Kukunjevac

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kukunjevac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségLipik
Jogállás falu
Irányítószám 33543
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség233 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
Terület24,37 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kukunjevac (Horvátország)
Kukunjevac
Kukunjevac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 27′ 00″, k. h. 17° 05′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 27′ 00″, k. h. 17° 05′ 30″

Kukunjevac falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 47, közúton 63 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, és közúton 9 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában fekszik. Keletről Dobrovac, nyugatról Brezine és Gaj, északról Mali Banovac falvak határolják. Itt halad át a Lipikről Kutenyára vezető út. A Banova Jaruga-Lipik vasútvonalon vasútállomása van.

Története[szerkesztés]

Az itt talált régészeti leletek alapján Kukunjevac területe már ősidők óta lakott. A leletek zöme 2009-ben a Kutenya-Dobrovac gázvezeték építését megelőző leletmentő feltárások során került elő. A leletek a történelem előtti időktől a középkor időszakáig terjednek. Közülük a legrégebbiek a Crnaje nevű lelőhelyről származnak. A Pakra völgye felé lejtő dombháton, melyet délről a Banova Jaruga-Lipik vasútvonal határol valaha a történelem előtti időkben emberi település feküdt. A lelőhelyet ma szántó, legelő és rét fedi. Ugyancsak ősi leletek származnak a Donje polje-Lipičke livade régészeti övezetből. Egy délkelet-északnyugati irányú, enyhén a Pakra folyó irányába lejtő magaslaton történelem előtti cseréptöredékeket találtak, melyek bronzkori településre utalnak. A lelőhelyhez kapcsolódik az Obršine II. nevű lelőhely, ahol a bronzkoriak mellett már vaskori és középkori leleteket is találtak. Hozzá közel fekszik a Brod nevű régészeti övezet, mely az előzőekhez hasonlóan a Kolodvorska utca egy részét is érinti vaskori és középkori régészeti leleteivel. Bronzkori és középkori cseréptöredékek és téglamaradványok kerültek elő a Donja Kućišta lelőhelyről, egy kis vízfolyás, a Čista Breza melletti ovális alakú magaslatról, melyet délről a vasútvonal szel át. Az Obršine I. nevű lelőhelyen egy délkelet-északnyugat irányú dombháton, melytől nyugatra a Tomašica nevű kis patak folyik vaskori leleteket, főként cseréptöredékeket találtak.

Kukunjevac határában a középkorban vár is állt. Ennek maradványaira szintén a gázvezeték építése során a Luke nevű lelőhelyen találtak. A vár a Pakra folyó völgyének északi szélén állt. Központi magaslata mintegy 25 méter átmérőjű, melyet mintegy 20 méter széles árok övezett, melybe a vizet a közeli Crnaja-patakból vezették. Területén számos téglatöredék, cserépedény és kályhacsempe került elő a földből. A vár és a középkori települések valószínűleg a török hódítás során pusztultak el, helyüket benőtte a növényzet.

A térség a 16. század közepétől több mint száz évig török uralom alatt állt. A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A mai Kukunjevac területén amint azt a neves pozsegai történész Julije Kempf írja addig erdő volt, melyet a betelepülő szerbek irtottak ki és helyére 41 házat húztak fel. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kukunievacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kukunyevacz” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kukunyevacz” néven 65 házzal, 9 katolikus és 327 ortodox vallású lakossal találjuk. [3]

1857-ben 582, 1910-ben 1725 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 75%-a szerb, 11%-a cseh, 6%-a magyar anyanyelvű volt. A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1942. október 11-én a faluba bevonuló usztasák 666 helyi lakost (minden 15 és 60 év közötti férfit) a templom köré gyűjtöttek és egyetlen nap alatt meggyilkoltak. A többieket a jadovnoi, a jaszenovaci, a sziszeki és a stara gradiškai koncentrációs táborba hurcolták. 1991-ben lakosságának 77%-a szerb, 12%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 233 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
582 701 995 1.458 1.599 1.725 1.711 1.789 1.163 1.321 1.357 1.225 1.138 1.082 233 233

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Paraskeva (Petka) tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális templomának elődje egy 1745-ben épített fatemplom volt. Miután az épület a második világháborúban súlyosan megrongálódott 1986-ban felújították. 1991. október 9-én, amikor a térséget a horvát hadsereg tartotta ellenőrzése alatt a templomot aláaknázták és felrobbantották. A berendezésből csak egy Szent Miklós ikon maradt meg, a többit a helyi lakosok hordták szét. A templom egyhajós épület félköríves apszissal, a homlokzat feletti harangtoronnyal. Elülső, bejárati része teljesen megsemmisült. Ma is romos állapotban áll. A templom mellett található az 1941-es mészárlás áldozatainak emlékműve.

A Szent Paraskeva templom előtt egy másik templom is állt itt, melynek maradványai ma is láthatók a falutól 1600 méterre északra fekvő pravoszláv temető területén. Ezt 1782-ben építették a kukunjevaci vár tégláiból, melynek csak csekély földfelszíni nyomai maradtak. Ikonosztázát 1896-ban Josip Muravić festette. A romokat mára benőtte a gyom és a bozót.

Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját 2001-ben építették. A kápolna a főutcától 500 méterre északra található.

Gazdaság[szerkesztés]

A település lakói főként mezőgazdaságból élnek.

Sport[szerkesztés]

NK Prvoborac Kukunjevci labdarúgóklub

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]