Kutjevo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kutjevo
A kastély épülete.
A kastély épülete.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségKutjevo
Jogállás város
Polgármester Josip Budimir (HDZ)
Irányítószám 34340
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség2440 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság226 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kutjevo (Horvátország)
Kutjevo
Kutjevo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 25′ 30″, k. h. 17° 53′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 30″, k. h. 17° 53′ 00″
Kutjevo weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kutjevo témájú médiaállományokat.

Kutjevo (középkori magyar neve Gotó volt) város és község Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Az ország egyik legkisebb városa.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 19, közúton 22 km-re északkeletre, a Krndija-hegység lábánál, a Kutjevanska-patak partján fekszik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Bektež, Bjeliševac, Ciglenik, Ferovac, Gotószentgyörgy,Grabarje, Gradistye, Hrnjevac, Kutjevo, Lukač, Mitrovac, Ovčare, Poreč, Šumanovci, Tominovac, Venje és Vetovo települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint Kutjevo területe már ősidők óta lakott. E vidéken két újkőkori és egy rézkori kultúra is otthagyta a nyomait. A település keleti határában emelkedő szőlőhegyen két történelem előtti régészeti lelőhely is található, melyek a „Mihalje” és a „Vlastelinski vinograd” nevet viselik. Vlastelinski vinogradon a korai neolitikumban, az i. e. 6. évezredben virágzott, a Starčevo-kultúra népéhez és a valamivel későbbi sopoti kultúra népéhez tartozó település maradványai kerültek elő, a Mihalje lelőhely pedig az i. e. 3. évezredben virágzott rézkori vučedoli kultúra leleteiről ismert.

A középkori település alapítása a nép ajkán csak „fehér barátoknak” nevezett ciszterciek ide érkezésével van kapcsolatban. A ciszterci apátságot a középkori források szerint 1232-ben a Csák nembeli Ugrin kalocsai érsek alapította és Zircről hívott ide szerzeteseket. A korabeli iratokban az apátság „Abbatia beatissime Virginis Marie Vallis honesta de Gotho” alakban szerepel. Kutjevo középkori magyar neve ugyanis Gotó volt, a Pozsegai völgységet pedig latinul „Vallis Honestának”, azaz a tisztelet völgyének nevezték. IX. Gergely pápa egy 1234-ben kelt levelében „abbati et conventui Honeste Vallis de Posega Cisterciensis ordinis, Quinqueecclesiensis diocesis” néven említi a pécsi püspökséghez tartozó ciszterci apátságot és konventjét. 1989-ben régészeti feltárást végeztek a mai Kisboldogasszony templom hajója alatt és megtalálták a középkori, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom apszisának egy szakaszát, valamint a kolostor kerengőjének alapfalait az udvaron állott kúttal.

Gotó középkori várát említi I. Ulászló király egyik 1441-ben kelt oklevele, melyet néhány szerző a kolostor erődítésének gondol, míg mások a középkori Gotószentgyörgyöt, a mai Kula települést értik alatta. A 15. században az apátság kegyurai a Garaiak voltak, majd 1493-tól Újlaki Lőrinc, halála után pedig Móré László és örökösei. A török veszély közeledtére a ciszterciek 1529-ben elhagyták Gotót, melyet 1538-ban el is foglalt a török és az apátság épületeit lerombolta. Egy 1540-ben kelt török okirat a települést már pusztának mondja. Egy 1545-ös török okirat mezővárosként és náhije székhelyeként említi, 22 házzal, vegyes, katolikus és muzulmán lakossággal. 1561-ben elpusztult szőlőhegyeit, szántóföldjeit és legelőit említik, melyek a „hitetlenek” idejében az apát birtokában voltak. Az 1579-es török összeírás szerint „Kutheva” városában 60 muzulmán és 30 keresztény ház állt. 1660-ban Nikolić Péter a zágrábi püspök vikáriusa említi a kolostor romjait, melyek fölött fatemplom és plébániaház áll. A plébánia vezetését és a katolikus hívek szolgálatát a velikei ferences kolostor szerzetesei látták el.

A település 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Kutieva” néven 48 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[2] A török kiűzése után a muzulmán lakosság Boszniába távozott, helyettük Boszniából katolikus horvátok érkeztek. 1702-ben 59, 1740-ben 119 ház állt a településen.[3] A felszabadítás után Ivan Josip Babić zágrábi kanonok címzetes apát visszaigényelte az apátság birtokait, de tíz év múltán 1698-ban mégis átengedte azokat a jezsuitáknak. 1702-ben még azt írják, hogy minden romokban hever, ami egykor az apátsághoz tartozott. Az ide érkező jezsuiták a középkori Szűz Mária templom romjaira fakápolnát építettek. Létrejött a kutjevói uradalom, melyhez Kutjevo városán kívül 34 falu tartozott. Ezután a jezsuiták kevesebb, mint húsz év alatt újraalapították az apátságot felépítve az új plébániatemplomot és a barokk kastélyt, melynek építését 1735-ben fejezték be. 1754-ben megindult az iskolai oktatás. Megújították a szőlészetet és borászatot, valamint a korábban virágzott gazdasági életet. Vásárokat rendeztek, felélénkült a kézművesség, különösen a kádármesterség, a bőrművesség, a kovácsmesterség és a malomipar. A gazdaság virágzása 1773-ig a rend tevékenységének megszüntetéséig tartott.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kuttieva”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kuttyevo” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kuttyevo” néven 168 házzal, 1436 katolikus vallású lakossal az oppidumok között találjuk.[5] A jezsuitákat követően az uradalom az állami kamara, illetve a tanulmányi alap (Fundus Studiorum) igazgatása alá került. 1882-ben az uradalmat a károlyvárosi Turković család vásárolta meg, akik a hosszú stagnálás után újra felvirágoztatták azt. A szőlőültetvények és gyümölcsösök művelésére professzionális munkaerőt hoztak, akik növelték a termésátlagokat, megváltoztatták a helyi lakosság szokásait és mindennapi életét. Az ő 63 évi irányításuk alatt vált Kutjevo ismertté világszerte a szőlészeti és borászati körökben. A kutjevoi uradalom ismert volt lipicai lovairól is, melyeket fogatolásra és könnyű iskolalovaglásra is kiképeztek. Az 1733-ban épített laktanya keretén belül 1873-ban hadi lótenyészetet alapítottak. Erre alapozva alakul majd meg 1946-ban a katonai ménes, melyet egy év után az očvarai majorba telepítenek át, ahol 1960-ban megszűnik. 1893-ban megalapították az önkéntes tűzoltóegyletet. 1903-ban bevezették az elektromos áramot és a posta is megkezdte működését. Orvosi rendelő és gyógyszertár már 1776 óta működött a településen.

A településnek 1857-ben 1324, 1910-ben 1622 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 84%-a horvát, 8%-a német, 3%-a magyar, 2-2%-a szerb és cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. 1906-ban megalakult a helyi olvasókör, 1911-ben pedig a helyi Hrvatski Sokol egyesület. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1925-ben megalakult a helyi labdarúgóklub és még ebben az évben megnyílt a helyi strandfürdő. 1926-ban megalakult a szőlő és gyümölcstermesztők egyesülete. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 2440, a községnek összesen 6247 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.324 1.255 1.245 1.313 1.615 1.622 1.492 1.633 1.513 1.592 1.806 2.221 2.330 2.492 2.826 2.440

Gazdaság[szerkesztés]

A község gazdaságának alapja a mezőgazdaság, melyre számos kis- és középvállalkozás támaszkodik. Ezen belül főként a szőlészet és borászat fejlődött. Már 1926-ban megalakították a szőlő- és gyümölcstermesztők helyi egyesületét, mely 1955-ig működött. A fejlődésnek 1963-ban a PPK Kutjevo feldolgozóipari és élelmiszeripari vállalat megalapítása adott új lendületet. A cég ma Kutjevo d. d. néven részvénytársaságként működik. A mezőgazdaságon kívül az építőipar, a fafeldolgozóipar, az áruszállítás és a szolgáltatások képezik a gazdaság húzóerejét.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom elődjét még 1232-ben a ciszterciek építették, ez a templom azonban a török hódítás idején a kolostorral együtt elpusztult. 1698-ban Lipót császár engedélyével jezsuiták jöttek a településre, akik a középkori romokon 1721-ben megkezdték az új templom és a rezidencia építését. A munkálatok a templomban 1732-ben fejeződtek be. Az új templomot csak részben építették a középkori templom alapjaira, mivel az új épület csak egyhajós lett, szemben a háromhajós középkori templommal. A templom északi sekrestyéjében ma is megtalálható a középkori freskók egy része.
  • Kutjevo kastélyát 1721 és 1735 között építették a templommal párhuzamosan a jezsuita építész, festő és pozsegai rendfőnök Josip Kraljić tervei szerint. Elkészülte után után ez lett a kutjevói uradalom központja és a pozsegai jezsuiták nyári rezidenciája. Az épületnek három szárnya van, melyek egy belső udvart fognak közre. A déli szárnyat részben a középkori apátság falaira építették. Az épületet úgy alakították ki, hogy helyiségei egy folyosó mentén sorakoznak, míg az ebédlőt a toronyban alakították ki. A legutóbbi rekonstrukció során az épületet az eredeti formájában alakították át. A kastély körül szép, gondozott park terül el faritkaságokkal.

Kultúra[szerkesztés]

Kutjevón 1906-ban alkult meg a helyi olvasókör és megjelent a település monográfiája is. 1911-ben megalapították a Hrvatski sokol hazafias egyesület helyi szervezetét. 1919-ben megalakult a Neven énekkar. 1994-ben az 1926-ban alapított szőlő- és gyümölcstermesztők egyesületének utódjaként létrejött a „Kutjevački Vinari” egyesület, mely ma mintegy 50 tagot számlál. Az egyesület tanfolyamokat, szakmai tanulmányutakat és továbbképzéseket szervez. Legjelentősebb rendezvényei a januári „Kutjevačko Vincelovo”, a júniusban megrendezett „Graševine” és a novemberi Szent Márton naphoz kapcsolódó „Kutjevačko Martinje” fesztiválok.

Oktatás[szerkesztés]

Az első iskolaépület a jezsuiták irányításával 1754-ben épült meg a településen, ahol 1755-ben meg is kezdődött a tanítás. Az iskolába kezdetben csak fiúk járhattak, majd később lányok is. 1770-ben említik az első tanítót a településen Grgur Kvaternik személyében, aki harangozó is volt egyben. 1773-ban a jezsuita rend megszűnésével népiskolaként működött tovább. Itt működött az akkori Szlavónia 17 népiskolájának egyike. 1820-ban bővíteni kellett a meglevő iskolaépületet, mivel a tanulók száma a téli időszakban a 115 főt is meghaladta. A létszám nyáron a mezőgazdasági munkák miatt 90 körülire csökkent. 1902-ben bevezették az ötéves oktatást, ekkor az iskola már négy osztállyal működött. Az 1941/42-es tanévben megalapították a városi iskolát. Az oktatás 1946-ban hat osztállyal az akkori mezőgazdasági szövetkezet épületében folytatódott. Az intézmény 1962-ben költözött a mai épületébe. 1990-ben vette fel Zdenko Turkovićnak, az egyik kiemelkedő helyi borásznak a nevét.

Sport[szerkesztés]

Az NK Kutjevo labdarúgóklubot 1925-ben alapították. A megyei első ligában szerepel.

Egyesületek[szerkesztés]

Kutjevo önkéntes tűzoltóegyletét 1893-ban alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]