Kusonje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kusonje
A lerombolt tornyú pravoszláv templom.
A lerombolt tornyú pravoszláv templom.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségPakrác
Jogállás falu
Irányítószám 34550
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség308 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság195 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kusonje (Horvátország)
Kusonje
Kusonje
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 27′ 40″, k. h. 17° 13′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 27′ 40″, k. h. 17° 13′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kusonje témájú médiaállományokat.

Kusonje falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pakráchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 37, közúton 45 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Pakra jobb partján fekszik. Áthalad rajta a Pakrácot Pozsegával összekötő 38-as számú főút.

Története[szerkesztés]

A település területén már a római korban éltek emberek. A Pakrác község területén előkerült két jelentős római kori lelet egyikét itt találták. 1989-ben Saša Radešić iskolai tanuló Marinko Vujković szántóföldjén véletlenül bukkant rá az itt állomásozó mór cohors katonájának Cassius Sextusnak a síremlékére. A lelőhely alig pár kilométerre található Brusniktól a másik római síremléknek a lelőhelyétől. A sírkő a talapzat nélkül 111 cm magas, 65 cm széles és 30 cm vastag. Felül egy kis dombormű, talán madár, alul többek között girlandok díszítik.

A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Első írásos említése 1698-ban „Kusonye” alakban a török uralom alól felszabadított települések összeírásában történt.[2] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kussonya” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kuszonye” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kuszonye” néven összesen 58 házzal, 395 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

A településnek 1857-ben 432, 1910-ben 909 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a szerb, 6%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 81%-a szerb, 9%-a horvát, 7%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 1991. szeptember 8-án és 9-én itt zajlott a délszláv háború egyik legvéresebb összecsapása. A falut ellenőrző szerb egységek csapdába csalták a belovári 105. dandár katonáit. A horvátok a támadás során alábecsülték a szerb védők erejét. A kialakult súlyos harcokban 20 horvát katona esett el. Két évvel később az áldozatokra a helyszínen emlékezők között szerb aknagránát robbant, mely három horvát tisztet ölt meg. A helyszínen később az áldozatok hozzátartozói kápolnát építtettek. 2011-ben 308 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
432 480 523 598 767 909 886 916 450 519 658 744 1.047 1.101 200 308

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent György vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1888-ban épült a korábbi templom helyén, mely egy 1734-ben épített fatemplom volt. Ezt később egy barokk stílusban épített, falazott templom váltotta fel. A második világháború idején 1942-ben az usztasák az ide összegyűjtött helyi szerbekkel együtt felgyújtották. A menekülőket a templom körül öldösték le. A háború után a hatóságok nem engedték újjáépíteni, csak az 1980-as években a hívek és az egyházközség összefogásával kezdődhetett meg az újjáépítése, mely teljesen soha nem fejeződött be. A délszláv háború során 1991-ben és 1992-ben a helyi harcokban újra súlyosan megrongálódott, tornya teljesen leomlott.

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája az 1991. szeptember 8-án itt elesett 20 horvát katona emlékére épült.

Sport[szerkesztés]

NK Mladost Kusonje labdarúgóklub.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]