Brezine (Lipik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Brezine
A Szent András kápolna.
A Szent András kápolna.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségLipik
Jogállás falu
Irányítószám 33543
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség221 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Brezine (Horvátország)
Brezine
Brezine
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 27′ 30″, k. h. 17° 03′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 27′ 30″, k. h. 17° 03′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Brezine témájú médiaállományokat.

Brezine (1910 és 1981 között Brezine Kukunjevačke) falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától légvonalban 52, közúton 65 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 11 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában fekszik. Keletről Kukunjevac, nyugatról Gaj, délről Janja Lipa falvak határolják. A falu egy délnyugat-északkeleti irányú, majd keleti irányba forduló 5 km hosszú dombháton fekszik, vele párhuzamosan, mintegy 500 méterre északnyugatra folyik a Bijela-patak. Határán áthalad a Banova Jaruga-Lipik vasútvonal.

Története[szerkesztés]

A település régészeti leletekben gazdag határa arról tanúskodik, hogy itt már ősidők óta élénk emberi élet folyt. A legrégibb leletek a Kutina-Dobrovac gázvezeték építésekor a „Greda” nevű lelőhelyen kerültek elő. Greda egy kelet-nyugati irányú hosszan elnyúló dombhát, mely dél felé a Pakra völgyére, az északi oldalon pedig a kis Krivajac-patak völgye felé lejt. Déli lejtőit átszeli a Banova Jaruga-Lipik vasútvonal, míg északi részét erdő borítja. A terület mezőgazdaságilag megművelt részén bronzkori cseréptöredékeket találtak, mely annak bizonyítéka, hogy ez a terület már a történelem előtti időben is lakott volt. Ugyancsak a gázvezeték építésekor tártak fel három középkori lelőhelyet. A Krčevine lelőhely a Krivajac-patak északi oldalán egy enyhe magaslaton található. Az itt talált cseréptöredékek középkori településre utalnak. A „Stupa” régészeti lelőhely a Krivajactól északra egy kelet-nyugati irányú dombon található, melyek a Brezine-Janja Lipa út szel át, keleti határán pedig a vasútvonal húzódik. Itt is középkori cseréptöredékek kerültek elő. A Donje polje lelőhely ugyancsak középkori cseréptöredékekkel egy a Krivajactól északra fekvő szántóterületen található. Mindez arra utal, hogy Brezine határában a középkorban több település is létezett.

A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. A település területe azonban úgy látszik nem maradt lakatlan. Erre utal, hogy mélyszántás alkalmával, majd 1897-ben a vasút építésekor a „Varošine” nevű területen sok régi téglát fordítottak ki a földből. A Bujavica-hegy lábánál a „Slatina” nevű szántóföld felett török vár állhatott, mely az idők során megsemmisült.

A török uralom után a területre a 17. század végétől folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Miután újraalakították Pozsega vármegyét területe a pakráci uradalom része lett. A mai település a 18. század elején keletkezett, 1736-ban már szerepel az uradalom falvainak összeírásában. Neve a nyírfa horvát „breza” nevéből származik, melyet arról kapott, hogy a falutól keletre eső, a mai vasútig terjedő területen sok nyírfa nőtt. Szent Andrásnak szentelt fa kápolnáját 1757-ben említi először az egyházi vizitáció. Több tulajdonos után 1760-ban a vármegye főispánjának gróf daruvári Jankovich Antalnak a birtoka lett. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Brezine” néven találjuk. 1857-ben 245, 1910-ben 657 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 76%-a horvát, 7%-a magyar, 6%-a cseh, 4-4%-a szerb és szlovák anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 83%-a horvát, 5%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 221 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
245 287 342 542 595 657 625 698 646 644 555 468 374 308 261 221

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent András apostol apostol tiszteletére szentelt kápolnája. A kápolna elődje még a 18. század első felében épült, de ezt 1763-ban rossz állapota miatt le kellett bontani. Ekkor építették a mai kápolnát tölgyfapalánkból, eltérő színű deszkákból épített kis toronnyal. Padlózata földes volt, a homlokzatot és a belső falakat sárral bevont vesszőfonadékkal borították. Az oltárt a fából készített menzával a pakráci plébániatemplomból hozták át ide, közepét Szent András vászonra festett képe díszíti. 1783 és 1810 között a kápolna északi oldalához sekrestyét építettek. A bejárat előtti előcsarnokot valószínűleg az 1911. évi felújításkor építették. 1932-ben a padlózatot téglával burkolták, mely a mai napig fennmaradt. A kápolnába rombusz alakú deszkákból összeállított egyszárnyú ajtón át lehet bejutni. Belül a kápolna felszerelése szegényes. A sokszögű szentélyt alacsony küszöbbel és mennyezetgerendával választották el a hajótól. A kápolna síkmennyezetű, melyet égszínkékre festettek és aranyszínű csillagokkal díszítettek. Az ablakok egykor a méhek által készített lép formájában készített ólomkeretbe illesztett hatszögletű üveggel voltak beüvegezve. Ma már ebből semmi sem látszik, csakúgy mint a barokk oltár sem, melyet rossz állapota miatt újra cseréltek. A kápolna a falu viszonylagos elzártsága miatt maradhatott fenn. 1932-ben az akkori plébános rábeszélte a helyieket egy új, falazott kápolna építésére. 1941-ben már meg is vásárolták hozzá a téglát, de a bontási munkákat a második világháború megakadályozta. A háború után a téglát elszállították és a közösségi házat építették fel belőle. Így a kommunista hatóságot akaratlanul is hozzájárultak ennek az építészeti emléknek a megőrzéséhez, mely a térség egyetlen fából épített szakrális épülete. A délszláv háború idején 1991-ben a kápolna a szerb felkelők és a jugoszláv hadsereg által súlyos károkat szenvedett, de 1998-ban teljesen megújították.

A Bijela-patakon egy régi malom található.

Gazdaság[szerkesztés]

A település lakói főként mezőgazdaságból élnek.

Oktatás[szerkesztés]

A helyi oktatás kezdeteiről 1897-ből történik említés, amikor a falu első tanítója Luka Lukiċ volt.

Egyesületek[szerkesztés]

DVD Brezine önkéntes tűzoltóegylet.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]