Pozsegaszentpéter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsegaszentpéter (Kaptol)
A vár romjai.
A vár romjai.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségPozsegaszentpéter
Jogállás község
Polgármester Mile Pavičić (HDZ)
Irányítószám 34334
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség2605 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság235 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 25′ 53″, k. h. 17° 43′ 33″Koordináták: é. sz. 45° 25′ 53″, k. h. 17° 43′ 33″
Pozsegaszentpéter weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsegaszentpéter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pozsegaszentpéter (horvátul: Kaptol) falu és község Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Pozsegától 12 km-re északra, a Papuk-hegység lejtői alatt, a Pozsegai-medence szélén, a Bistra-patak partján fekszik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Pozsegaszentpéteren kívül Alilovci, Bešinci, Češljakovci, Doljanovci, Golo Brdo, Komarovci, Novi Bešinci, Podgorje és Ramanovci települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint e terület már a történelem előtti időben benépesült. Horvát régészek (V. Vejvoda, I. Mirnik, H. Potrebica) által végzett ásatások megerősítették azt a feltételezést, hogy Pozsegaszentpéter valamikor az i. e. 7. században, a korai vaskor idején már törzsfői székhely, a hallstatti kultúra népének egyik központja volt. Erről tanúskodnak azok a halomsírok is, melyek a település közvetlen közelében, a Papuk lábánál találhatók.

A pozsegai társaskáptalant („Capitolum ecclesiae beati Petri de Posega”) 1221-ben Ugrin kalocsai érsek alapította és a pécsi püspökség alá rendelte. A települést 1250-ben „Terra ecclesie Sancti Petri” alakban említik először. A pápai tizedjegyzékben „Posago, Pozaga, Pozago, Pozega” neveken fordul elő. Plébániatemplomát Szent Péter tiszteletére szentelték, innen származik a település régi magyar neve. Ezt az elnevezést 1478-ban a veszprémi káptalan házi levéltárában őrzött okiratban „Canonicus de Posegazenthpether” alakban találjuk először.[2] A horvát név nem más, mint a „káptalan” név horvát megfelelője. A pozsegai káptalan prépostja a pécsi püspökség fővikáriusa volt. Hatásköre Csernektől (Cernik) Marótig (Morović) terjedt, de területi joghatósága kiterjedt a Száva és a Dráva közére, valamint Diakovárra és Zágrábra is. Feladata az okiratok őrzése, hiteles másolatok kiadása, valamint a leendő birtokosok birtokjogaikba való beiktatása. Hiteleshelyként („locus credebilis”) is működött, a tevékenységét pedig a király és a királyi ítélőszék rendelkezései alapján folytatta. Egy káptalan általában 10 kanonokot számlált, de egyesek megállapítása szerint a pozsegaszentpéteri káptalannak a török hódítás előtt 26 tagja volt. A káptalan élén a prépost állt, akinek munkáját a lektor (olvasókanonok), a kántor (éneklőkanonok), a custos (őrkanonok) és a többi kanonok segítette, akik között volt egy magiszter, egy praebendár (a kanonoki javak intézője), egy koralista (kórusigazgató kanonok) és egy altarista (oltárigazgató kanonok). Bizonyosra vehető, hogy a káptalan mellett a középkorban iskola is működött, mert 1311-ben Teophil kanonokot a „puerlector ecclesiae nostrae” címmel illetik. Pozsegaszentpéter a középkorban jelentékeny mezőváros volt vásártartási joggal, melyet Szent Péter ünnepén tarthatott.

Bizonyos, hogy a káptalan épületeit már igen korán megerődítették. Ennek korai formája valószínűleg cölöpfal, ún. paliszád volt, mely az egész települést körbevette. A kőfalakat csak a 15. század végén kezdték kiépíteni. A legújabb kutatások alapján a településen már a kezdetek óta állt a prépostnak egy külön erőssége, melynek alapfalait nemrég sikerült feltárni. A hatszögletű váron belül helyezkedett el a késő gótikus-reneszánsz kastély, a kanonokok helyiségei, a préposti palota, a tanácsterem és a gótikus Szent Péter templom. A települést Pozsega várával egyidejűleg 1537. január 15-én foglalta el a török. Levéltárát előbb Pécsre, majd a Felvidékre menekítették. (Később Budapestre szállították, majd 1960-ban visszaadták Horvátországnak.) A várban, melyet átépítettek török helyőrség állomásozott. A megmaradt keresztény lakosságnak megengedték, hogy fából egy kisebb templomot emelhessenek, melynek helyére 1765-ben aztán a mai Szent Péter Pál plébániatemplomot építették. A keresztény hívek lelki gondozását a velikei ferences kolostor szerzetesei látták el.

A török kiűzése (1687.) után a 17. század végén az udvari kamara birtoka lett, melytől a várat és az uradalmat Feketich Péter (Petar Crnković) kanonok vásárolta meg az egyház számára, hogy ide helyezzék a még török megszállás alatt álló szerémségi püspökség székhelyét. Egészen az 1770-es évekig volt itt a püspökség székhelye, mely rövidesen építkezésekbe kezdett. Az 1733-ban felszentelt Szörényi László püspök nagyméretű, barokk palotát építtetett ide. 1764-ben megnyílt az első triviális iskola. Paksy János püspök 1765-ben felépítette a Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt püspöki székesegyházat. 1773-ban a szerémi püspökséget a boszniai püspökséggel egyesítették, ezzel a település megszűnt püspöki székhely lenni. Az új székhely Diakovár lett. Pozsegaszentpéter kisebb uradalomként a diakovári székeskáptalan kanonokjának irányítása alá került egészen 1877-ig. Ekkor a várat uradalmával együtt Attems Antal gróf vette meg, amivel megkezdődött a vár tényleges tönkremenetele. A vár épületeit az uradalom gazdasági szükségleteinek megfelelően alakították át, a barokk templomból pedig magtárat építettek. A vár a 20. századra teljesen lakatlanná vált és az enyészetnek engedték át.

A település 1698-ban már „Kaptol” néven 35 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[3] 1760-ban 60 ház állt a településen.[4] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Captol”néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kaptol” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kaptol” néven 92 házzal és 859 katolikus vallású lakossal az oppidumok között találjuk.[6] A diakovári káptalan javaslatára, II. Ferenc császár 1800. június 27-én visszaállította a település ősi jogait és Kaptol falut mezővárossá nyilvánította, a Péter napi éves vásártartási joggal.

Az első cseh nyelvű lakosság 1865-ben érkezett a településre, ezután a század végén és a 20. század elején számos cseh család települt át, amivel a pozsegai vidék cseh nemzetiségi központjává vált. A csehek megalapították saját egyesületüket és iskolájukat. A kaptoli birtok a 19. és 20. század fordulóján Riese Antal báró, majd Podmaniczky Aurelia bárónő tulajdona, utolsó tulajdonosai pedig egy kutjevói bárói és vállalkozói család sarjai a Turković testvérek voltak. Ezután a bródi jószágigazgatóság vásárolta meg a birtokot, melyet a második világháború után 1945-ben államosítottak. A vár és a püspökség által emelt épületek még 1943-ban a világháború során leégtek. A háborús károk a település fejlődésének további megtorpanásához vezettek. A gazdasági fejlődésben a fordulatot csak az 1980-as évek hoztak, melyet főként a mezőgazdaság fejlődése eredményezett. 1993-ban Kaptol újra visszakapta korábbi önállóságát és községközpont lett.

1857-ben 649, 1910-ben 1090 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 41%-a cseh, 36%-a horvát, 11%-a német, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 89%-a horvát, 7%-a cseh nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 1409, a községnek összesen 3472 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
649 604 673 891 1.040 1.090 1.099 1.185 1.113 1.163 1.298 1.346 1.293 1.361 1.570 1.409

Gazdaság[szerkesztés]

A község legnagyobb része a Papuk napsütötte déli lejtőin fekszik, széles kilátással az egész Pozsegai-medencére. A terület vizekben meglehetősen gazdag. A Papuk-hegységnek ez a része erdővel sűrűn borított, így nagyon kedvező a téli és a vadászturizmus számára. A hegyek aljában gyümölcsültetvények, szőlőskertek és más növénykultúrák találhatók. Erre a halad a közeli Kutjevóból jövő borút. E terület közepét szeli át a nyugat-keleti irányú ún. „zelena magistrala” azaz zöld főút, mely a megye több községközpontját köti össze. A helyi gazdaság fő ágazata ma is a mezőgazdaság. Mellette számos családi kisvállalkozás működik a község területén. 2003-ban megalakult a szőlészek, borászok és gyümölcstermesztők helyi egyesülete (rövidítve VINO-KAP), mely a szőlészet, borászat és gyümölcstermesztés kérdéseivel, gondjaival foglalkozik és sikerrel rendezi meg a helyi borászati fesztivált. Az egyesület ma 155 tagot számlál.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Pozsegaszentpéter vára[9] a település közepén, a főtér északi oldalán található. A legjobban fennmaradt szlavóniai középkori várak egyike. A középkori vár két részből állt: A külső vagy káptalani vár egy megerősített káptalani település volt, melynek nagyobb részét káptalani és másféle kúriák alkották. A ma is látható vár belső vagy préposti vár volt. Benne állt a préposti palota, a káptalan tanácsterme, valamint a gótikus Szent Péter plébániatemplom. Az egykor mély árokkal övezett várba délről, az egykori felvonóhídból átalakított hídon és egy négyszögletes kaputornyon keresztül lehet bejutni. A vár szabálytalan hatszög alaprajzú, melynek négy sarkát kerek, lőréses tornyok védték. Ezekből három ma is áll. Északnyugati részébe az egykori Szent Péter templom helyén a 18. században építették fel a Szent György templomot, mely ma raktárként működik. Tornya messze magasodik a ma is tekintélyes magasságú várfalak fölé. A 18. században nagy átalakításokat végeztek a vár többi részén is. A közepén álló a várkastélyt úgy újították fel, hogy részben kastély jelleget kapott. A várkastély déli részén lakóhelységeket alakítottak ki és ezen rendeltetése miatt hozzá is építettek és át is alakították. A 19. században már csak a várkastély keleti része volt ép, a nyugati rész már romos volt. 1943-ban az egész tetőszerkezet leégett és az épületeket végleg elhagyták. A Szent György templomot nemrég felújították.
  • Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt temploma[10] 1765-ben épült későbarokk stílusban. 1773-ig ideiglenesen a szerémi püspökség székesegyháza volt. Egyhajós épület kerekített szentéllyel, melyhez emeletes sekrestye csatlakozik. A harangtornyot a főhomlokzatba illesztették. A főhomlokzatot lizénák tagolták, melyek között félköríves záródású ablaknyílások vannak, felül pedig hullámos attika díszíti. A négyszögletes harangtornyot sarkain lizénák határolják. A templomhajó fala a szentély irányában homorúan ívelt, felül két baldachinos boltozat fedi. A berendezés a klasszicista szószékkel, a két rokokó és a két klasszicista gyóntatószékkel, a padokkal és a kő keresztelőmedencével döntően 19. századi.
  • A plébániaház[11] a 18. század végén és a 19. század elején, egyszerű négyszög alaprajzú, emeletes épületként épült. Az utca felőli homlokzatot a földszinten kettő, az emeleten három egyszerű ablaknyílás tagolja. Az udvar felőli homlokzat a földszinten félig nyitott tornác, melyből az épület földszinti részére vezet a bejárat. Az emelet ablaknyílásai a tornácnyílások felett helyezkednek el.
  • A település felett a Papuk-hegységben fekvő Gradci régészeti lelőhely[12] feltárását 1975-ben kezdték meg a szakemberek, majd az ásatások 2001-től folytatódtak. A feltárás során 14 darab, a hallstatti kultúrához tartozó halomsírt, a temetőtől északra fekvő területen hallstatti házak maradványait, valamint a latén kultúrához tartozó cseréptöredéket dokumentáltak. A jelentősebb leletek között említésre méltó egy kerámia kernosz és egy vas harci szekerce. Különösen gazdag volt a 6-os számú törzsfői, vagy fejedelmi halomsír, melyben fegyvereket, bronz és vas ékszereket, fémből készült ruha és lószerszámvereteket, kerámia és bronz edényeket találtak. Újkőkori település létezését bizonyították a 2-es számú halomsír feltöltéséből előkerült cseréptöredékek és kőszekerce. A Čemernice[13] nevű régészeti lelőhely 14 kora vaskori halomsírjából kiemelkedik két törzsfői, vagy fejedelmi halomsír harci eszközökben gazdag leleteivel. 2007-ben és 2009-ben újabb feltárások történtek a területen. Ennek során a 3-as számú halomsírban a starčevoi kultúra leletei kerültek elő, a lelőhely tágabb körzetében pedig a középső bronzkori belegiši kultúra településének nyomaira bukkantak.

Kultúra[szerkesztés]

A KUD „Ivo Čakalić” kulturális és művészeti egyesületet 2009-ben alapították. Nevét Ivo Čakalić népi költőről kapta, aki a Kaptol melletti Doljanovac népi hagyományait, értékeit gyűjtötte. Az egyesület névadójához méltóan gyűjti és ápolja a község népi kulturáját. Évente megrendezik a „Šokačko se kolo vije” nevű folklórszemlét.

Közvetlenül a várkastély keleti oldalánál elfutó utca jobb oldalán található a cseh nemzetiség kultúrháza, amire ez a tény cseh nyelven van feliratozva. A Česka Beseda cseh kulturális és művelődési egyesületet 1923. január 25-én alapították.

Oktatás[szerkesztés]

A község elemi iskolája a helyi születésű Vilim Korajac (1839-1899) író nevét viseli. A cseh nemzeti kisebbségnek külön iskolája működik a településen.

Sport[szerkesztés]

Az NK Kaptol labdarúgóklubot 1938-ban alapították, labdarúgócsapata a megyei első ligában szerepel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]