Kusonje
| Kusonje | |
.JPG) | |
| A lerombolt tornyú pravoszláv templom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Pakrác |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34550 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 257 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 195 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 27′ 38″, k. h. 17° 13′ 35″45.460556°N 17.226389°EKoordináták: é. sz. 45° 27′ 38″, k. h. 17° 13′ 35″45.460556°N 17.226389°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kusonje témájú médiaállományokat. | |
Kusonje falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pakráchoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Pozsegától légvonalban 37, közúton 45 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Pakra jobb partján fekszik. Áthalad rajta a Pakrácot Pozsegával összekötő 38-as számú főút.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település területén már a római korban éltek emberek. A Pakrác község területén előkerült két jelentős római kori lelet egyikét itt találták. 1989-ben Saša Radešić iskolai tanuló Marinko Vujković szántóföldjén véletlenül bukkant rá az itt állomásozó mór cohors katonájának Cassius Sextusnak a síremlékére. A lelőhely alig pár kilométerre található Brusniktól a másik római síremléknek a lelőhelyétől. A sírkő a talapzat nélkül 111 cm magas, 65 cm széles és 30 cm vastag. Felül egy kis dombormű, talán madár, alul többek között girlandok díszítik.
A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Első írásos említése 1698-ban „Kusonye” alakban a török uralom alól felszabadított települések összeírásában történt.[2] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kussonya” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kuszonye” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kuszonye” néven összesen 58 házzal, 395 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
A településnek 1857-ben 432, 1910-ben 909 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a szerb, 6%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 81%-a szerb, 9%-a horvát, 7%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 1991. szeptember 8-án és 9-én itt zajlott a délszláv háború egyik legvéresebb összecsapása. A falut ellenőrző szerb egységek csapdába csalták a belovári 105. dandár katonáit. A horvátok a támadás során alábecsülték a szerb védők erejét. A kialakult súlyos harcokban 20 horvát katona esett el. Két évvel később az áldozatokra a helyszínen emlékezők között szerb aknagránát robbant, mely három horvát tisztet ölt meg. A helyszínen később az áldozatok hozzátartozói kápolnát építtettek.
2011-ben 308 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 432 | 480 | 523 | 598 | 767 | 909 | 886 | 916 | 450 | 519 | 658 | 744 | 1.047 | 1.101 | 200 | 308 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szent György vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma[7] 1888-ban épült a korábbi templom helyén, mely egy 1734-ben épített fatemplom volt. Ezt később egy barokk stílusban épített, falazott templom váltotta fel. A második világháború idején 1942-ben az usztasák az ide összegyűjtött helyi szerbekkel együtt felgyújtották. A menekülőket a templom körül öldösték le. A háború után a hatóságok nem engedték újjáépíteni, csak az 1980-as években a hívek és az egyházközség összefogásával kezdődhetett meg az újjáépítése, mely teljesen soha nem fejeződött be. A délszláv háború során 1991-ben és 1992-ben a helyi harcokban újra súlyosan megrongálódott, tornya teljesen leomlott.
A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája az 1991. szeptember 8-án itt elesett 20 horvát katona emlékére épült.
1942. augusztus 13-án a pakraci és a španovicai usztasák a falu lakóit és kozarai menekülteket mészároltak le a faluban. Az áldozatokat két kútba dobták, amelyek a plébániatemplom közelében találhatók. A kutak betonlapokkal vannak lezárva, és feliratos fekete gránit emléktáblákkal vannak megjelölve. A kutakat két kulturális emlékként jegyezték be, mivel azonban ugyanahhoz az eseményhez kapcsolódnak, és közel állnak egymáshoz, egy kulturális értéket képviselnek.[8]
Sport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]NK Mladost Kusonje labdarúgóklub.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Mažuran, Ive. "Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine". Academia Scientiarum et Artium Slavorum Meridionalium, 1966. 2021. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. január 19.(horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 361. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 27. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 13.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-397.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2775.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Pakrác város hivatalos honlapja (horvátul)
- Pakrác turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Pakrác kulturális emlékei (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Az első katonai felmérés térképe
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Stjepan Benković: Pakrački kraj u XVIII. i XIX. stoljeću Povijesno društvo Pakrac – Lipik 2016. (horvátul)
- Pakrác város rendezési terve (horvátul)
