° 22′ 56″, k. h. 17° 53′ 36″45.382222°N 17.893333°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gotószentgyörgy témájú médiaállományokat. | |
Gotószentgyörgy (horvátul: Kula, németül: Josefsfeld) falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Kutjevóhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsegától légvonalban 18, közúton 22 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre, a Pozsegai-medencében, a Pozsegáról Nekcsére menő 51-es főút mentén, Ferovac és Bektež között, a Kutjevačka-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu már a középkorban is létezett, 1312-ben már Szentgyörgy néven említik. Nevét Szent György vértanú tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. 1413-ban „Poss. Cothozenthgyurg”, illetve „Gothozenthgyurg” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A Partasovczi, majd a Garai család birtoka volt.[2] A határában található „Gračine” régészeti lelőhely valószínűleg a középkori Gotószentgyörgy maradványait rejti. A török uralom idején a falut katolikus horvátok lakták.[3] 1698-ban „Szveti Gyorgy” néven öt portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[4] 1730-ban 16, 1746-ban 17 ház állt a településen.[5] A török időket követően középkori templomából valószínűleg csak a torony maradt meg, melyet őrtoronyként használhattak. Erről kezdte a horvát lakosság a falut is Kulának, azaz toronynak nevezni. A horvát lakosság 1764 körül Bektežre költözött, így a falu csaknem kiürült. Néhány évvel később németek települtek ide, akik a falut II. József császár után „Josefsfeldnek” nevezték el, bár a hétköznapi használatban a Kula is megmaradt.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kula”néven található, de nevét láthatóan később írták a térképre. Az eredeti felirat „Mayerhof” volt. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kula” néven szerepel. [6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kula” néven 59 házzal és 399 katolikus vallású lakossal találjuk. [7]
A településnek 1857-ben 396, 1910-ben 646 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 86%-a német, 10%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után, 1918-ban az új Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a német lakosságot elüldözték, helyükre a háború után szerbek költöztek. 1991-ben lakosságának 91%-a szerb, 4%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a szerbeknek is menekülniük kellett. Helyükre a Szerémségből, főként Hrtkovciból települtek be horvátok, így ma a falu lakossága már többségében horvát nemzetiségű. A településnek 2011-ben 331 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 396 | 434 | 521 | 514 | 572 | 646 | 606 | 662 | 531 | 474 | 477 | 429 | 422 | 395 | 404 | 331 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Péter tiszteletére szentelt római katolikus templomának építése 1999-ben kezdődött. Alapkövét 1998-ban máriabesztercei látogatásokor áldotta meg II. János Pál pápa. 2016-ban még folytak a templom befejező munkálatai.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- ↑ Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása
- ↑ Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum… 358. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 27. o. Buda, 1829
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Kutjevo turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A kutjevoi Kisboldogasszony plébánia honlapja Archiválva 2019. november 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Josip Buturac: Stanovništvo Požege i okolice 1700-1950. (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában – Pozsega vármegye.
- Kutjevo kulturális emlékei Archiválva 2019. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka (horvátul)
- Stanko Andrić: Podgorje Papuka i Krndije u srednjem vijeku (drugi dio) (horvátul)
- Hrvoje Potrebica: Požeška kotlina – Europsko kulturno središte (arheološko perspektiva) (horvátul)
- Konzervatorska podloga Park prirode Papuk[halott link] (horvátul)
